RENDHAGYÓ REKVIEM MOHAY ANDRÁS HALÁLÁRA
A művészek is halandó emberek, még ha művészetük halhatatlan is. Sok jó barát ment el az elmúlt években és a közelmúltban is itthonról – és persze számos olyan külföldi zenész is, akiket nem ismertünk személyesen, művészetük révén mégis közeli barátokként tiszteltünk. Nem mintha a tisztes életkort megért és hosszú zenei pályát befutott barátaink eltávozása nem lenne fájdalmas, de egy olyan fiatalember tragikus halála, mint amilyen Andris volt, egyszerűen felfoghatatlan és elfogadhatatlan.
Azt sem tudom felidézni, hogy mikor hallottam először játékát (minden bizonnyal a Márványteremben a 2000-es évek legelején), de azt elmondhatom, hogy az első olyan lemezem, amelyen Ő is játszik 2003-ban készült a gitáros Czirják Csaba kvartettjével „Work in Progress” címmel. (Zana Zolival és Szandai Matyival). Utoljára pedig ez év februárjában láttam játszani a Margit körúti Átrium pódiumán a Budapest Jazz Orchestra-val, Ed Neumeister vendégszereplésével. (Még üdvözöltük is egymást, mert jóval a koncert előtt már ott voltam…)
Ne várjanak tőlem a kedves olvasók hosszú elemzést András munkásságáról, a száraz adatok ma már mindenki által könnyen elérhetőek. Jól ismert, sokat foglalkoztatott, kitűnő zenész volt, igazi „all round musician”, aki minden formációban, minden stílusirányzatban abszolút otthon volt. Nagyon kedveltem fegyelmezett, ízléses játékát és mint embert is. Örökké emlékezetesek maradnak számomra azok a beszélgetések, amiket ezzel a kedves, halkszavú, segítőkész (ez okozta halálát is!) fiatalemberrel folytattam számos alkalommal koncertek szünetében vagy után. Engedjék meg, hogy azzal emlékezzek Rá, amiket játékáról írtam honlapunkon az elmúlt három év tényleg csak néhány koncertjét felidézve.
2012. június 29. Pocsai Kriszta Quartet (Budapest Jazz Club) „Mit mondhatnék a kísérőkről, a hangszeres jazz három kiválóságáról? (Cseke Gábor zongorázott, Barcza Horváth József bőgőzött.) …Mohay Andris a dobosokban nem szűkölködő hazai élvonal egyik legjobbja. Nem hangos, nem tolakszik előtérbe, mindent tud, kiváló kísérő. Szólói ízlésesek, nem agresszívak, amit ezen a hangszeren elő lehet varázsolni, annak ő birtokában van.”
2012. november 9. Rozsnyói Péter Trió (BJC) „A trió együttműködése tökéletes volt. Nagyon tetszett, hogy éppen a játék intimitása okán Mohay Andris többnyire seprőzött – még a lendületes, gyors számok esetében is, nem „verte agyon” a másik két hangszer játékát. Ott használta a verőket, ahol zeneileg indokolt volt. Hányszor tapasztaljuk, hogy a dobos válik a főszereplővé, ha kell, ha nem. Andrisnak egyetlen direkt szólója volt, a többi esetben csak a négyezésnél volt kvázi főszereplő.” (A bőgős Orbán Gyuri volt.)
2013. június 26. Bolla Gábor Trió (Hy5, a Horánszky utcában) „.. kevés olyan szenzitív dobos van, mint Mohay Andris…” (a bőgős itt is Orbán Gyuri volt és a vendég Ávéd Jani is „beszállt”, ha már ott volt a hangszere.)
2013. október 4. Rozsnyói Péter Trió (BJC) „Mohay Andris dobjátéka mindig lenyűgöz, eszményi trió-dobos. Soha nem tolakszik az előtérbe, szinte árnyékként funkcionál. Valaha volt egy Shadow Wilson nevű amerikai dobos, aki éppen ezért kapta az „Árnyék” nevet. Fülsértő, öncélú szólókat produkáló dobosaink példát vehetnének róla.”
2014. február 12. Budapest Jazz Orchestra feat. Ed Neumeister (Átrium) „A ritmusszekció tagjai szólózási lehetőséget ugyan alig kaptak, de végig remekül szvingeltek… az ESP-ben volt egy frenetikus dobszóló is Mohay Andris jóvoltából.”
Mit tehetnék még mindehhez hozzá? Pótolhatatlan veszteség érte a magyar jazzvilágot ezen a végzetes éjszakán, amikor éppen egy nagysikerű koncertről jöttek haza a BJO zenészei…
Andris, nyugodj békében! Várnak Rád az örök jam session résztvevői Vukántól Pegéig, Regős Pistától Vajda Sanyiig oly sokan…
