BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT JÓZSI, JÓ UTAT ELEMÉR! – örömünnep keserű pirulákkal
Egyik legnépszerűbb együttesünk, a 2000-ben alapított BEG, azaz a Balázs Elemér Group minden eddigi koncertje lenyűgözött. Tegnap azonban nem csak a várható különleges zenei élmény miatt látogattam a Budapest Jazz Club esti koncertjére. Mire ezek a sorok megjelennek, a Balázs József East Gypsy Band tagjai már útban lesznek New York felé, életük egyik legfontosabb állomásához közelítve. A nagy utazás előtt a Jazzma.hu nevében is el akartam búcsúzni sok sikert kívánva a zenekar vezetőjétől, és egy rövid interjút is akartam készíteni Józsival. Van sok jó hírem, de kezdjük a rosszal!
Balázs Józsi születésnapján sajnos nem tudott együtt ünnepelni a zenekarral, és nem lesz ott a ma délelőtt indult repülőgép fedélzetén az általa vezetett East Gypsy Band tagjaival sem. Pár nappal ezelőtt kórházba került. Ahogy Elemér elmondta, a nehezén túl van, gyógyul, rövidesen elhagyhatja a kórházat, de a hosszú turnéról szó sem lehetett. Így a zenekar vezetője nélkül kénytelen útnak indulni. A hazai mezőnyből senki nem tudott beugrani helyette, mivel a helyettesítő az úgynevezett művész vízumot sem kaphatta volna meg ilyen rövid idő alatt az Államokba, nem beszélve arról, hogy a repertoárt sem lehet ennyi idő alatt megtanulni. Azért a zongorista zenekarában meg fog szólalni a zongora is, igaz nem olyan hangsúllyal. Tim Ries letéve szaxofonját fogja eljátszani azokat a futamokat, melyek nélkülözhetetlenek egyes kompozíciókban. Nehéz lesz játszani Józsi nélkül többek között a turné legjelentősebb helyszínén, a híres Blue Note klubban is, de a sikerben bízva, és Tim Ries kitűnő szervezői munkáját ismerve biztos, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy a jazz Mekkájában felléphetnek. A következő turnén már biztos Józsival.
A tavaly átszervezett és négy év szünet után ismét lemezzel jelentkező BEG Oláh Kálmánnal lépett színpadra. Nem meglepetés tehát, hogy Kálcsi egyik kedvenc témájával, Bach remekművével, a Goldberg variációk feldolgozásával kezdtek. Ez rögtön meg is adta a koncert alaphangját. A jórészt külföldiekből álló közönség először meghökkent a zenekar virtuozitását hallva, de aztán inkább rock koncerteken megszokott hangos kitörésekben fejezte ki örömét. Ahogy Szőke Niki a koncert után elmondta, a színpadon is érezték a feléjük áramló hatalmas pozitív energiát, ami természetesen őket is inspirálta. Ő konferálta a műsort is, az egyes számok között saját gondolatait is hozzátéve az átkötésekben. Beszélt az elhangzó darabok keletkezésének körülményeiről, üzeneteiről, történeteiről. A zene mellett ezek a jól megfogalmazott mondatok is segítették a közös hullámhossz gyors kialakulását a zenekar és a közönség között. Tehetségét dicséri, hogy a magyarul nem értők is megérezték az általa mondottak lényegét. Természetesen Niki nem csak a konferálásban nyújtott emlékezetest, éneke után is dörgött a taps. Remek duót alkotott Szakonyi Milánnal, akinek ez az első komoly zenekara. A Kőbányai Zeneiskolában tanult fiatalembert egy meghallgatás után választotta ki Elemér több jelentkező közül, mikor Winand Gábor elment a zenekarból. A Hajdu Klára Szőke Niki csere előbb volt valamivel, így Niki mellé kellett férfi énekest találni. Jó választás volt, nagyon jól szólnak együtt Nikivel. A markáns hangú fiú a szólaméneklésben és a refrénekben tündököl, a mély és magas hangokban egyaránt magabiztos, a Winand féle ének improvizációkat Niki vette át. „Around the world”, utazhattunk vissza 2002-be Balázs Elemér szerzeményével, de az akkor megjelent lemez címadó száma nem múltba nézésre csábított, ebben az új hangszerelésben inkább a jövő felé repített. A harmadikként előadott Oláh Szabolcs szerezte „Inner Blaze” zenéjére a szöveget az ebben a műfajban is tehetséges Szőke Niki írta, de neki köszönhetjük a második részben előadott Oláh Kálmán klasszikus, a „Lyric Song” valóban lírai sorait is. Közben elhangzott az első részt lezáró Dizzy Gillespie szambája, a „Con Alma”, ebben Elemér és az ütőhangszeres Czibere József párbaja váltott ki ovációt, valamint a második részt nyitó „The New BEGinning”, Elemér szerzeménye, a tavaly megjelent lemez címadó dala. Szintén erről a lemezről játszották Balázs József szerzeményét, a „Be Mine”-t is. Nem fogják kitalálni, így elárulom, ennek a szövegét is Niki írta. A két énekes szembe fordulva felelgetett egymásnak, fantasztikus átéléssel. A taps itt a szerzőnek, Balázs Józsinak is szólt. Majdnem minden szám után úgy éreztem, ez volt a koncert csúcspontja. Aztán jött a következő, és az azt követő, és felmerült bennem, hogy lehet-e egy koncerten végig csúcspontokat játszani. Ezek szerint igen. Hála Balázs Elemérnek és csodálatos zenészekből álló zenekarának. Itt mindenki elejétől a végéig mindent kiadott magából, és volt mit kiadnia. Pecek Lakatos Krisztián félelmetes formában bőgőzött, Komjáti Áron szólói az egekbe repítettek, a többször túl elvontnak tartott Oláh Kálmán is megmutatta a fanyalgóknak, hogy nagyon is lehet intellektuálisan és dögösen is játszani, mert a kettő nem zárja ki egymást. Richard Rodgers és Oscar Hammerstein 1959-es szerzeménye, a „My Favorite Things” volt a ráadás, ebben még egyszer mindenki megmutathatta képességeit egy-egy remek szólóban. A koncert végén Elemér vette kezébe a mikrofont, megköszönte társainak (Szőke Nikoletta – ének, Szakonyi Milán – ének, Oláh Kálmán – zongora, Komjáti Áron – gitár, Pecek Lakatos Krisztián – bőgő, Czibere József – űtőhangszerek) és a közönségnek a közreműködést. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT JÓZSI! - kívánta testvérének a színpadról. Ezen az estén mindenki ő érte játszott. A Jazzma munkatársai nevében én is ezt üzenem, hozzá téve: Gyógyulást és egészséget! Az East Gypsy Band minden tagjának pedig sok sikert Amerikában!
