JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 29.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.

Hírek

Provincia - Fazekas Csaba visszaemlékezése a Debreceni Jazznapok előzményeire

A Debreceni Jazzegyüttes az 1960-as évek közepén alakult. Egyes hírforrások szerint már 1964-ben, mások szerint 1965-ben, de az biztos, hogy az idei, 40. Debreceni Jazznapokon ünnepelték fennállásuk 45. évfordulóját. Fazekas Csaba már a kezdetek kezdetétől fogva a bőgősük, így őt kértem meg, emlékezzen vissza, milyen kacskaringósan vezetett az út 1972. november 23-ig, amikorra a helyi jazztöténészek datálják a fesztivál születésnapját! – a szerk.

debreceni-jazz-quartet.jpg

A Debreceni Jazz Quartet a hőskorszakban. Balról jobbra: Fazekas Csaba, Dr. Kiss Ernő, Gyarmati Zoltán, Mátyás Ferenc


A dr. Kiss Ernő vezette Debreceni Jazz Quartet 1971 tavaszán kapott meghívást a csehszlovákiai Prerovi Jazz Fesztiválra. A fesztiválon való szereplésünk elég jól sikerült, mert a szereplés után odajött hozzánk a San Sebastiani Jazz Fesztivál főszervezője, és rövid beszélgetés után átadta részünkre a meghívóevelet, még az év nyarára. Igyekeztünk jól felkészülni, és sikerült minden formaságot elintézni, hogy elutazhassunk a fesztiválra, amely akkor három napos volt. A fesztivál előtt egy nappal sikerült megérkezni erre gyönyörű helyre, és végignéztük az egész fesztivált. Ráadásul a fellépésünk is jól sikerült. Már akkor felmerült bennünk az a gondolat, hogy milyen jó lenne egy hasonló fesztivált Debrecenben is megrendezni. /Egyébként mi voltunk az első magyar zenekar, aki meghívást kapott Spanyolországba/! A következő évben is megkaptuk a meghívást, és mint az együttes menedzsere, velünk utazott dr. Gyarmati Kálmán, a Kölcsey Művelődési Központ igazgatója. Nem titkolt szándékunk volt, hogy Ő is személyesen nézze végig a rendezvényt és gyűjtsön tapasztalatokat egy hasonló fesztivál megrendezéséhez. Emlékezetem szerint  azért kapta a "napok" kifejezést, mert valami oknál fogva a fesztivál szót nem lehetett használni. Kálmán nagy örömünkre nyitott volt a rendezvényre. Az úton Ő is jobban megismert bennünket, és az akkor kialakulóban levő magyar jazzéletről is igyekeztünk részletes ismereteket átadni. A mi tevékenységünk eddig terjedt ki, mert ezután sikerült a kapcsolatot összehoznunk a Magyar Rádió Könnyűzenei Osztályának jazz szakemberével, Kiss Imrével. Ez a kapcsolat a Rádióval ma is tart. A rövid kis történet azért is tanulságos, mert a vidéki városokban ott tudott gyökeret verni a műfaj, ahol egy agilis együttes működött. Érdekes dolog, de pl. Pécsett, vagy hozzá hasonló dunántúli városokban nem alakult ki hasonló rendezvény, mert nem tudtak tartós, színvonalas zenekarokat felmutatni. Remélem a Kálmánnal való interjú is megerősíti az itt leírtakat.


(Engedjék meg, hogy itt közbe kotyogjak... Mielőtt Csaba a fenti anyagot átküldte, telefonba ennél lényegesen többet (...) mondott. Ezért megkértem rá, hogy a kedvemért, ne 1971-nél, hanem 1967-nél kezdje az emlékezést! Belátta, hogy igazam van, és az alább olvasható kiegészítést küldte – a szerk.)


Nem akartam szaporítani a saját sztorimmal, de kérésedre mégis leírom. 1967-ben miután megnyertük a Salgótarjáni Amatőr Jazz Fesztivált, rövidesen a Magyar Rádióhoz érkezett egy meghívás Zürich-ből, ami úgy szólt, hogy meghívást küldenek a legjobb amatőr együttesnek. A rádió továbbította nekünk a meghívást, és 1967 szeptemberében szerepeltünk a zürichi fesztiválon, amely egyúttal verseny is volt, és ott sikerült az 5-ik helyezést elérni. Akkor automatikusan kaptuk a meghívást a bécsi fesztiválra, az év novemberére. A munkaadóm, a nyíradonyi községi pártitkár és tanácselnök akkora már politikailag megbízhatatlanná nyilvánított, és nem írták alá az útlevélkérő lapomat, ami akkori időben örökre szólt. A zenekar nélkülem utazott ki a fesztiválra. Utána azonban egy darabig nem is vállaltunk külföldi szereplést mondván, hogy engem úgysem fognak sehova sem engedni. Majd 1971-ben utaztunk ki Prerovba /ide elfogadták a piros útlevelet/, ahol kaptuk a San Sebastian-i meghívást. A meghívó a debreceni quartettnek és managerének szólt. A zongoristánk Kiss Ernő managernek a megyei pártbizottág kulturális osztályvezetőjét hívta meg, aki egy kézlegyintéssel elintézte /Cseke Bélának hívták, 1995-ben meghalt/ az útlevelet, és attól kezdve nem bántottak. Igaz, munkahelyet is azonnal változtattam, így kerültem a könyves szakmába. 1990-ig a 3 nagy könyvkereskedelmi vállalat  központja kizárólag Budapesten volt és hál’ Istennek, nem törődtek a vidéki boltok dolgozóival, és minden esetben támogatták az esetleges külföldi utazásaimat. Sőt, a főnők még büszke is volt, hogy van egy őrült jazzmuzsikus a boltvezetők között.

Vissza a hírekhez