Budapest Ragtime Band turné, Anglia, 2014. július 18-27. (Állomások: Marlborough Jazz Fesztivál, Ripon Jazzklub, Marlow Jazzklub, Birmingham Jazzfesztivál, London POSK jazzklub.)

2014. július 17-én felléptünk a VeszprémFeszt-en és másnap július 18-án reggel indultunk immáron a sokadik angliai turnénkra.

Nagy-Britanniában első alkalommal, „Hóditó Vilmosként” 1989-ben jártunk. Az Edinburgh-i zenei fesztiválon léptünk fel. Ezt a koncertet az akkori német menedzserünk szervezte. Az USA-ból jöttünk, Svájcon át érkeztünk Skóciába. Fantasztikus idők voltak. A rendszeres angliai turnék azonban 90-es évek elején kezdődtek, amikor megkeresett Bajtala János, az akkor már Angliában élő kiváló muzsikus, hogy szeretné menedzselni a zenekart.

A közös munkánk több évig tartott, évente két turnét szervezett számunkra Angliában, illetve Nagy-Britanniában.

Bejártuk Skóciát, Angliát, Írországot Wales-t, Inverness-től Bath-ig, Londontól-Liverpool-ig, Aberdeen-től-Southampton-ig. Jártunk a Cork-i Fesztiválon, azon kívül számos kisebb és nagyobb, neves és helyi fesztiválon vettünk részt. Megismerhettünk számtalan nagyszerű és jól működő jazz klubot. Hallhattunk és köthettünk barátságot angol és más nemzetiségű zenésszel, élvezhettünk nagyon jó és világszínvonalú produkciókat. Mindenhol nagy szeretettel fogadtak bennünket, szerették és szeretik zenénket és mindenhová újra, meg újra visszahívtak. Természetesen tudni kell, hogy az Edinburgh-i fesztivált kivéve minden alkalommal, busszal utaztunk, ami egyrészt fárasztó, de tudtuk vinni a saját hangszereinket és roppant nagy előnyt jelentett, hogy a brit szigetek számos nevezetességét, kulturális értékeit, érdekességeit, ha tudtuk mindig megtekintettük. Így teszünk a mai napig. Stonehenge, British Museum, National Gallery, Tower, Limes (a római birodalom határ), Druida szentély…stb.

A 90-es évek végén Bajtala Jánossal befejeződött a gyümölcsöző együttműködés és saját szervezésben folytattuk Anglia „meghódítását”.

Volt egy hónapos turnénk Sue Kibbey angol énekesnővel. Többszöri meghívást kaptunk az Oliver Cromwell és a Swanage-i Jazz Fesztiválra. Ennyit az előzményekről.

A mostani turnét illetően 15 órás autóút Dover-ig, átkelés a csatornán és már nem is tudom, hányadszor pillantottuk meg Dover fehér sziklát. Legördülve a kompról már nem jelentett problémát a bal oldali közlekedés.

Turnénk első állomása a Marlborough-i Jazz Fesztivál 2014. július 19-én, ahol nagyon sokan emlékeztek ránk, hisz már jártunk ott azelőtt. Ez egy viszonylag kis fesztivál rengeteg emberrel, látogatóval. Nagy sikerünk volt és visszahívtak minket. Itt megszálltunk, kipihentük az út fáradalmait, majd másnap július 20-án korán indultunk, hogy elérjük a következő koncert idejét, amelyik 12 órakor kezdődött. Ez az észak-angliai Ripon volt, ahol egy kedves kis jazz klubban játszottunk a helyi törzsközönségnek. Itt töltöttünk két éjszakát. Hétfőn szabad nap volt, amit természetesen a környék bebarangolásával töltöttünk. Megnéztünk néhány középkori gyönyörű angol kastélyt, helyi sörfőzdét, és ami különös élményt jelentett mindenkinek, a közeli erdőben meglátogattunk egy druida szentélyt, amely a vizuális élményen túl sokunkra spirituálisan is hatott.

Természetesen este nem maradhatott ki a helyi sörök kóstolása, nem spirituálisan.

Következő nap, július 22-én Marlow felé vettük az irányt, ahol este a helyi jazz klubban léptünk fel. Marlow-ról tudni kell, hogy ez tulajdonképpen London „Szentendréje”, ahol igen sok gazdag ember él, a Temze gyönyörű és rengeteg drágábbnál drágább jacht úszik rajta. A kisváros külön érdekessége, hogy itt van a Temzén átívelő budapesti Széchenyi Lánchíd kistestvére. Mindkettőt William Tierney Clark tervezte és ez a két híd maradt fenn munkái közül. A Marlow-it 1820-ban, a budapestit 1830-ban tervezte. Nagyon hasonlítanak egymásra. Külön érdekessége, hogy az ottanira magyarul is ki van írva ez a tény.

Az esti koncert és az ottlétünk ennek a közös kapcsolódási pontnak a szellemében zajlott. Nagyon kedvesek voltak, elláttak minden földi jóval és az esti koncerten is nagy sikerünk volt. Több környékbeli klubvezető is meglátogatta a koncertet, és meghívást kaptunk a jövő évre hozzájuk is. Nagyon jó érzéssel és szép benyomásokkal tértünk nyugovóra.

Másnap elég korán indultunk, mert következett turnénk talán legdolgosabb szakasza a Birmingham-i Jazz és Blues Fesztivál, amely július 23-24-25-ére tevődött.

Ez szakmailag és méreteiben is egy komoly fesztivál, de bizony megdolgoztatják a zenekarokat a pénzükért, napi kétszer, két órás koncert. A koncertek különféle helyszíneken voltak megtartva: szabadtéri park, bevásároló központ, pub, jazzklub, elegáns koncertterem, egyetemi aula stb….

Itt Birmingham-ben nem sok időnk volt szabad programokra, habár már ötödszörre voltunk ott és a várost elég jól ismertük. Ennek ellenére egy érdekességre mégis ráleltünk, megnéztünk a több mint száz éves időjárás előrejelző tornyot, ami a Gyűrűk Ura második részének megírására inspirálta a szerzőt. Birmingham-ben nagyon jó feltételek mellet tudtunk fellépni, mindenhol jó volt a hangosítás, kedvesek voltak a rendezők és a kiszolgáló személyzet, szuper a szállás.

Szombat délben július 26-án elindultunk Londonba, magunk mögött hagyva Birmingham-et. A lengyel kultúra házában (POSK), a jazzklubban volt aznap este a fellépés. Itt már másodszor adtunk koncertet, telt házzal, hangos sikerrel. Sajnos, véget ért a turné, a koncert után indultunk, egy kis pihenő után, Dover-be. Várt ránk a komp és a 16 órás út. Vasárnap este szerencsésen megérkeztünk, de nem sokáig pihenhettünk, hisz hamarosan az újraéledt Alba Regia Jazz Fesztiválon várt ránk a közönség és a színpad.

Immáron a sokadik angliai turnénkról összegzéseképp elmondhatjuk, hogy nagyon szép sikereket értünk el minden egyes koncerten, új kapcsolatokat, lehetőségeket hozott a turné számunkra, kulturális élményekkel gazdagodtunk. Nemzetközileg elismert, jól működő zenekarról lévén szó, az ókori közmondással zárom soraimat „Navigare necesse est”.

Gayer Ferenc a Marlow-i Lánchídnál

A Budapest Ragtime Band balról jobbra: ifj. Gayer Ferenc - technikus, Novák Péter - klarinét, szaxofon, Kiss  Bálint - harsona, Stein Ferenc - zongora, Weszely János - dob, Gayer Ferenc - bőgő, zenekarvezető, Sári Szabolcs - trombita, Széki József - xilofon, ének

Egy druida szentély az észak-angliai erdőségben: a képen szereplők ugyanazok, kivéve ifj. Gayer Ferencet, aki a fotót készítette

Vidám hangulatban egy középkori kastély előterében

Birmingham, koncert után

Birmingham, egy száz éves obszervatórium, a Gyűrűk Ura második részében lévő tornyok ihletője