Hűvös balkáni szél - A Bágyi Balázs New Quartet turnéja Bulgáriában - útibeszámoló
Múlt héten zenekarommal a napfényesnek mondott Bulgáriában turnéztunk a szófiai Magyar Kulturális Intézet szervezésében, a Nemzeti Kulturális Alap és a Balassi Intézet támogatásával. Ezúttal igen sok esőt és hűvös időjárást kaptunk a nyakunkba, fáztunk is, de persze nem a színpadon. A zenekar a turnéra már 19-én bemelegített az Opus Jazz Club-ban, így felkészülten és a helyettesítések ellenére azt mondhatom, hogy összeszokottan indultunk az útra. Partnereim, állandó zongoristám Oláh Dezső mellett, ezúttal az ifjú szaxofonos titán Szoszó Lakatos Sándor és a sokoldalú bőgős Novák Csaba voltak.
Utunk első állomása a főváros Szófia volt, ahol két évvel ezelőtt már jártam Duola produkciónkkal, így ismerősként köszöntöttek az intézetben. Rengeteg odafigyelést kaptunk a ház dolgozói részéről, amit meg is háláltunk egy telt házas koncerttel, amelyet kint élő magyarok és jazz-szerető bolgár közönség előtt adtuk 23-án. Másnapi jazzklubos fellépésünk előtt a Ramada Hotel fürdő részében lazítottunk, illetve melegedtünk a szaunában.
A Studio5 igen színvonalas, remek atmoszférával rendelkező klub, zongorával, dobbal, ahogy nemzetközi szinten illik. 25-én Plovdivban, ebben a gyönyörű és igazán szépen kialakított városban játszottunk a Bee Bop Café nevű helyen, amelyet zenészek vezetnek.
Végül, de nem utolsó sorban a turné fő apropóját adó Haskovo Jazz Fesztivál következett 26-án. Ennek az idén nagykorúvá vált eseménynek az életben tartója Dimitar Ruszev gitáros, aki a város támogatásával és némi szponzori segítséggel szinte egymaga szervezi a többnapos sorozatot. Minden elismerésem, csodálatom és köszönetem az övé, igazi kultúrmisszió, amit ott végez. Nem is beszélve kifinomult és dallamos gitár játékáról, ami a nemzetközi jazz gyöngyszeme.
Persze nem mi voltunk az első magyar produkció, aki az elmúlt tizennyolc év alatt erre kalandozott, előttünk Horváth Kornél zenekara játszott itt, korábbi szaxofonosom Tűzkő Csaba és kiváló barátom Bacsó Kristóf társaságában. A színházi koncert és a vacsora után még jam session következett egy másik helyszínen, ahol alkalmunk nyílt együtt zenélni és beszélgetni a többi produkció résztvevőivel, a bolgár jazz utánpótlását adó, Szófiában vagy külföldön tanuló huszonéves muzsikusokkal. Ezek a fiúk inkább a standard-ek világában mozognak, bár azokat érdekesen, egyfajta népzenés jelleggel átitatva adják elő, tehetséges és kiváló zenészek voltak mind. Mi sokkal modernebb és “amerikaiasabb” zenét játszottunk a programunkban, amin, mint utóbb kiderült bent ültek és nagyon tetszett nekik. A közönségsiker mellett számomra fontos visszajelzést volt az ottani szakma részéről az érdeklődés, jólesett a kompozíciók dicsérete, a zenekar színvonalának elismerése. Persze ebben nagy szerepe volt az emberi összhangnak, annak a szeretetnek és összetartásnak, ami a folyamatos dilizés mellett a csapatot jellemezte az út alatt.
A remek hangulatú turné végén hazafelé a kocsiban, a következő vicces jutalmak és díjak kerültek kiosztásra:
Dezsőkének huzatügyi pótlék, sapkavásárlási segély, a haszkovói szűzanya ezüst érdemrend;
Szoszókának lerongyolódási pótlék és betáncolási nívódíj;
Csabinak zacskóvasalási utalvány és wellness cigány kitüntetés jutott;
részemre pedig a zenekarvezetői titulus mellé a “Driver of the Year” megtisztelő címet adományozta a zenekar.
