Exkluzív interjú Kézdy Lucával
Lucát 9 éve ismerem személyesen. Számomra ő a “one and only Hungarian female jazz violinist”!
1) Amikor 2005 őszén lasszóval fogtam a jelentkezőket a Bartók Rádió jazz hegedű tehetségkutató versenyére, akkor nagyon szerettem volna, ha lenne legalább egy lány is. És ekkor -már nem emlékszem, hogy ki- bedobta a Te neved, s megadta a telefonszámod is. És felhívtalak a Rádióból, és Te akkor riadtál fel az álmadból, pedig már volt vagy 11 óra is... Emlékszel erre?
Emlékszem persze, nem is egy ilyen alkalom volt - hogy átaludjam a délelőttöt - annak idején még meglehetősen szabadon kezelhettem az időmet, és ezt a lehetőséget lelkiismeretesen ki is használtam. Emlékeim szerint Schneider Peti szólt nekem az általad rendezett versenyről, s az ő ajánlása miatt indultam el rajta, aminek nagyon örülök, számomra egy meghatározó élmény és esemény volt.
2) Egyáltalán, hogy kerültél kapcsolatba a hegedűvel? Győrben születtél, ott is jártál zeneiskolába?
Hét évesen elkezdtem zenét – hegedűt – tanulni, mint sok más gyerek. Alapvetően a környezetem (klasszikus) zenei pályára szánt engem, viszont tizennégy évesen nem tudtam úgy elképzelni az életem, hogy zenén kívül ne tanuljak valami mást is – körülbelül minden nagyon érdekelt. Így – bár felvettek – nem mentem el a konziba, hanem egy erős győri gimnázium matek-fizika tagozatán érettségiztem, majd onnan az ELTE BTK esztétika-filozófia szakjain folytattam a tanulást. Mindeközben visszakanyarodtam a zenéhez, de már egy másféle megközelítésben, amiben viszont igazán jól esett szorosra fonni a szálakat vele.
3) Mikor és hogyan kerültél fel Budapestre?
Budapestre az egyetem miatt jöttem, és mivel édesapám révén a családom nagyobbik fele itt élt és él, félig-meddig hazajöttem ide is.
4) Hogyan csöppentél bele a pesti klubéletbe?
Az első egyetemi éveim alatt már volt egy kis akusztikus trióm - a Trio Ornamens –, amivel viszonylag sokat koncerteztünk különböző kis helyeken, felvételeket is csináltunk, leginkább saját számokról. Utólag visszagondolva nagyon bátrak voltunk ;) De jó volt minden pillanata, mert mindegyik egyre közelebb vezetett a zene megismeréséhez. Akkor jöttem rá, hogy kifejezettem jazz hegedűt szeretnék tanulni, és felkutattam első tanáromat, Antal Tibort, akinek pedig én voltam az első tanítványa. Sokat köszönhetek neki is.
5) Miután 2006 tavaszán Te lettél a Radics Gábor Jazz Hegedű Tehetségkutató Verseny Közönség-díjasa, hogyan alakult a pályád? Például hogyan ismerkedtél meg szintén zenész férjeddel, Szesztay Dáviddal?
Dávid végig izgulta velem a versenyt, de akkor még “csak” haverok és kollégák voltunk. Bár már egy ideje ismertük egymást, 2005-ben kezdtünk el közösen egy harmadik barátunkkal – aki időközben zenetudós és kutató lett – dolgozni egy performansz zenei kíséretén. Ekkor határoztuk el, hogy egyszer csinálunk egy hegedű-basszusgitár-dob felállást, és ezt egészen hamar meg is valósítottuk, 2006 októberében volt az első Santa Diver koncert a Margit-szigeten. Az, hogy ez egy családi zenekar lesz, csak később derült ki.
Akkor tehát elkezdtünk koncertezni, és a saját zenekarom mellett egyre több, más projektben vehettem, vettem részt, kiváló muzsikusokkal zenélhettem, amiért nagyon hálás vagyok, mert mindenkitől sokat tanultam.
7) Az első CD-teken még Halmos András dobolt. Mikor került a helyére Sárvári Kovács Zsolt?
Rafi öt évig volt a zenekar dobosa, 2006-tól 2011-ig, nagyon jó és izgalmas évek voltak. Zsoltival 2011-ben játszottunk először és azóta is.
8) Nagyjából milyen rendszerességgel tudtok játszani? Pláne úgy, hogy ma már kétgyermekes anyuka vagy?
A Santa Diverrel havi egy-két koncertünk van, ami szerintem jó egy ilyen típusú zenekarnál, zenénél. Ezen kívül természetesen vannak még fellépéseim, állandó, vagy alkalmi formációkban, vagy akár szólóban. Az anyaság egyáltalán nem akadályoz – persze nyilván mások a prioritások – a munkámban, de ehhez esetemben nagyban hozzájárul, hogy Dávid nagyon támogat mindenben, a szülei is mellettünk állnak és nagyon sokat segítenek a gyerekek esti felügyeletében. Sajnos hallottam régebben olyan (múlt századi) véleményeket – jellemzően férfiaktól -, hogy egy nő nem lehet egyszerre anya és koncertező művész. Nagyon remélem, hogy sikerült, sikerül ezt megcáfolnom, azt gondolom és látom, hogy a gyerekeknek kifejezetten jó az, hogy láthatják, az anyukájuknak van valami dolga, ami fontos, és amit nagyon szeret csinálni.
9) Hogyan jött létre a szerda esti sátoros fellépés? Nem volt hideg? Kb. hány néző volt? Ti jól éreztétek magatokat?
Bércesi Barbara a nyár közepén hívott fel, hogy meghívnának erre az alkalomra, mi pedig természetesen nagyon örültünk a lehetőségnek. A mostani koncerten bár nem voltak sokan, az ott lévő közönség remek volt nagyon jó energiákat kaptunk tőlük. Egyet sajnálok, hogy nem láthattam kívülről ezt a koncertet, mert a helyszín rendkívül különleges, ráadásul a koncertünk vizuális kíséretet is kapott, ami állítólag gyönyörű volt.
10) Hol és mikor lesz a következő Santa Diver fellépés?
Legközelebb október 30-án játszunk a Klauzál téri Kisüzemben. Utána November 6-án a marosvásárhelyi ALTER – NATIVE 22. Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon vagyunk fellépők, majd 7-én Sepsiszentgyörgyön is játszunk, ahol a zenekar már visszatérő vendég, nagyon szeretjük az ottani embereket, közönséget. November 9-én (a szülinapomon) a Jazzpresszó fellépői leszünk, majd december 10-én az Opusban játszunk Ávéd János vendégszereplésével. Jövő tavasszal pedig irány New York, ahová a New York-I Magyar Kulturális Központtól kaptunk meghívást több koncertre, egy mini turnéra kerül majd sor, keleti parti (east coast) városokban.
