Fatoumata Diawara & Roberto Fonseca – VeszprémFest 2014 (Július 15.)
Fatoumata Diawara – ének, gitár, Bah Sekou – gitár, ének, Roberto Fonseca – zongora, ének, Joel Hierrezuelo – ütőhangszerek, ének, Ramsés Rodríguez – dob, ütőhangszerek, Yandi Martinez – nagybőgő, basszusgitár, Sidibé Drissa – kamalen, ngoni, ének.
2014. július 15-én a 11. VeszprémFest nyitókoncertjén a Fatoumata Diawara (Mali) és Roberto Fonseca (Kuba) vezette afrikai és közép-amerikai összeállítású együttes – európai turnéjának egyik állomásaként – a Veszprémi Vár szabadéri színpadán lépett fel, teltház előtt, óriási sikerrel.
Az „Arts Desk” elnevezésű turnén, melynek csak egyik helyszíne volt az idei VeszprémFest, 07.19-én a finnországi Pori Jazz-en, 07.20-án a Paris Jazz Festival-on, 07.27-én pedig a világ legnagyobb világzenei fesztiváljának színpadán (WOMAD) lépnek fel Malmesbury-ben (Egyesült Királyság).
Az elefántcsontparti, 1982-ben született énekes, gitáros, zeneszerző Fatou (eredeti nevén: Fatoumata Diawara) jelenleg Nyugat-Afrika, Mali új csillaga. Karrierjét afrikai énekes hangjával, saját, letisztult egyéni kompozícióival és színpadra termett előadói képességeivel indította el. Korábban film- és színpadi szerepekben is fellépett. A jelenleg Franciaországban élő Fatou közreműködött többek között Dee Dee Bridgewater világhírű jazz-énekes Grammy-díjat elnyert „Red Earth” című albumán is.
(Fatou első magyarországi fellépésére idén májusban a budapesti A38 hajón került sor.)
Diawara első önálló lemeze, a Fatou (2011) annál a World Circuit világzenei kiadónál jelent meg CD és Vinyl formátumban egyaránt, amely többek között a világhírig vitte a később Grammy-díjas Buena Vista Social Club lemezét. Ez a kiadó forgalmazza pl. a mauritániai Dimi Mint Abba, a kubai Ibrahim Ferrer vagy a sivatagi-blues néhány éve elhunyt gitárosa, Ali Farka Touré és mások afrikai lemezeit egyaránt.
Diawara a koncerten saját énekét gitározásával egészítette ki. Remekül kíséri magát, kitűnően függetlenít akár egy hosszabb ostinato motívum esetén is. Hullámzó, kompozíciókat átívelő afrikai hangja már önmagában egyéni hangzást teremt. Ezzel részben visszautal a nyugat-afrikai énekesek kultúrájára, ahol a nő énekel(het) szerelemről, saját életéről, s kifejezheti önmagát, világát. Diawara és kultúrája magában hordozza a jazz ősi afrikai gyökereit: a közösségi táncot, a rituális eseményeket, a poliritmikát, a modális hangrendszert, a munkadalok és balladák világát, a felhívás-válasz forma zenei megjelenítését. Folklór vagy világzenéje innen indul ki, saját zenéjét a blues és a jazz elemeivel szövi össze. Fatoumata Diawara – színes ruháival, befont hajával - egy igazi színpadi látvány: énekel, gitározik, táncol, mozog. Élő, lélegző közege annak a zenének, amit játszik.
Együttesének tagja Sidibé Drissa (kamale n’goni, ének) afrikai hangszerével és szólóival bűvölte el a hallgatóságot. A kamale n’goni – kecskebőrrel borított tök, kerek nyélre kifeszített húrokkal - a Nyugat-Afrikában és Maliban is gyakran felbukkanó, 4-6 húros pentaton hangszer. Nem minden húrján játszanak, így rezgőhúrokkal ellátott. Az afrikai lantnak is hívott hangszernek Drissa igazi virtuóza, s újabb hangszínnel gazdagította az előadott számokat a veszprémi színpadon.
Bah Sekou (gitár, ének) Fatou megbízható kísérőhangszerese. Az általam korábban hallott szinte összes afrikai gitáros kedveli a csilingelő, fényes hangszíneket, s ez alól Sekou sem kivétel.
A másik meghirdetett fellépő, a kubai Roberto Fonseca, aki a turnéra összeállva egészítette ki együttesével Fatou afrikai hangszereseit, világszerte elismert latin zongorista. Fonseca édesapja dobos, édesanyja énekes, a zene neki szó szerint az életet jelenti. 2003 óta ő a világhírű Buena Vista Social Club zongoristája, fellépett Herbie Hancock-kal és más világhírű jazz muzsikusokkal. 2007-ben önálló karrierbe kezdett, 2013-ban pedig a legjobb latin-jazz kategóriában Grammy-díjra jelölték ’Yo’ című albumát.
A színpadra lépő afro-kubai együttes minden pillanatát a zene töltötte ki. Fatou csillogóan egyszerű és rendkívül frissnek, újdonságnak ható afrikai dallamai mellett a ritmusok és a virtuozitás uralta a koncertet. A zenei alapot hihetetlen biztonsággal adta az egész koncerten a kubai Joel Hierrezuelo (ütőhangszerek, ének), Ramsés Rodríguez (dob, ütőhangszerek) és Yandi Martinez (nagybőgő, basszusgitár).
Hierrezuelo és Rodríguez a két ütőhangszeres - évek óta Fonseca zenekarának tagjaiként - intelligens, visszafogott módon kísérték Diawará-t énekes számai alatt. S amikor lehetőségük volt, megcsillogtatták zenei képességeiket, óriási szólókat játszva. A koncerten hangszereikkel körülvéve egymással szemben ültek, figyelték egymás rezdüléseit, hangszeres játékát. Igazi kubai combo játékosok. Kimagasló volt egy fergeteges közös szólójuk a koncert második felében, amikor mindkét ütős egyszerre improvizált. A ritmikákat tekintve a 12/8-tól az afrikai poliritmikáig szinte minden előfordult. Nem tudom, mennyi ütőhangszeres hallgatta végig a produkciót, de aki nem ebbe az afrikai vagy latin környezetbe születik bele, annak erősen figyelnie kellett, hogy épp milyen kíséreteket, ritmusokat kombináltak egymás alá, fölé, mellé a fellépő művészek. Martinez az est folyamán hathúros basszusgitárján játszott, de néha nagybőgőn is. Ő is virtuóz, képzett és precízen kísérő basszus hangszeres. Egy-két alkalommal ő is szólóhoz jutott.
Fonseca zongorajátéka többrétű: hagyományos és modern egyben. Hagyományos, hiszen professzionális kubai zongorista, jól ismeri a régebbi technikákat, a bonyolultabb ritmikák világát, és a latin zenekarok virtuóz zongoristáinak technikáját (kétkezes unisono játék, oktávfogások stb.) is elsajátította. De több szólóban is megmutatta a koncerten, hogy a modern jazz-zongora játék is sajátja, magas színvonalon. A hangnemekből gyakran kilépve, az atonalitás felé tolta el improvizációit. Néhol Michel Camilo-érzeteket lehetett kihallani a szólókból, nem véletlenül. Fonseca is rendkívüli ötletesen, változatosan használja zongorázásában a ritmusokat, a hangok mellett. Sokszor ritmizál egyes hangokkal, ritmikai hangszerként használva a zongorát. Elemeiből rakja össze a zenéjét, improvizációit. Eredeti és egyéni muzsikus, kitűnő frazeálással, billentéssel.
Ugyanakkor a koncert közönsége elsősorban nem a zene elemeire: témákra, akkord-menetekre, skálákra, ritmusokra figyelhetett fel, hanem arra a zenei folyamra, hullámzásra, ami az összes előadóból természetességgel áradt, amíg a színpadon játszott.
A VeszprémFest közönsége egy olyan formációnak tapsolhatott a nyitókoncerten, amely afrikai és latin ritmusaival és Diawara kompozícióival igazi karneváli hangulatot varázsolt a Veszprémi Vár impozáns helyszínére, a királynők városába. Diawara és Fonseca zseniális zenészek, zenéjüket pedig érdemes megismerni és befogadni, mert velük is gazdagodik a világról alkotott képünk. S ilyenkor már nem a jazz vagy a világzene műfaja, fogalma fontos. Csak a zene.
