Dresch Coltrane Misi és Gáspár Tyner Karcsi közös szárnyalása tegnap este a Jedermannban
Törzsolvasóink már olvashattak oldalunkon beszámolót a holland Hans van Vliet harsonás és vendéglátós szakember által létrehozott Jedermann zenei programjairól. Örömmel jelenthetem, hogy a szerda esti jam bulik beépültek a budapesti jazz életbe. Mind a közönség, mind a zenészek megszerették a helyet. (http://www.jazzma.hu/hirek/2013/12/26/jedermann-jazz-szerda-karacsonykor-is/)
Gáspár Károly triója a házigazda hétről hétre, akikhez rendszeresen egy meghívott vendég csatlakozik, így az első részben quartet formációban szólal meg a zene. A kitűnő zongoristának hála, minden hétre izgalmas zenét játszó, nagyszerű zenészt hív negyediknek. Az e heti vendég Dresch Mihály volt, akiért érdemes elzarándokolni távolabbi helyekre is, nemhogy a Ráday utca Petőfi hídhoz közel eső végébe. A Dresch varázslat most is megtörtént, lenyűgözve, átszellemülve figyelhettük csodálatos játékát. Ő az a zenész, akinek minden koncertjére érdemes elmenni, mindig sikerül a hallgatóságát magával ragadnia zenéjével. Most sem történt ez máskép, bár ez alkalommal nem saját szerzeményei kerültek a műsorba. A közép-kelet európai dallamok helyett amerikai standerdek szólaltak meg többségében, természetesen hazai ízekkel fűszerezve. Az asztaloknál elhalkultak a beszélgetések, megszűnt a tányércsörgés, a szólók végén felcsattantak az első tapsok. Coltrane adaptációkat hallhattunk, a nagymesterhez méltó előadásban. A művek megszólaltatásában a trió tagjai is kitűntek, Gáspár Károly zongora játéka, Orbán György bőgőzése és Cseh Balázs dobolása a világ bármely pontján megállta volna a helyét. Csak azt sajnálhattuk, hogy közel egy óra játék után szünet következett, és ez a felállás szétoszlott. Búslakodni azonban nem sok idő maradt, a kiürült poharak újra töltődtek, a második részben a jam volt a pálya. Igazán örültem, hogy a lelátogató zenészek között olyan hiányhangszeresek tűntek fel, mint a hegedűs (Zsigmond Róbert), a harsonás (Papp Mátyás), de ide lehet még sorolni a trombitást is (Benedek Áron). Ezeket a hangszereket sajnos ritkán választják fiatal tehetségeink. Megnyugtató, hogy azért van utánpótlás ezekre a hangszerekre is. Bőgősökben jól állunk, hárman is jelen voltak az élvonalból, Orbán Gyurit Soós Marci váltotta, az ő helyét később Schildkraut Krisztián vette át, míg Földi Gergely gitárjával színesítette a hangzást. Végig friss, jó zenét hallatott a közönség. Egyre több ismerős arcot fedeztem fel, és egyre több fiatal zenészt ismertem meg. Érdemes a házigazda meghívását elfogadni, a hely vendégszeretetét élvezni. Köszönet Gáspár Károlynak és Hans van Vliet-nek!
