Tenor King Joe Lovano is coming to town
Mint ahogy azt tegnap este megírtam, a Budapest Jazz Orchestra Kerepesi úti próbatermében pont lekéstünk Joe Lovano-ról, aki 1984 óta az egyik kedvenc szaxofonosom. De a Debreceni Jazz Napok művészeti tanácsadójaként meg kellett vacsoráztatnom a Dob utcai Queen’s Quert szállóban. (…) Gondoltam, akkor elkövetek ellene egy merényletet, és leszedtem az összes saját neve alatt megjelent CD-jét a lemezpolcomról. Az L betű a harmadik polc legfelső sorában van, így létrám tetejére mászva óvatosan leszedtem mind a 21-et (huszonegy, you know!), betettem az aktatáskámba, oszt irány a hotel. Éreztem előre, egy kicsit azért meg fog lepődni, mikor majd virítok neki…
Nem meglepődött, megdöbbent. Azt mondta: „Man, are you crazy? Collecting Joe Lovano CDs?” De azért látszott rajta, hogy örül neki. Közben megérkezett fotósunk, Somogyvári Péter is, aki a bemutatkozás után bőszen kattogtatni kezdett. Közben kitettem a diktafont is az asztalra és beszélgetni kezdtünk. 60 perc után kikapcsoltam a készüléket. Mert gondoltam, fél éjszaka azért nem maradok fent, hogy lefordítsam és beírjam a gépbe. Persze volt nálam filctoll is, így egyenként dedikálta a CD-ket. Nagyon meglepődött, mikor meglátta, hogy az első stúdióban rögzített lemeze, az 1986-ban megjelentetett „Solid Steps” is megvan. Annak meg kimondottan örvendezett, hogy mind a húsz Blue Note lemeze megvan nekem. Különös interjúvá kerekedett ki a dolog, hisz ahogy írta alá a CD-ket, közben mindegyik sztoriját elmesélte.
A jó hangulatú beszélgetés végén megkérdeztem tőle, hogy emlékszik-e magyarországi fellépéseire és fejből elsorolta az összeset. Sőt, arra is emlékezett, hogy a Woody Herman Big Band-del járt először hazánkban 1978 őszén, és akkor mégcsak 25 éves volt, és az volt első európai koncert turnéja. De emlékezett az 1984 nyári első debreceni fellépésére is a Paul Motian Trio-val (Paul Motian – dob, Bill Frisell – gitár, JL – tenorszaxofon). Amikor azt kérdeztem, hogy játszott-e már magyar jazzmuzsikusokkal, akkor nagy szeretettel beszélt Borbély Misiről, aki a Saxophone Summit koncert után adott neki egy tárogatót, amit azóta már több lemezén is használt. Aztán említette Oláh Kálmánt, akivel pár hete Frankfurtban játszott. Erre rákérdeztem Tony Lakatosra. Mondta, hogy Tónit már régebbről ismeri és többször is játszott már vele. Legutóbb ugyanazon a koncerten, ahol a Kálcsi volt a zongorista.
Aztán faggattam a BJO-ról is. Azt mondta, fantasztikusan magas színvonalú zenekar. Nagy örömmel próbált velük. A darabok, amiket előre átküldött, tökéletesen be voltak próbálva. Mondta, szerinte szenzációs koncert lesz ma este a debreceni Nagyerdőben a felújított Szabadtéri Színpadon.
Tehát kedves olvasóink, aki eddig vacillált, tovább nem érdemes! Irány a kocsi, vonat, netán távolsági busz. Oszt tűzés Debrecenbe! Ahol Magyarországon először hangzanak el Joe Lovano nagyzenekari darabjai. Csak itt és csak most!
