JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 28.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.

Hírek

DAVID LIEBMAN vallott budapesti gyökereiről, és a zenéről

A Modern Art Orchestra vendégeként a 11. VeszprémFest zárónapján több világsztár is színpadra lépett. A Fekete-Kovács Kornél vezette zenekarhoz David Liebman, Tony Lakatos, és Adam Nussbaum csatlakozott. A fellépést megelőző budapesti próbára a délelőtti órákban a BMC alagsori termében került sor. David Liebman a világ ma élő szaxofonosainak az egyik legnagyobbja. 1970 óta tartozik a legjobbak közé. A próba szünetében készségesen vállalkozott egy rövid beszélgetésre. Mivel az én angolom nem interjú képes, megkértem a New Yorkban élő, de itt született görög származású barátnőmet, Zoi Floroszt, kísérjen el, és legyen a segítségemre a beszélgetés során. A New York közelében, Stroudsburg-ben lakó David szívesen ült a vallatószékbe.

Nem először jár itt Budapesten…

- Így van, ha jól emlékszem 1972-ben voltam itt először, persze akkor más volt minden. Sajnos, a várost még nem igazán sikerült felfedeznem, de örömmel látom, hogy szépül, és fejlődik. Budapest gyönyörű város! Kedvelem az ittenieket! A gyökereim egyik része is innen ered, a nagyapám magyar volt, ebből a városból vándorolt ki Amerikába, 1910-ben. Amikor 72-ben itt jártam, rögtön felhívtam anyámat. Itt mindenki úgy néz ki, mint a Papi! A nagyapámat mindenki Papinak hívta. Erre anyám megkérdezte a telefonba, hol vagy most, erre én büszkén válaszoltam, Budapesten! Tehát én félig meddig magyar vagyok!


1972 bizonyára más miatt is emlékezetes maradt az Ön számára. Ez az év hozta a nagy áttörést, hiszen két legenda is meghívta zenekarába, és Ön mindössze 26 éves volt. Ekkor ismerték meg a nevét világszerte. Hogy került be Elvin Jones, majd Miles Davis zenekarába?

- Ez egy fantasztikus szerencsének köszönhető. Megfelelő időben voltam, a megfelelő helyen. A sors különös játéka. Amikor fiatal voltam, New York-ban nem volt annyi zenész, mint most. Legalább látásból mindenki ismerte egymást. Klubokban játszottunk, szinte együtt éltünk. Így nem csak a zenéjén keresztül ismertük meg a másikat, az is kiderült, hogy ki milyen ember. Elvin Jones-szal játszani álom volt, hiszen sokat láttam őt koncerten, mikor Coltrane-nel játszott. A Miles-szal töltött időszak pedig felért egy doktorátussal. Ez egy fantasztikus három-négy év volt az életemben, amely megalapozta a karrieremet. Amit akkor tanultam tőlük, az azóta is hatással van rám. Ők nem sokat magyaráztak, inkább megmutatták, mit képzeltek el. Ha ma felmerül komponálás közben egy zenei probléma, ezekbe az időkbe megyek vissza, és megtalálom a megoldást. Kis túlzással mondhatom, hogy ma is abból élek, amit tőlük tanultam.


Már 1972-ben is meglepő volt, hogy a szeptemberben megjelent Elvin Jones albumon (Live at The Lighthouse) egy egészen más zenei világba kellett beilleszkednie, mint az egy hónappal később boltokba került Miles Davis lemezen (On the Corner). A mai napig a legkülönfélébb stílusokban hallhatjuk.

- Nagyon szeretek különböző stílusokban játszani. Az én generációmat sokféle zene inspirálta, sokkal több, mint az előző generációkét. A fúziós zene, a free, a bebop, sorolhatnám… Eklektikusok voltunk, de a szó jó értelmében. Tehát nálunk ez nem arról szólt, hogy ezer dolgot csináltunk, de egyikhez sem értettünk. Nekem kifejezetten előnyömre vált, hogy különböző irányzatokban mozoghattam. Ez a sokszínűség a mai napig inspirál.


Rengeteget utazik, és nagyon sok koncertet ad szerte a világban. Nem fárasztó ez a feszített tempó?

- Egyáltalán nem. Az elmúlt harminc évben sokat látogattam Európába is, és játszottam európai zenészekkel, sokszor együtt is utaztam velük egy turné során. Sokféle kultúrát, gondolkodásmódot, és zenét ismertem meg. Minden ország más és más. Hasznomra vált ezeket megismerni, és ettől jobb zenész is lettem. A másik, ami nagyon fontos nekem, a tanítás. A világot bejártam tanítva, különböző szervezeteknek vagyok a vezetője, az egyiknek például negyven ország a tagja, sajnos Magyarország még nem. Itt fiatal tehetségeknek adunk továbbképzést. A legutóbbi helyszín Dél-Afrika volt, Fokváros, jövő héten Lisszabonba megyünk, de az állomások 2017-ig egyeztetve vannak. Az utazások sok élményt adnak, ha együtt dolgozol különböző emberekkel, gazdagodik a zenei nyelved, és új kihívásokat találhatsz magadnak.


Hogy látja a jazz helyzetét?

-A jazz, a zene, ma a lehető legjobb helyzetben van. Most éri a legtöbb hatás a világból. Az információk cseréje az internet jóvoltából hihetetlenül felgyorsult, ez az én korosztályomnak sokkal nehezebb volt. Ma az egész világon vannak felkészült, és jó zenészek. Ez az oktatásnak is köszönhető, de az információk szabad áramlása folytán a zene eljut mindenhová. Ázsiába, Afrikába, az egész világba, és például a youtube-on hallott zenéhez hozzáteheti a saját kultúrájából merített dallamokat. Ha New Yorkban jársz, legalább ötféle zenét hallhatsz három utcasarkon belül. Persze New Yorkban lüktet a zenei élet. Művészileg tehát rendben van minden. Ha az anyagi oldalát nézzük a dolognak, akkor azt kell mondanom, hogy a legváltságosabb időket éljük. A gazdaság hanyatlásával sok kiadó tönkrement, a finanszírozás is nehezen működik. Ennek ellenére a zene életben van, ezt a már említett fokvárosi tábor is bizonyítja, ahol 25 országból 45 diák gyűlt össze, fantasztikus volt, ahogy együtt zenéltek. Tehát a zenét illetően optimista vagyok!


Össze lehet hasonlítani az Ön fiatalságának zenéjét a mai kínálattal?

-A korszak hatásait, amiben született, és felnőtt, senki nem kerülheti el, az befolyásolja a gondolkodását, értékrendjét. Mi a történelem egy más korszakában nőttünk fel. A hatvanas évek kihívásai is más hozzáállást kívántak. Én láttam ezekben az években John Coltrane és Miles Davis koncertjeit. Hatalmas kisugárzásuk volt, és magas hőfokon izzottak. Természetesen balladákat is játszottak, de mindig mindent teljesen kiadtak magukból, és akkor még nem is beszéltem zenéjük magas fokú intelligenciájáról. A mai fiatalok képzettebbek, a zenéjük kidolgozottabb, a legfőbb különbség köztünk talán a kor eltérő hatásain kívül az elkötelezettség más megfogalmazása. Más kulturális értékrendben nőttek fel, mást kaptak az őket körülvevő világtól. Én nem ítélkezem, csak azt mondom, amit tapasztaltam, hiszen ők egyéb szempontból jól játszanak. Sőt, jobban, mint én, vagy az én generációm tagjai. A növendékeim túlszárnyaltak engem, olyan dolgokat le tudnak játszani, amit én például nem.


Mindjárt vége a szünetnek, a próba után indul a busz Veszprémbe, nem tartom fel, de engedjen meg egy utolsó kérdést! Elégedett mostani vendéglátóival?

- Már játszottunk együtt, és csináltunk egy felvételt pár évvel ezelőtt. Csodálatos zenekar, kitűnő zenével, és Kornél egy remek számot írt nekem. Örömmel tértem vissza hozzájuk játszani!


A végére Adam Nussbaum is csatlakozott hozzánk. Érdeklődve hallgatták, hogy rövidesen egy magyar együttes is fellép a Blue Note klubban. Megígérték, ha nem jön közbe semmi, megnézik Balázs Józsiékat szeptember 6-án!


j-1.JPG


j-2.JPG


j-3.JPG


j-4.JPG


j-5.JPG


j-6.JPG

Vissza a hírekhez