Mi újság? – Kaltenecker Zsolt

Zsoltit (1970) 1992 májusában Újpesten a jazzkonzi évvégi diploma hangversenyén láttam először játszani. Egyből hallottam, hogy korszakos tehetségről van szó. Igaz, akkor még Kutas Zsolt néven szerepelt. Aztán, ha jól emlékszem 1997-ben, az „Ivory Tower” CD kapcsán „visszavette” ősei nevét.

1) 20 éve ismerjük egymást. A Magyar Rádió egyetlen státuszos jazz szerkesztőjeként is kiemelten foglalkoztam Veled, aztán 1995 őszén a MaJazz-ben "The Great White Hope" címmel írtam Rólad cikket. Számtalanszor felléptettelek a Márványteremben és Zsámbékon is. Legutóbb 2010 nyarán Hadrien Feraud-val és Borlai Gergővel. Aztán úgy volt, hogy jössz a Debreceni Jazznapokra a Bin-Jip-pel.. Majd nem jöttél... Most, hogy már meggyógyultál, beszélhetünk arról, hogy miért nem?

Végül is miért ne, bár még eddig sehol sem nyilatkoztam erről konkrétan… Egyébként hivatalosan csak öt év után nyilvánítják gyógyultnak az embert, addig “tünetmentes”. Hitem szerint azonban (nem tartozom semmilyen valláshoz amúgy) mivel a betegséget kiváltó problémákat megoldottam, már mondhatom, hogy meggyógyultam, és meg is gyógyultam, ezt határozottan érzem.

Limfómás voltam, ez a nyirokrendszer rosszindulatú megbetegedése. Mikor kiderült, hogy ez van (egy jó hónappal a Debreceni Jazznapok előtt), szinte senkinek sem beszéltem egyértelműen a dologról, mert sajnos kevés olyan ember van, aki képes megfelelő hozzáállással kezelni egy ilyen helyzetet. Ezért próbáltam elbagatellizálni a dolgot a legtöbb ismerősöm előtt, hivatalosan pedig nem nyilatkoztam róla. Persze az is igaz, hogy ez ma már egy orvosi eszközökkel viszonylag jól gyógyítható betegség. Azért emelem ki, hogy orvosi eszközökkel, mert most már szilárd hitem, hogy minden betegségnek lelki okai vannak, és ha rájövünk ezekre és változtatunk magunkon, az életünkön, akkor bármilyen betegségből meggyógyulhatunk, akár orvosi beavatkozás nélkül is.

Én változtattam. És bár talán ez meglepően hangzik: hálás vagyok a történtekért, mert sokat fejlődtem általuk. De azért nagyon nehéz év volt…

2) Publikus az, hogy miért és mikor léptél ki a Bin-Jip-ből?

Idén márciusban léptem ki zenei és emberi okokból. Az a zenekar egy nagyon szabad dolognak indult, sok jazz-es, sőt rock-os elemmel, de aztán valahogy elharapódzott a jó magyar megfelelési kényszer. Lassan meg lettek fúrva a nagyobb szólók, a szabad részek, és azon vettem észre magam, hogy én ezt így kicsit unom, és úgy éreztem, messze nem kapok vissza annyit, mint amennyit belerakok. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy valószínűleg a tétnélkülisége és szabadsága miatt számomra sokkal izgalmasabb volt az a Bin-Jip-et megelőző pár teljesen improvizatív live act Veronikával és Andrew-val, meg az első lemez megírása, mint a legtöbb Bin-Jip koncert. Hát nagyjából ennyi. Az emberi okok meg nem tartoznak a nyilvánosságra… De nem csak a Bin-Jip-ből léptem ki, hanem a többi zenekarból is, amiben játszottam, kivéve az 1705-öt.

Ez is a változás része volt. Nagyon átértékel az ember mindent egy ilyen szituációban és nagyon egyértelmű lesz, hogy az élet törékeny és rövid és hogy nem engedheti meg magának, hogy ne kizárólag azzal foglalkozzon, amit a legjobban szeret, hogy ne az álmainak éljen, és nem engedheti meg magának, hogy értelmetlen kompromisszumokat kössön. Egyszerűen nincs ilyesmire idő, csak illúzió, hogy van.

3) Volt egyszer egy Kaltenecker-Dés duó... Az 1705 ennek a kibővített folytatása? Vagy csak simán szeretsz Andrissal zenélni?

Az 1705 egyfelől valóban a duólemez folytatása, de ugyanakkor benne van szinte minden, amit eddig csináltam. Andris a duólemezen még kizárólag kézi ütőhangszereken játszott, most viszont többnyire a speciális hibrid (ütőhangszer-dob) szettjét használja, amihez ideális a nagybőgő. És még egy fontos dolog: újra elkezdtem nagyon intenzíven foglalkozni az akusztikus zongorával.

És igen, szeretek Andrissal zenélni.

4) És hogy jött a képbe Piri Béla? Hiszen mielőtt kiment volna Ausztráliába szinte csak Juhász Attilával játszott...

Közvetlenül előtte igen, de mi Bélával már a kilencvenes évek legelején együtt játszottunk egy Frigid Bardot Experience (tényleg!) nevű jazz-rock zenekarban, igaz akkor még bassusgitározott. Később trióztunk is egy rövid ideig. Szóval innen a barátság. Egyébként már évek óta tervezgettünk valami közös dolgot, és mivel két éve hazaköltözött, meg is csináltuk. Szeretem Béla sound-ját, kisugárzását, pont Ő kellett ebbe a trióba.

5) Elkészültek már az 1705 bemutatkozó CD-jének felvételei? Mikor jelenik meg, és ki adja ki?

Igen. Novemberben jelenik meg és a Hunnia Records adja ki. A címe 1705.

Szeptemberben vettük fel és nagyon elégedettek vagyunk a felvétel hangminőségével. A játékunkkal is, legalábbis olyan értelemben, hogy sikerült mindenkinek a legjobb formáját hozni. Ami még nagyon fontos, hogy ez egy teljesen akusztikus, rájátszás nélküli anyag nagyon modern hangvétellel. Kilenc szám van a CD-n, ebből hét az én, kettő pedig András szerzeménye.

6) Erről jut eszembe, lesz lemezbemutató koncert? Terveztek országos turnét az új CD megjelenésével kapcsolatban?

Turné lesz, de Csehországban és Szlovákiában, februárban. Két hét alatt fellépünk szinte az összes nagyvárosban és pár kisebb helyen is. Tavasszal Romániába megyünk, nyárra pedig már szerveződik egy Franciaország-Svájc körút. Persze lesz néhány magyarországi koncert is… Mindenesetre a zenekar hivatalos facebook oldalán (www.facebook.com/1705official) naprakész információk találhatóak az aktuális koncertjeinkről illetve az új lemezről, amibe ugyanitt bele is lehet hallgatni.

7) A most vasárnap esti koncertet a Vigyázó Sándor Művelődési Házban tekinthetjük egy mini előlemezbemutatónak is?

Abszolút. Tulajdonképpen kicsit túl is van spilázva ez a lemezbemutató koncert dolog a jazzműfajban nálunk. Hiszen már az összes számot eljátszottuk a lemezről a korábbi koncertjeinken, három teljes koncert fent van a YouTube-on…Viszont sosem játszunk kétszer ugyanúgy el egy dalt és minden koncerten kicsit más a repertoár is. Szóval minden fellépésünk izgalmas lehet mind a mi, mind a közönség számára.