JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 28.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.

Hírek

A szerencsés 200, avagy: ha jót akar, járjon a BMC-be hanglemezfelvételre!

Stephen Hawking professzor baljóslatú meglátása szerint, ha a jelenlegi ütemben tesszük lakhatatlanná a Földet, 100 év múlva egy új bolygóra lesz szükségünk. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok ihlették meg Szakcsi Lakatos Bélát, amikor “Climate Change” címmel létrehozott egy nemzetközi produkciót, amelyhez olyan neves amerikai muzsikusokat hívott meg, mint Tim Ries - (szaxofon), aki a Rolling Stones turné szünetében jött el, Robert Hurst - (bőgő), aki a Marsalis testvérekkel, majd Diana Krall-lal játszott korábban, és Rudy Royston - ( dob), aki Bill Frissell zenekarának jelenlegi tagja. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy 2011-ben, mikor kitaláltam, hogy a jubileumi 40. Debreceni Jazz Napokon Szakcsi legyen az “Artist in Residence”, akkor Béla bácsi az egyik nap a magyar Climate Change-dzsel lépett fel, amelyben Dresch Misi szaxofonozott, Barcza Józsi bőgőzött, Balázs Elemér dobolt! – A szerk.)

Az első, közepes tempójú nóta (New World, New Age) remek témával indult, majd a menetrendszerű szopránszaxofon- és zongoraszóló következett, de miután véget ért, Szakcsi közölte, hogy nincs maradéktalanul megelégedve saját produkciójával, ezért később megismétlik majd.

A másodikban, ami a “Magyar népdal” címet viselte, 3 percnyi bőgő kezdett, a hatalmas kezű afro-amerikai zenész könnyed játékszerként kezelte a hangszert, a folytatásban lírai szaxofon frazeálta a témát.

Harmadikként “Egy új nap” címmel erősen megkomponált és strukturált, lassú-gyors-lassú ritmusszerkezetű, a középrészben enyhén disszonáns akkordokkal színezett darab következett.

A “Dodekachromatica” hangzatos címmel elnevezett, eléggé free stílusú szerzemény vendégszólistája Kathy Horváth Lajos volt hegedűn. A mű tenorszaxofon-hegedű uniszónóval indult, aztán a bőgővel crescendós vonós interakció következett, utána dramaturgiai és dinamikai tetőpontként nagy szvingben egy virtuóz hegedű- és  egy még brilliánsabb zongoraszóló, majd egy olyan kb. 6 perces dobperformance, ami miatt az emberek leginkább  jazzzdobosnak akarnak  szegődni. (Illetve a dobosok pedig, némi képzavarral élve – hajlamosak szegre akasztani az ütőt.)

A koncert közepén a lemez eszmei mondanivalójának szóbeli összegzése is elhangzott Szakcsi magyar nyelvű, illetve Ries angolul elmondott felszólalásában, miszerint gyermekeink jövője érdekében tegyünk meg mindent a környezet megóvásáért, ültessünk fákat, támogassuk a megújuló energiaforrásokat előnyben részesítő szervezeteket, hiszen mint tudjuk, már most érzékelhetőek a globális felmelegedés jelei, például Kínában, ahol időnként húszszorosa a megengedettnek a szmogkoncentráció, vagy New Yorkban és Floridában, ahol a hurrikánok egyre nagyobb veszélyt jelentenek.

A két ezt követő szám címét nem tudtuk meg, az első a Szakcsitól már ismerősnek tűnő cimbalomszerű zongoraszőnyeggel szegélyezett magyaros, ethno-s, gipsy jazz motívum volt, vonós bőgővel, tenorszaxofonnal, gipsyskálával és állóharmóniával gazdagítva. A második a straight ahead kategóriában indult szaggatott szopránszaxofonnal, absztrakt midtempós tematikával.

A koncerten, amelyről egyébként a BMC kiadó részére felvétel is készült, a vezérmotívumnak  megfelelően néhány a szélsőséges időjárást idéző zenei motívum is elhangzott, különösen a “Jégeső” című kompozícióban, amely egy komplett nyári vihart modellezett le, esőkopogással, mennydörgésszerű robajjal súlyosbított dobolással és a szélviharra emlékeztető szaxofonszólóval. A vihar utáni csendet a “Django” lassúnál is lassúbb, pianissimo változata képviselte az alkotás levezetéseként. Ezt a nótát félbe kellett szakítani és meg kellett ismételni, mert a nagyon gyors swing tempo a végefelé kissé lelassult, így kevébé volt éles az elképzelt kontraszt az outrohoz képest. A második kísérlet már tökéletes lett.

Végül aztán, mintegy ráadásként megismételték az első kompozíciót is, amely így nagyságrendekkel oldottabbra, lazábbra és szvingesebbre sikerült, ezúttal már Béla, mint zenei rendező is elégedett volt saját zongoraszólamával. Élményszámba ment egyébként az a könnyedség, ahogy a Kossuth-díjas zongoraművész a hallgatóság számára a felvétel logisztikáját magyarázta és kerettörténetként az egész show-t prezentálta.

A körülbelül 200 fős lelkes közönség hallhatóan magasra értékelte a vele is nyíltan  megosztott, a live lemez készítéséhez tartozó felvételtechnikai és művészi koncepcióbeli háttérinformációkat, élvezte az előadást, illetve azt, hogy mindennek interaktív részese lehetett és viharos tapssal jutalmazta az estét.

Vissza a hírekhez