Past Continuous
A hagyományőrző jelző leginkább a népművészet területén használatos. A 2005-ben alakult Szakcsi Jr. Triót mégis ezzel a szóval jellemezném. A jazz legtisztább forrásaiból merítenek, a zene megszólaltatásához használt hangszereik is a klasszikus trió hagyományoknak megfelelően szólnak. Akusztikus a zongora, a bőgő, a dob, semmi elektronikus ketyere. A múlt értékeinek felmutatása nem szolgai másolást jelent, az általuk megőrzött és átmentett zenék mai megfogalmazásban kerülnek bemutatásra. A Budapest Jazz Club szombati előadásán ezt a mély gyökerekből növő, biztos alapú mai kortárs zenét hallhattuk.
ifj. Szakcsi Lakatos Béla miután bemutatta zenekarát, Pecek Lakatos Krisztiánt bőgőn és Balázs Elemért dobon, két fontos bejelentéssel folytatta. Krisztián ezen a napon töltötte be 25. születésnapját. Gyors számolás, az eredmény akár a Guinness rekordok közé is bekerülhetne, a Trió megalakulásakor a 16. évében járt… (És előtte 3 évvel 2003 tavaszán tizenhárom és fél éves korában a Márványteremben megnyerte a Bartók Rádió által szervezett (magyarul: az általam szervezett) Vajda Sándor Jazz Bőgő Tehetségkutató Versenyt, amely zsűrijének amerikai díszelnöke John Patitucci volt! – A szerk.)
Boldog születésnapot Krisztián, a Jazzma.hu nevében is! A másik bejelentés is tapsot érdemelt. Béla, ahogy az Egri Jr. koncert után ígérte, meghívta a második részbe ifjú Egri Jánost énekelni.
Gershwin „But Not for Me” című szerzeményével kezdtek. Merész dolog volt, de bejött. A harmadrészt külföldiekből álló közönség éppen hogy elhelyezkedett, a büféből az utolsó pillanatban behozott italait rakosgatva. Egy dinamikus kezdésnél fel sem tűnt volna, de a finoman ívelő zongora felvezetés első hangjait pohárcsörömpölés zavarta. Béla játéka azonban őket is megfogta, még a szóló alatt csend lett mielőtt a zenekar beszállt volna, így mindenki önfeledten élvezhette a továbbiakat. Szünet nélkül tértek át Paul Desmond „Late Lament” című témájára. A Szabó Gábor által is többször játszott Desmond szerzeményeit a „Take Five” kivételével ritkán veszik elő, így köszönet Bélának, hogy rátalált erre a csodálatos darabra. Az „Oleo”, Sonny Rollins klasszikusa zárta az első részt egy emlékezetes zongora-bőgő felelgetéssel, és egy igazi „balázseleméres” dobszólóval tarkítva.
Szünet után a világ egyik legtöbbek által feldolgozott dala, a „My Funny Valentine” következett. Egyszerűbb lenne felsorolni, hogy kik nem játszották Richard Rodgers és Lorenz Hart betétszámát a „Babes in Arms” című musical-ből. Egy statisztika szerint 600 művész 1300 lemezen dolgozta fel a témát, Szakcsiéknak mégis sikerült új gondolatokat hozzáadni az ismert dallamokhoz. Ahogy az első rész kezdésekor, most is megállás nélkül jött a második szám, a nem kevésbé ismert „Autumn Leaves”. A folytatásban kapott lehetőséget a bemutatkozásra az ifjabbik Egri. Szombaton ő is hasonló korban debütált a trióval, mint annak idején Pecek Lakatos Krisztián. Béla egyik példaképétől, Bill Evans-tól a „You Must Believe in Spring” hangzott el a fiatal énekessel kiegészülve. Bud Powell is az egyik legtöbbet hallgatott zongoristája a zenekarvezetőnek, azonban nem Powell szerzeményét, hanem Chick Corea a fiatalon elhunyt legendás zongorista emlékének tisztelgő számát énekelhette másodikként Egri Jr. Itt nagyobb lehetősége volt bemutatni hang improvizációs tehetségét, amiért Erdélyben külön díjjal jutalmazták. A közönség óhajának megfelelően, jött a ráadás, a „Route 66”. Ez már erősen születésnapi hangulatban került bemutatásra, de a siker így sem maradt el.
A három kitűnő zenész mellett jó volt a zenekar vendégeként látni a tehetséget mutató ifjú Egri Jánost is, remélem, hogy még annyit fogunk hallani róla, mint a többi vendégről, akik megfordultak Szakcsiéknál. A tavaly augusztusi vendég Lew Tabackin volt, a jövő augusztusi a tervek szerint Benny Golson lesz. A kettő között remélhetőleg több koncertre is sor kerül, mert lemezen is nehéz meghallgatni őket. Elővettem a Trió egyetlen lemezét, „Psalms” címmel jelent meg. A kiadás dátuma 2008.
