A VLA Trio bemutatkozó koncertje az Opusban
Vázsonyi János (szaxofon), Lukács Miklós (cimbalom) és Ajtai Péter (nagybőgő) - nem mindennapi hangszerösszeállításban muzsikálnak. A beharangozó szerint főleg standard-eket játszanak, ami ebben a felállásban rendkívül érdekesnek ígérkezik, mert mindhárman a saját útjukat járják. Más formációkban éppen nem ez jellemző rájuk.
Vázsonyi János (1970) "beleszületett" a zenébe - szülei is muzsikusok (voltak). Zenei és buddhista (!) tanulmányok után a jazz legkülönfélébb stílusait játszotta - mígnem barokk feldolgozásokat szólóban vett lemezekre (Telemann, Bach és mások műveit).
Lukács Miklós (1977) szintén zenészcsalád sarja. 13 évesen már szólókoncertet adott, zeneszerzőként is elismert, klasszikus-, jazz- és etno cimbalmos. Számos lemezfelvétel, külföldi és hazai koncert főszereplője - portréfilmet is forgattak róla.
Ajtai Péter (1986) a fiatal bőgős generáció jeles képviselője, a kitűnő AMP Trio meghatározó tagja. A Grencsó Kollektíva és a Nigun zenésze.
Három különböző egyéniség - kíváncsian vártam, hogy milyen összhang alakul ki közöttük? Azonnal választ kaptam: tökéletes!
A nyitó "Caravan" után az első részben (kb. 45 perc) saját számok és standard-ek váltották egymást, színvonalasan, újszerűen, egyáltalán nem szokványosan. Különösen Vázsonyi szerzeménye, az "Apám emlékére" című opusz sikerült nagyon szépen.
A második rész hosszabb, és, ha lehet, még jobb lett. Egyikük sem akarta "lejátszani" a másikat a színpadról, folyamatosan figyeltek egymásra, érzékenyen reagáltak minden gondolatra. Sikert aratott Lukács és Ajtai szerzeménye éppúgy, mint egy Coltrane. vagy egy Parker standard.
Vázsonyi János finoman, szívvel muzsikált, szellemesen konferált. Minden percben érezhető volt, hogy "barátságban" van hangszerével.
Lukács Miklós a tőle megszokott legmagasabb szintet hozta, virtuóz, különleges muzsikus - és ma sem akart partnerei "főlé kerekedni".
Ajtai Péter ritka tehetséges zenész. Gyönyörű hangon szólal meg a bőgője. És ma (is) bizonyította, hogy nem csak a free-ben jó.
Bemutatkozó koncert volt, de úgy érzem, hogy ez a produkció lassan "lemezképes" lesz. Nem nagyon csodálkoznék, ha a közeljövőben ez meg is valósulna!
Az Opusban minden minőségi - ahogy belép az ember, ilyesmi jut eszébe. Aztán tapasztalja, hogy a környezet mellett az étel, ital és a kiszolgálás is az. Ma este a zene sem maradt el semmivel a "hely szellemétől"!
