Montreux 2014 (Nekem) 4. nap

Édesapámtól tanultam: "Inkább hiányozzak, mint megunjanak!"- úgyhogy ma rövidebb leszek (igaz, fáradok is...).

Nekünk a keddi nap eseménye a zongoristák versenyének döntője, Gayer Mátyással. Dave Holland meg várhat estig...
Végül ez lett a "csalódások napja", kivéve a workshopot Monty Alexander-rel. Mert az olyan volt, ahogy én szeretem: egy kis szöveg (angolul), több játék, és a végén nem rohan el a művész. A fotón mintha arról beszélnénk, hogy 3 hete jól érezte magát Magyarországon...

Gayer Matyi ma igazán kitett magáért, sokkal jobban sikerült az előadása, mint tegnap. Bill Evans „Time Remembered”-je és Monk „I Mean You” című szerzeménye hatalmas tapsot kapott. Sajnos, a zsűri másképp látta, mint én... Szégyenkezni nem kell, egy Montreux-i versenyen döntőben játszani igazi siker!

A Jazz Clubban sem tudtam örülni, nem tetszett a mai este. Melanie De Biasio-t azoknak ajánlom, akik éppen öngyilkosságra készülnek. Számomra a "jazz fénynyalábját" úgy törte meg a prizma (Prism), hogy csak remélni tudom, nem érte maradandó károsodás! Dave Holland (természetesen) jól bőgőzött, ő nem is tud már rosszul (gondolom). Eric Harland-ot hallottam már sokkal jobbnak, Kevin Eubanks gitározása "nem az enyém". Azt hittem, Craig Taborn menti meg nekem a mai estét, de ő méltatlanul a háttérbe szorult. Remélem, nem arra tart a jazz, hogy "dallam-foszlányokat" ismételgetnek közel 20 percig! Nem emlékszem, hogy valaha is eljöttem volna egy koncertről a ráadás előtt, megállapítva, hogy kb. félház van...