The Baddest Cat in Europe – mondta Jure Pukl egykori bostoni növendéktársára, Tzumo-ra
Az október 3-án kezdődött és vasárnapig tartó CAFe Budapest fesztiválra állt össze Tzumo nemzetközi formációja. Az idén már 23. alkalommal megrendezett kortárs összművészeti fesztivál 17 napon át több mint 200 programot kínált. A CAF mozaikszó (Contemporary Arts Festival), de a szóvégi „e”-vel kiegészülve szellemesen utal a múlt század első felében a modern művészetek szellemi központjaiként is működő budapesti kávéházak kulturális örökségére. Ezt a tradíciót ápolva megújuló formában és arculattal helyezi át korunkba a fesztivál, koncertekkel, kiállításokkal, opera és színházi bemutatókkal csábítva a kultúra iránt érdeklődő közönséget. A Budapest Jazz Club is egyike a programoknak otthont adóknak.
Tzumo (Oláh Árpád) vezetésével szlovén szaxofonos, dán bőgős és amerikai dobos lépett pénteken a BJC színpadára. Jure Pukl (1977) azokban az években volt a Berlee College of Music hallgatója, mikor Tzumo (1980) is ott koptatta a padot. (Ez akkor csak is a 2002/2003-as tanév lehetett, mert utána Herbie Hancock és Wayne Shorter átvitte Tzumo-t a Los Angeles-i Thelonious Monk Institute-ra! _ a szerk.) Pukl-t a szlovén jazz egyik legnagyobb fiatal tehetségeként tartják számon. A bécsi Zeneakadémián klasszikus zenét tanult, de a hágai Konzervatóriumban is járt, még végül Graz-ban szerezte meg a mester fokozatot. 2012-ben a dán Storyville Records adta ki "Abstract Society" című albumát, ahol az indiai származású amerikai Vijay Iyer zongoristával, Joe Sanders bőgőssel és Damion Reid dobossal játszik.
Morten Toftgård Ramsbøl (1970) bőgősről nem hallottam még semmit, eddigi lemezein dán zenészeket kísért. A skandináv bőgős iskola világhírű képviselőit ismerve (mindenek előtt a 2005-ben elhunyt dán Niels-Henning Ørsted Pedersen, de a sort folytathatjuk a norvég Arild Andersen és a svéd Palle Danielsson nevével) sokat vártam tőle.
Howard Curtis szerepelt többek között John Abercrombie, Lionel Hampton, David Liebman együtteseiben, az utóbbival lemezt is készített. A „Joy” című album 1992-ben jelent meg, Liebman Coltrane szerzeményeit dogozza fel rajta. Több mint 30 éve tanít is, jelenleg az ausztriai Grazban a Művészeti Egyetem professzora.
Tzumo-nak is jár a tanár úr megszólítás, mivel 2011-ben meghívást kapott, hogy oktasson a Snétberger Zenei Tehetség Központban, és azóta is ott tanít. 34 évesen ő büszkélkedhet a legtöbb díjjal és elismeréssel a zenekarból. Joanne Bracken és Herbie Hancock tanítványa ezen az estén is elkápráztatta a közönséget. Négy-négy szerzeményt mutattak be a koncerten. A fesztivál szellemének megfelelően a kortárs jazz zenei világát fogalmazták meg, többször szabad, néha a tradíciókhoz jobban közelítő felfogásban. A szünetben sikerült egy kis szakmai beszélgetésbe keverednem Hodek Dáviddal és Szakcsi Lakatos Róberttel. Egybehangzóan megállapítottuk, hogy a kiváló szólistákból álló zenekarból Tzumo zongorajátéka volt ránk a legnagyobb hatással. A tapsot természetesen a többiek is méltán érdemelték ki, így ráadás számmal búcsúzhattunk egy kis időre a BJC-től, ahol ma a fesztivál tovább folytatódik az amerikai Nicholas Payton kétszeri fellépésével.
