JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 28.
Névnaposok – Maja2024. március 28.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.
Taylor, Curtis: Taylor Made2024. március 14.

Hírek

Könnyű, mégis fajsúlyos vérbeli jazz a nyári hőségben, avagy a „Röné Jazz” formáció nagysikerű koncertje a Budapest Jazz Club színpadán 2014. július 16-án. Szöveg: Márton Attila Fotók: Csécsi Attila

Nem hiába szajkózzuk már évek óta, hogy milyen kiváló magyar zenészek és énekesek vannak a színen minálunk – mégpedig minden korosztályban. Erről igazán lapunk főszerkesztője tudna mesélni, hiszen ő az, aki mindig is szívén viselte a műfaj ifjú tehetségeinek sorsát és ma már a közép-, sőt az idősebb jazzgeneráció jeles képviselői között is bőven akadnak olyanok, akik az ő támogatásával indultak el pályájukon. (Gondoljunk csak a Bartók Rádió jazz tehetségkutató versenyeire, vagy a Zsámbék Jazz Open nyári koncertsorozataira.) Robi, azóta is ott van minden zeneiskola vagy tehetségkutató verseny zsűrijében, de legalább a nézőtéren – naprakészen ismerve az egész hazai jazz szkénét. Jómagam kevésbé vagyok otthon ezen a téren, így annál nagyobb volt a meglepetésem és örömöm a tegnap esti koncert láttán-hallatán.

sam-6113.JPG


Érdekes, hogy a zenészeket azért többé-kevésbé ismertem, hiszen már évek óta a színen vannak. Voltaképpen két – általam is ismert – trió formáció „egyesüléséből” kerekedett ki a zenekar, azaz az Oláh Krisztián Trióból (O. K. - zongora, Schildkraut Vilmos - bőgő és Serei Dániel - dob), valamint a „redukált” Ördög Krisztián Trióból (Ö.K. - tenorszaxofon és ismét csak Serei Dániel, mínusz Paczári Viktor, aki basszusgitáros a trióban). Persze jóval egyszerűbben úgy is mondhatnám, hogy az Oláh Krisztián Trió plusz Ördög Krisztián, megjegyezve, hogy a dobos személye azonos mindkét trióban. De még mielőtt végképpen belebonyolódnék, elmondom, hogy számomra az igazi meglepetés az együttes névadója és főszereplője Hervoly Renáta (az ő beceneve volt a családjában a Röné) énekesnő teljesítménye és a BJC stábjából évek óta ismert Schlosser András gitárjátéka volt. Andrist többször láttam a jegykiadó fülkében gitárral a kezében, és már régóta nyaggattam, hogy szóljon, amikor színpadon is láthatom. Egy hónappal ezelőtt aztán szólt a tegnapi időpontról, amit nagy betűkkel róttam bele előjegyzési naptáramba. Nem bántam meg…

A zenészekről még annyit, hogy Oláh Krisztián a Bartók konzi klasszikus zongora tanszakának végzős diákja, Vilmos és Dani a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazztanszakos hallgatói. Krisztián tavaly a marosvásárhelyi jazz versenyen a legjobb szólista díját kapta meg két társa kíséretében, valamint a Jazz Szövetség jazz combó versenyén második helyezést értek el. Rotterdamban, az EBU által szervezett európai jazz versenyen a legjobb négy zenekar közé jutottak. Ami pedig Ördög Krisztián trióját illeti, ők tavaly jazz kategóriában megnyerték a Talentométer elnevezésű versenyt. Ők mindhárman a jazztanszak hallgatói.

Hervoly Renátáról megtudtam, hogy tíz évig a Magyar Rádió Gyermekkórusában énekelt (hogy ez milyen remek iskola volt, azt onnan /is/ tudhatjuk, hogy jópár hazai jazzénekesnő „előéletének” részét képezték az ott eltöltött évek, pl.: Kozma Orsi, Gereben Zita…). Érettségi után a jazz felé fordult az érdeklődése, pedig családjában nem volt különösebb zenei múlt, pláne nem a jazz irányában. A Bartók konziban olyan márkás „jazzerek” voltak a tanárai, mint Lakatos Ágnes, Urbán Orsi, Kollmann Gábor, Márkus Tibor és Geröly Tamás. Tavaly a csepeli Egressy Béni zeneiskolában rendezett országos versenyen az egyik kategória első helyezettje lett, olyan zsűri előtt, amelyben Borbély Mihály elnökölt és Binder Károly, valamint Berki Tamás voltak még a zsűri tagjai! Mostanában több éves külföldi képzésre készül a németországi Essenbe, de megígérte, hogy olykor hazalátogatva ismét láthatjuk, hallhatjuk.

A „Röné Jazz” műsorán nagy jazz standardek ötletes, jó ízléssel hangszerelt és előadott, élvezetes feldolgozásait hallhattuk. A „Sleeping Bee”, a „Lullaby of Birdland”, az „On Green Dolphin Street”, az „Alone Together”, a „Body and Soul” (csak a trió előadásában) és a „Softly, as in a Morning Sunrise” hangzott el az első félidőben. Renáta teljesítményéről csak felsőfokon beszélhetek. Minden együtt van, ami egy jó jazzénekesnőnél szükséges: kellemes énekhang, remek intonáció, jó szövegmondás (mégpedig angolul), s ami igazán meglepő, olyan gátlásoktól mentes scat-ének készség, amit a hazai mezőnyben alig-alig lehet tapasztalni. Szinte beérte egy-egy versszak szöveges eléneklésével, azonnal scatelni kezdett, mindezt természetesen, magától értetődően, nem kínlódva, vért izzadva, mint olykor volt szerencsém tapasztalni. A hangszeres szólók (tenor, zongora, bőgő) a helyükön voltak, szépek, ízlésesek, mértéktartóak, a dob nem verte agyon a produkciót, az első szettben nem is volt szólója, de remekül kísért (pl. a bőgőszóló alatt verő nélkül kézzel dolgozott), a tenor csodásan swingelt, Krisztián brillírozott a zongorán (volt kitől örökölni a tehetségét: apja – Oláh Kálmán – de a mama is kiváló pianista), Vilmos barátunk pedig azt a bőgőjátékot nyújtotta, amitől a jazz igazán gyönyörű és semmivel sem helyettesíthető… (Mint öreg harcos bevallhatom, hogy nincs az a basszusgitár, ami egy ilyen bőgő soundot lekörözhet, mint amit Vilitől hallhattunk…) A hazai kínálatban két ember soundja tetszik nekem ennyire: Orbán Gyurié és Oláh Péteré. Külön köszönet a BJC hangtechnikusainak, mert szinte mindig kifogástalan a bőgő erősítése, ami nem mondható el számos más, akár márkás hely esetében sem. Figyelemreméltó volt – legnagyobb örömömre – Schlosser Andris gyönyörű gitárszólója a Dolphin-ban.

Szünet után, ahogyan Reni felkonferálta, az egymást követő darabok leállás nélkül követték egymást. Egyedi felfogásban sorjáztak: a „Devil May Care”, ezt vezette át egy parádés dobszóló a „Coltrane-blokk”-ba (Afro Blue, Lonnie’s Lament, és My Favorite Things), majd a vastaps után egy Clifford Brown-tól származó tüzes blues-zal fejezték be a műsort. Öröm volt látni, hogy a pokoli meleg ellenére is együtt maradt a közönség, de meg is érdemelték ezt a zenészek és a produkció is. Ha lehet fokozni, még terjedelmesebb és még lenyűgözőbb szólókat hallhattunk a Coltrane-repertoár darabjaiban, mind a tenoros, mind pedig a zongorista részéről, de a Lonnie-ban Andris is remekelt, amit az est számomra legemlékezetesebb tenorszólója (hiába ez már Coltrane szellemét idézte, hiszen ez az ő kompozíciója volt) követett és itt a dobosunk is megmutatta oroszlánkörmeit, pedig nem is szólózott, hanem azt a fajta kíséretet nyújtotta, ami a mai jazzben már teljes értékű szerepet ad a dobnak is, nem puszta háttérfunkciót.

De éppen azért, mert olvasóink számára is meleg van, itt abba is hagyom fejtegetéseimet. Ne feledjék, hogy az élő zenét semmi sem pótolja, akár foci vb, akár nyári kánikula van is. Ráadásul még egy tanulsággal is szolgált a tegnap este (legalábbis számomra), ez pedig az, hogy nemcsak a már befutott hazai és külföldi zenészek koncertje adhat maradandó élményt, de a fiatal tehetségeké is!


dscf0003.JPG


dscf0004.JPG


dscf0005.JPG


dscf0006.JPG


dscf0008.JPG


dscf0010.JPG


dscf0011.JPG


dscf0013.JPG


dscf0014.JPG


dscf0015.JPG


dscf0016.JPG


dscf0017.JPG


dscf0018.JPG


dscf0019.JPG


dscf0020.JPG


dscf0021.JPG


dscf0022.JPG


dscf0023.JPG


dscf0024.JPG


dscf0025.JPG


dscf0028.JPG


dscf0029.JPG


sam-6112.JPG


sam-6114.JPG

Vissza a hírekhez