Szomorú búcsú Mohay András jazz dobostól
Amikor az első hírt olvastam, hogy az M3-as autópályán halálos gázolás ért egy autós társának segítséget nyújtó sofőrt, már akkor felkaptam a fejem, hogy micsoda emberi tragédia. (Már ez fals hír volt, hisz Andrásnak sem kocsija, sem jogosítványa nem volt! – A szerk.) Nem sokkal később közölték azt is, hogy az illető Mohay András jazz dobos, a Budapest Jazz Orchestra tagja. Nem akartam elhinni a megdöbbenéstől. Az nem lehet, hiszen ő tegnap (július 26-án) Debrecenben nagy sikerű koncertet adott a BJO-val és Joe Lovano-val. Ez lehetetlen, tévedés, nem lehet igaz...! De azután jöttek a megerősítő hírek az interneten, a rádióban, a televízióban. Sajnos igaz. Mohay András életének 36. évében elhunyt (decemberben lett volna a születésnapja) és három zenész társa is könnyebben megsérült. (Hát azért nem olyan nagyon könnyebben! – A szerk.) Őket kórházba szállították.
Mohay András az egyik legtöbbet foglalkoztatott kitűnő jazzdobos... volt. (De nehéz leírni a múlt időt egy ilyen fiatalember esetében!) Köszönhette ezt a remek stílusérzékének, elegáns visszafogott, kulturált játékának. A jazz minden formációjában játszott, a duótól a bigbandig, minden stílusban a swingtől a free-ig. Nagyszerűen be tudott illeszkedni a legkülönbözőbb együttesekbe. Visszagondolva, szinte felsorolhatatlan ki mindenkivel játszott együtt a hazai élvonalbeli jazzmuzsikusok közül. A Tóth Viktor Quartetben, Szakcsiék két generációjával, a Bolla Gábor Quartetben, a Coltrane Emlékzenekarban, Németh János együttesében, Botos Józseffel, Deseő Csabával (a 75. születésnapján is ő ült a doboknál.), a Szőke Nikoletta Quartetben, de Pocsai Krisztát is kísérte, a Rozsnyói Trióban (számomra talán itt nyújtotta a legérzékenyebb játékot, szinte egybe forrtak Rozsnyói Péterrel és Orbán Györggyel a trió játékban), és még tovább lehetne sorolni. És persze a tragikusan utolsó fellépése a Budapest Jazz Orchestra-val. Tanította a Snétberger Zenei Tehetség Központ diákjait. Rengeteg nagyszerű koncertnek volt a ritmus alapja a jazz klubokban, hangversenytermekben. Kifinomult játékára, sohasem harsány, visszafogott, talán kicsit mélabús tekintetére sajnos már csak emlékezhetünk. Személyiségéről, tudásáról az a sok-sok zenésztárs tudna mesélni, akikkel együtt játszott.
Mohay András nagy űrt hagy maga után a hazai jazzpódiumokon, sajnos már csak a hang és kép felvételekkel emlékezhetünk Rá. András nyugodj békében!