A Juhász Attila Quartet búfelejtető swing session-je a Budapest Jazz Clubban, november 10-én
A három évre visszatekintő Juhász Attila Quartet játékával már találkoztam a közelmúltban. Így tudtam, hogy ez alkalommal is egy könnyed swinges estre számíthatok, ahol nem a mélyen szántó zenei gondolatok és a véget nem érő improvizációs körök, valamint az önmegvalósító saját szerzemények fognak dominálni, hanem a múlt század közepén divatos, leginkább Count Basie Big Bandjével fémjelzett könnyed szórakoztató jazz. Mert ez a quartet úgy szól, mint egy bigband fúvós kórus nélkül. Köszönhető ez Juhász Attila Budapest Jazz Orchestra-ban töltött éveinek is. (Tevékenységéről bővebben ugyanezeken az oldalakon olvashat a kedves olvasó, a november 8-án megjelent Fülöp Dóra cikkben, "Budapesten koncertezik az ismeretlen TV sztár" címmel)
De ez a quartet nem egy jam session-ön rutinból kirázott standard-eket játszik, hanem szépen felrakott, pontosan meghangszerelt (időnként a bőgő is a harmónia pillére, a basszus játék mellett!), feszes swing lüktetésű örökzöldeket, rövidebb, de tartalmas improvizációkkal.
Az együttes tagjai: zongoránál a Quartet névadója. Juhász Attila; a gitáros: Rieger Attila; a bőgős: az Ausztráliából erre az alkalomra haza jött Piri Béla; a doboknál pedig a fordított állásban (balkezes!) doboló Cseh Balázs.
Már a kezdő számuk is lehengerlő és irányt mutat a továbbiakra. Basie "Jumpin' at the Woodside"-ja olyan elsöprő zongora bevezetővel, hogy láb nem maradhatott nyugton. Az ember úgy érzi, hogy a fúvós kórus nyomban beszáll, de helyette ragyogó gitárszólót hallunk, precíz ritmus kísérettel, "négyezéssel". A második, a középtempójú "Time After Time", amire kényelmesen el lehetett helyezkedni és csukott szemmel arról álmodni, hogy egy karib-tengeri hajóúton a bárban nézegetjük az összesimuló párokat, a múlt század derekán. Csillogó zongoraszóló, szép testes gitár játék után a bőgő is szép szólóval mutatkozott be.
Ezután Charlie Christian "AC/DC" kompozíciója következett, amelyik, lévén Rieger Attila kedvence, neki adott lehetőséget a szólózásra, sűrű, precíz négyütemes kiállásokkal, ahol minden tag megkapta a maga szóló részét.
Majd egy Jobim szamba következett, amiben Cseh Balázs, mint (igazi korával ellentétben) egy bölcs apó, a hosszú hajával és a szakállával "nyomta" a az óramű pontosságú ritmust a kavargó gitárszólóhoz.
Itt egy szerelmeseknek ajánlott, andalító szép ballada, a "My Foolish Heart" következett hosszú elmerengő zongora bevezetővel, gitárszólóval. Majd egy középtempójú swing riasztotta fel az összebújó párokat. A témát a gitár és a zongora unisono-ban hozta. Szép szólók gördültek egymás után minden tagtól, a közönség elismerését kiváltva. Az első blokkot Benny Goodman és Charlie Christian közös szerzeménye, a szintén "nagyot durranó" "Airmail Special" zárta, fergetegesen csillogó zongorajátékkal. Az ember úgy érezte, hogy a "mini bigband" teljesen hozza a nagy előd hangulatát, stílusát.
Szünet után is egy Count Basie szerzemény nyitott sziporkázó zongorajátékkal. És, hogy végkép elmélyülhessünk ebben a világban, ismét Basie darab, a "Jive at Five" pontos interpretálása következett. A bőgőszólók alá, még a riff-eket is benyomta a zongora és a gitár, az eredetire emlékeztetve. Majd egy nóta következett Django Reinhard repertoárjából, precízen játszva. Ezt Bruno Martino "Estate" című ismert szép lassú melódiája követte, alkalmat adva a szerencsésebbeknek az összebújásra. És, hogy ezt a vonalat tovább erősítsék, egy másik szépséges dal következett, a "Love", Nat King Cole-tól, ami , mint Juhász Attila
megjegyezte, egyik kedvenc száma Bizony mondom, csillogott is benne. Záró számnak egy Rieger Attila kompozíciót, a "Shadow Eyes" címűt szánták. A szépen hangszerelt, pontosan játszott darab jól illeszkedett a korábban játszottak stílusába. A kisszámú, de annál lelkesebb közönség nem is engedte el a fiúkat ráadás nélkül, már mondanom sem kell, hogy ismét egy fergeteges Basie darabbal búcsúzott a Juhász Attila Quartet.
Akik lemaradtak az aznap Budapesten, a Müpa-ban vendégeskedő Sonny Rollins-ról és eljöttek a Budapest Jazz Clubba meghallgatni ennek a quartetnek a jó stílusérzékkel, szépen hangszerelt lendületes műsorát, hát azok sem mentek haza kellemes zenei élmény nélkül.
