Oh Yeah Day, a klasszikus jazz világnapja a Freemen Jazz Band és a Bohém Ragtime Jazz Band közreműködésével a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, Óbudán, augusztus 3-án
Ma, augusztus 4-én van Louis Armstrong ikonikus jazz trombitás 113. születésnapja. Ezt a napot a klasszikus jazz világnapjának nyilvánította a jazz társadalom "Oh Yeah Day" néven. Ezért az augusztus 4-éhez közel eső hétvégén minden évben egy nyilvános, ingyenes koncerttel megünneplik világszerte ezt a napot. A hazai "Oh Yeah Day" mozgalom alapítója Dr. Ittzés Tamás, a kecskeméti Bohém Ragtime Jazz Band vezetője 2011 óta szervezi ezt az eseményt. Idén a Kecskeméti Jazz Alapítvány és a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum összefogásával jött létre a rendezvény. (Az "Oh Yeah" mozgalomhoz Anglia, Ausztrália, Brazília, Hollandia, Németország, Spanyolország, Szlovákia, az USA és Magyarország csatlakozott eddig.) Az „Oh Yeah” életérzés elfeledteti az emberekkel a hétköznapok monotóniáját, életörömöt sugároz. A klasszikus jazz a szabadság zenéje és világszerte elterjedt - hirdetik a szervezők.
Az időjárás is kegyes volt a vasárnap esti szabadtéri koncerthez a Vendéglátó Múzeum udvarán. Ha esősre fordult volna az idő, bajban lettek volna a szervezők, mert ekkora tömeget nem tudtak volna elhelyezni a patinás múzeum kis koncerttermében. Az udvar zsúfolásig megtelt, még a nyitott kapun kívül, az utcán is álltak a zenére vágyók. A hét órai kezdéskor a dobogó mellett, egy festőállvány, egy jókora üres vászonnal, fogadta a kíváncsi hallgatóságot. Külüs László Barcsay-díjas festőművész alkotott egy-egy képet a zenei hatásokra, a vászon mind a két felére, a koncert végére.
Az első részben a Freemen Jazz Band négy tagja szórakoztatta a nagy várakozással összegyűlt közönséget. Ahogy BényeiTibor tubás, az együttes vezetője elmondta, ahogy a nevük is tükrözi, azok a zenész társak állnak a színpadon, akik éppen ráérnek. (A többiek kórházban vannak, mert betegre játszották magukat, tette hozzá fanyar humorral.) Így most Kukta Béla bendzsózott, Papa Fleigh trombitált és énekelt, valamint Fajszi Csanád harsonázott és énekelt. A klasszikus dixielandes stílusukat kis létszámuk ellenére is remekül hozták, mert a tuba basszusa jól ellenpontozta a banjo ritmus kíséretét. Papa Fleigh ragyogó stílusérzékkel trombitált, helyenként meglepően magas hangokat produkált a "kis ember", ízes, dögös énekével, öniróniával, jó humorával magával ragadta a közönséget. Igazi showman-nek bizonyult. De technikai tudásban, stílus érzékben, humorban Fajszi Csanád sem maradt el és ő is megcsillantotta egy-két nótában ének tudását. Az első számuk után Ittzés Tamás az est főszervezője lépett a mikrofon elé, és elmondta az Oh Yeah Day születési körülményeit és jelentőségéről szólt, jó szórakozást kívánva. Pörögtek a klasszikus nóták, némelyik az Armstrong repertoárból. Mint az "All of Me" "Hello Dolly" a "Bill Bailey", az "I Can Give You Anything But Love" a "The Sunny Side of the Sreet", a "When You're Smiling" és hasonlók. A nóták végén időnként felhangzott az "Oh Yeah" a közönség megerősítésével kórusban. Mindegyik számot ragyogó szólók, ének remeklések fűszerezték. A négy remek muzsikus egy órás műsora vidám hangulatban, a hallgatóság harsány tapsai kíséretében ért véget elég gyorsan.
A szünetben CD, DVD, és "Oh Yeah" logós pólók börzéje is várta az érdeklődőket.
Átszerelés után a Bohém Ragtime Jazz Band nyolc tagja lépett pódiumra. Illetve a tubás poszton az együttes tagja Török József helyett (aki akkor éppen Erdélyben tartózkodott) az első részben is sikert aratott Bényei Tibor fújta a tubát. Az együttes vezetője Ittzés Tamás hegedült, zongorázott és énekelt, Lebanov József trombitált, Mátrai Zoltán szaxofonozott, klarinétozott és énekelt, Korb Attila harsonázott, zongorázott és énekelt, Lázár Miklós hegedült és énekelt, Mátrai György bendzsózott és gitározott, Falusi Alfréd dobolt. A pompás hangszereléseket Itzzés Tamás készítette. Az ő játékukat is a zenei és verbális humor, a vidám hangulatú precíz játék, az "Oh Yeah" életérzés jellemezte. A klasszikus repertoár darabjaiból játszottak. Két Armstrong sikerrel nyitottak, a "Someday You'll Be Sorry" és az "I Wish I Can Shimmy Like My Sister Kate", ez utóbbit Korb Attila énekelte és vokállal is kísérte az együttes. Tomboló tapsot arattak. Azután a " When It’s Sleepy Time Down South", a "Pine Apple Rag", a "Someday Sweetheart" következett Ittzés Tamás köszönetet mondott a támogatóknak, mindenek előtt Kiss Imrének, a Múzeum igazgatójának. Konferálásakor a számok közben "Satchmo" életéből idézett részleteket. Majd tovább játszották a klasszikus nótákat. A "Royal Garden Blues", a "Some of These Days" a "Back Home Again in Indiana" után egy Ittzés Tamás szerzemény következett, "Joe Swing" címmel, amit Joe Murányi tiszteletére írt, akit mentoruknak tekintettek és sok nagyszerű közös koncerten játszottak vele. Azután még a "Tango Palace" (Ott fogsz majd sírni, ahol senki sem lát, Kola József réges régi slágere) hangzott el, amit nagy lelkesedéssel fogadták a nótákat végig táncoló swing táncegyüttes ott megjelent tagjai. Ők is fokozták az est laza hangulatát. Utolsóként a "Tiger Rag" eljátszásával fejezte be a jó másfél órás programját a Bohém Ragtime Jazz Band. A fergeteges nóta előadását joggal követte a közönség "Oh Yeah" felkiáltása és tapsvihara. A zárószám egy közös jam volt a Freeman Jazz Band még ott levő tagjaival. Papa Fleigh és a bendzsóss Kukta Béla is csatlakozott a csapathoz. Így azután már nem fértek el a szűk pódiumon. De nagy lelkesedéssel játszották el a "Lady Be Good" című klasszikust. Hiába volt azonban a közönség vastapsa, be kellett fejezniük a nagy sikerű játékukat, mert elérkezett a tíz óra, ami Óbudán az elcsendesedés ideje a szabadtéren is.
Idén is hatalmas közönség sikere volt az "Oh Yeah Day", a klasszikus jazz világnapjának… Reméljük, jövőre is találkozunk ezen a jeles napon.
