Hűvös norvég jazz a pesti őszben - NPM a BMC-ben
Nils Petter Molvær 54 éves norvég trombitás, zeneszerző és producer. A Trondheim Musikkonservatorium-ban jazz-szakon tanult; később a "Masqualero" tagja lett, Arild Andersen és Jon Christensen mellett. Így került az ECM lemezkiadóhoz, ahol zenekarvezetőként és közreműködőként is több CD-je jelent meg: közülük a "Khmer" az első és a legsikeresebb. Ezt a "Solid Ether" követte, ami után elhagyta az ECM-et. 2000 óta többnyire saját neve alatt és kisebb cégeknél (pl. a szülőhelye nevét viselő Sula Records-nál) ad ki lemezeket, film- és színházi zenét is írt; folyamatosan koncertezik. (Magánjellegű megjegyzés: éppen abban az esztendőben, 14 évvel ezelőtt láttam utoljára élőben, Montreux-ben.)
Műfaja, az elektronikával "kevert" fúziós jazz, nem igazán áll közel hozzám, de a szép, tiszta trombita-hang újabb "találkozásra" csábított. Utolsó 3 CD-jét (Lemezpolc: "Switch"- közülük a 2014-es) hallgatva tudtam, hogy mire számítsak; elsősorban az érdekelt, hogy milyen most NPM játéka koncerten.
A zenekarban Erland Dahlen dobol, Geir Sundstøl steel-gitáron, bendzsón, Jo Berger Myhre basszusgitáron játszik. A dobos kivételével mindenki "kezel" elektronikát is. Telt ház a csodás BMC Koncertteremben.
A "végén" kezdem: nem tetszett... Elfogadom, ha van más vélemény is, de le kell írnom, amit gondolok. 2014-ben vagyunk, ugyanez, amit a koncerten hallhattunk, kb. 30 évvel ezelőtt volt újdonság. Ettől még lehetett volna jó, de nem volt az. Hatásvadász, egysíkú kompozíciók, sablonos kíséret, kevés ötlet. Összefüggő zenefolyam, de közben arra kell gondolni: mintha az előbb ugyanezt hallottam volna... A hosszabb és rövidebb szakaszok, egymást váltva, szinte semmi újdonságot nem hoznak. Nincs értelme a zenészeket egyénileg értékelni, szerintem mindannyian (jó, ha) átlagosak - sajnos NPM is... (Közel ültem, láthattam, hogy milyen érzelmei vannak...). A várt "szép, tiszta, egyenes" trombita-hang mintha "elveszett" volna. Azért úgy biztos nehezebb, ha közben a "kütyüket" és a pedálokat kell figyelni...
Otthon feltettem, ugyanebben a stílusban, Garbarek "Paths, Prints" című CD-jét (találomra). 1982-ből. Csak, hogy bennem van-e a hiba? Most is tetszik! Lehet, hogy túl magasra teszem a mércét???
