Tegnap este Chet Baker szelleme lebegett a Horánszky utcában
Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket! – olvasható a katolikus kezdeményezésre létrejött mozgalom honlapjának főoldalán. A közösség klubja otthont ad kulturális és közéleti eseményeknek egyaránt, nyitottságának köszönhetően örömmel fogadnak minden jóakaratú embert. Múlt hónapban ünnepelték fennállásuk 25. évfordulóját és 50. rendezvényüket, a 75. születésnapját csodálatos koncerttel emlékezetessé tevő Deseő Csabával. (Erről a Jazzma.hu is beszámolt) A magyar jazz élő legendája fontos feladatot vállalt a klub életében, ő a művészeti vezetője a havonta egyszer jelentkező jazz programoknak. A fellépők jazz életünk jeles előadóiból kerültek válogatásra a legkülönfélébb irányzatokból, a koncertek a hazai jazz sokszínűségét hűen tükrözték. Csaba jól halászott az emberek között, hálóját most Tálas Áronra és az általa alapított Chet Baker Emlékzenekarra vetette ki.
Áron mindössze 23 és fél éves, de már komoly jazzmúltra tekinthet vissza. Multiinstrumentalista, aki az LFZE zongora szakos hallgatójaként végzett. Játszik szintetizátoron és elektromos zongorán, ezen kívül remekül orgonál, így nem véletlenül választották a JazzMa.hu olvasói a 2013-as év billentyűsének. Aki ismeri, az tudja, hogy dobolni is egészen magas színvonalon tud. Mellékesen basszusgitáron is játszik, nem is akárhogy, de ezt a hangszert saját bevallása szerint csak hobbiból használja. Képes arra, hogy összefüggéseiben hallja és értelmezze a zene különféle hangzás- és regiszterbéli jellemzőit - írta róla az idei Pernye András-díjas Pallai Péter – így nem csoda, hogy másfél éve állandó tagja Borbély Mihály együttesének, a Borbély Műhelynek. Ezt megelőzően már 20 évesen saját együttest alakított Hybrid Trio néven, amelyben kortársaival (Varga Gergő – szaxofon, Csízi László – dob) fusion zenét játszik. Fellépett már a Budapest Jazz Orchestra-val, de koncertezik Juhász Mártonnal és Szalay Gáborral is. Több saját zenekart szervezett már eddig is, ezek egyike a Chet Baker emlékét életben tartani hivatott formáció.
A zenekar alapítása telefonon szerveződött, Áron ugyanis felhívta a trombitás Bacsa Zoltánt, aki rögtön igent mondott.
Majd telefonált a dobos Czirják Tamásnak, akinek szintén volt kedve Baker-t játszani.
A bőgős Klimász Tamás személye nem volt kérdéses, mivel őt Hollandiában folytatott kurzusai során az a mester tanította, aki Baker-t is kísérte néhány európai fellépésén.
Gerald Heard neves szakíró szerint is nehéz eldönteni, hogy Chet Baker trombitás volt, aki énekelt, vagy egy énekes, aki játszott trombitán. Még nem volt 25 éves a kaliforniai székhelyű trombitás, amikor elkezdte vokális pályafutását 1954-ben; finom és tiszta volt a hangja, világos és vibrato mentes, akár a trombitájáé. Új stílust teremtett, az őt megelőző korszakokban senki sem énekelt így. Vitathatatlan, hogy méltó helye van a jazz legnagyobbjai közt, bár a nyugati part (west coast) zenéjét, amit képviselt, általában lerántották a kor kritikusai. A jobbára fehérek között népszerű irányzatot lagymatag származékzenének minősítették, ami a legjobb esetben is csak háttérzene lehet egy olyan régióban, ahol mindig sütne a nap. Miles Davis fejébe sem fért, hogy mit esznek rajta, Herbie Hancock udvariasan csak annyit mondott, hogy sokunk szerelmi életében kihagyhatatlanul fontos hangkulisszát alkottak a Baker-lemezek.
Számomra is kissé különös, hogy fiatalok, akiknek szerelmi életében nem valószínű, hogy Baker lemezei szóltak a háttérben, milyen hatásnak köszönhetően porolgatják le és veszik elő darabjait.
A kérdés nyitva maradt, a magyarázatot Deseő Csaba fogalmazta meg Áron helyett a szokásos első részt követő beszélgetésben. A zene hatása sokszor kiszámíthatatlan. Nem feltétlenül kell megmagyarázni, kinek mi tetszik, és miért. Megnyugtató viszont, hogy nem Baker heroin függőségét és önpusztító életét misztifikálva szerették meg zenéjét.
Áron és zenekara a legsikerültebb darabokat válogatta az 1956-ban megjelent „Chet Baker Sings” című lemezről. A nagyon szirupos számokat jó érzékkel hagyták ki, az elhangzottakhoz jó érzékkel tették hozzá a maguk világát. Így a koncert jó ritmusa, friss hangzása, mindenki számára élvezhetővé tette ezt a zenét. Meglepő volt, hogy Áron hangszíne, tónusa mennyire hasonlít a fiatal Baker hangjához. Bacsa Zoltán trombitaszólói is jól idézték a mester azon korszakát, amikor még nem csak a mély regiszterekben tudott játszani. Ekkor még Chet tekintete tiszta volt, Brando és Dean mellett a legvonzóbb férfiak között jegyezték a hölgyek. Klimász Tamás és Czirják Tamás elismerésre méltó alázattal kísérték a balladákat és a pergőbb ritmusú szerzeményeket. Mikor szóló lehetőséghez jutottak, akkor sem különültek el a számok hangulatától.
A Háló Klub programjainak lényeges eleme, hogy a fellépő művészeket személyesen is közel akarja hozni a hallgatósághoz. Ez sikerült, ezen az estén is. Jövő hónapban újra várják nyitott kapukkal és őszinte szeretettel a jazz zenét kedvelőket a Horánszky utcában található Loyola Café termében.
