Jazz a Műcsarnokban – Bereczki Bálint tollával és Koléner Anita szemével
A Műcsarnok „Mi a magyar? Kortárs válaszok” című kiállításának társrendezvénye, a Nemzeti identitás a visegrádi országok kortárs kultúrájában workshop izgalmas jazzkoncertekkel örvendeztette meg a műfaj rajongóit, amiken magyar, lengyel, szlovák és cseh muzsikusok vegyesen léptek fel. Nézzük mi történt október 13-án, szombat este. (Szerintem frenetikusan jó volt, mindkettő! - A szerk.)
Grzegorz Karnas (gzsegozs kárnász, you know!) és zenekara Lukács Miklós cimbalmossal kiegészülve hét órakor lépett a színpadra, mégpedig egy lemezbemutató koncerttel; az „Audio Beads” című anyag nemrég került a boltokba. (Mi az, hogy nemrég? Aznap jelent meg! – A szerk.) Karnas scat énekes improvizációi, hihetlenül szuggesztív előadásmódja, dalai mély átélése és immár színpadi, vagy inkább színészi megformálása határozta meg muzsikájuk alaptónusát. A dalok lengyel és angol nyelven szólaltak meg, és az egész koncertet koncepcióba foglalta egy visszatérő történet a beszélő kígyóról és asszonyról, egészen éteri és álomszerű hangulatot teremtve. Ehhez persze nagyban hozzájárult a többi muzsikus játéka is: Adam Oleś (ádám oles) pszichedelikus csellóelőjátékait néha feedback effektpedállal hangsúlyozta, Sebastian Frankiewicz (szebásztyán fránkievics) pontosan és fantáziadúsan dobolt. Lukács Miklós pedig a lehető legsokoldalúbban mutatta be a hangszerében rejlő lehetőségeket, kísérletező felfogásban, zongorát imitálva, ahol arra volt szükség. Az egy Joni Mitchell nótát (Black Crow) is műsorára tűző banda a pszichedelikus és a lengyel jazz eredeti színfoltja.
Este kilenctől Tóth Viktor szaxofonos játszott, Orbán György nagybőgős és a szlovák Peter Solárik dobos kíséretében. Energiától kirobbanó hard bop bombái, és mesterien felépített lassabb improvizációi mellé egy Karády és Ablakos Lakatos Dezső megemlékezés is került. Egyszerre volt lírai és száguldó, funky és free, ahogyan ezt tőle már régen megszokhattuk. Egy gyönyörű, Gyimesben gyűjtött dallam átírásával búcsúzott (a 97 éves Karácsony Teréz néninek ajánlva a dalt), hangsúlyozván a rendezvény ars poeticáját; a nemzeti karakter megjelenése és felolvasztása a jazz nemzetközi nyelvében mindig egyedi és eredeti, az útkeresés egyik legfontosabb formája.
