Az események titkos története - Tisztelgés Szabados György zeneszerző, zongoraművész emléke és az 1956-os forradalom előtt a Hagyományok Házában, a nemzeti ünnepünk előestéjén, október 22-én

Szabados György Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész idén lenne 75 éves. 2011-ben hunyt el. Ő volt a hazai jazz és szabad kortárszene egyik meghatározó ikonja. Zeneszerzői munkásságát három filmzenén kívül közel húsz LP és CD őrzi. A hazai avantgard zenei törekvések elindítója, szervezője. 1975-től 1988-ig a legendás Kassák Klubban kortárs zenei műhelyt vezetett (Magam is látogatója lehettem a havonta jelentkező izgalmas koncerteknek.) Az ő szervező iránymutatásából alakult ki a ma is egyedül álló két progresszív hazai jazz irányzat, aminek népi ágát a Dresch Mihály által fémjelzett zenei műhely, free ágát pedig a Grencsó István köré tömörülő szabad zenei kollektíva valósítja meg. Szabados György koncertező munkásságát az 1972-es San Sebastian-i Nemzetközi Jazzfesztivál versenyén free kategóriában elnyert nagydíj is jelzi. (Ahol a fényes európai sikert a Kimmel László és Ráduly Mihály - szaxofon, SzGy – zongora, Vajda Sándor - bőgő, Jávori Vilmos - dob összeállítású quintetjével aratták.) Számos külföldi hírességgel koncertezett: Anthony Braxton-tól, Roscoe Mitchell-en, Peter Kowald-on, Jiri Stivin-en keresztül Evan Parker-ig. De megalakította a MAKUZ (Magyar Királyi Udvari Zenekar) együttest, ami a saját szerzeményeit mutatta be. Együtt működött a 180-as Csoport-tal. A trió formációja is nagyon sikeres volt (Vajda Sándor bőgő, és Faragó "Kázmér" Antal, vagy Kőszegi Imre közreműködésével.) A zenei munkásságán kívül, egy mélyen gondolkodó, filozofikus alkat volt, amit a fenn maradt négy kötete is megőrzött. (A zene kettős természetű fénye, Versek, Beszélgetések címmel) 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével, 2011-ben Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát.

A forgalmas Fő utcán az impozáns Hagyományok Háza (Budai Vigadó) felé közeledve már messziről hallható volt Grencsóék "beállása". Belépve is pompás belső tér fogadta a látogatókat a lépcsőházban, galériákon. Körben tárlókon elhelyezett néprajzi kincsek és népviseleti ruhákban lehetett gyönyörködni. Egy kivetítőn pedig a Szabados Györgyről készült fotók váltogatták egymást.

A helyek elfoglalása után a több mint száz érdeklődőt a színpadra lépve Balázs Attila délvidéki író ("íróféle", ahogy tréfásan jellemezte magát) köszöntötte ezen az ünnepi esten, ahol az 1956-os forradalom és Szabados György zeneszerző zongoraművész előtt tisztelgett ez a program. Ismertette a továbbiak menetrendjét: 18 órától "Az események titkos története " címmel filmvetítés lesz, melynek alcíme "Históriás ének az emlékezet előtti időkből". 19.30-tól a Grencsó Open Kollektíva ad koncertet Szabados György szerzeményeiből. Végül pedig 20.30-tól egy beszélgetés fogja zárni az estet, a látottakról, hallottakról. Beszélt még az újvidéki Jazz Fesztiválokról, a '70-es, '80-as évekből,  ahol a sok világsztár között nagy sikert aratott Szabados György zenész társaival. Onnan datálódik ismeretségük. Majd a kedves hallgatóság figyelmébe ajánlotta ezt a különleges vetítendő filmet.

A  nézőtér elsötétült, a film peregni kezdett. Szabados György rövid ismertető bevezetőt mondott, hogy a filmben minden rejtve, preparálva van, azért, mert a kort szerette volna tükrözni. Eleinte meglepő volt a furcsa nyelvezete, de a feliratokból egyre jobban kirajzolódott a megrázó mondanivaló. A film különlegessége, hogy egy 1975-ben született Szabados György szerzeményének 2006-os rekonstrukciója, amiben Szabados György preparált zongorán, Grencsó István és Vaskó Zsolt fuvolán, basszusklarinéton és furulyán játszott, valamint Kobzos Kis Tamás énekelt. Méghozzá olyan furcsa módon, hogy a szintén Szabados által írt verses szövegnek a magánhangzóit összekeverve egy látszólag soha nem volt nyelv bontakozott ki, de mégis megtartotta a magyar nyelv akcentusát, ritmusát. (Erre azért volt szükség a '70-es években, mert az "események" az 56-os forradalom  kirobbanásának okáról, történetéről és megtorlásáról szólt. Ha ezt akkoriban nyíltan elénekelték volna, egyenesen a Kádár korszak börtöneiben kötöttek volna ki az előadók.) Így egy őserejű sámán éneknek hatott, csak a ritka beavatottak ismerték az eredeti szöveget. Mert csak a rendszerváltás után adhatták elő néhányszor a kódolatlan szöveg aláírásával. A film nézői a valós szöveg feliratozásával döbbenetes mondanivalóval szembesülhettek. Mint a XVI. században Tinódi Lantos Sebestyén krónikás énekeiben, úgy Szabadosék a forradalomnak állítottak emléket, annak titkosított, de mégis megéneklésével, ami annak a "csengő frász" korszaknak sajátos fricskát adott. A vetítés végén természetesen kitört a taps.

A film rendezőinek abban van nagy érdeme, hogy ez a különleges zenei alkotás a semmibe veszett volna az ő áldozatos munkájuk nélkül, és visszaidézte Szabados György máig ható személyiségét, játékát az egyszeri preparált zongorán (persze ő máskor is alkalmazta ezt a játékmódot, ahol ütőhangszerként kezelte a zongorát.) Szabados a három társával (Kobzos Kis Tamással, Grencsó Istvánnal és Vaskó Zsolttal) korhűen megrázó zenei emlékművet állított az 1956-os magyar forradalomnak.

Kis beállási szünet után a Grencsó Open Kollektív lépett színpadra két nagyszerű vendéggel: Mezei Szilárd brácsán, Dresch Mihály tenorszaxofonon játszott. A Kollektív tagjai közül  Grencsó István fuvolán, szoprán- és tenorszaxofonon, Pozsár Máté akusztikus zongorán, Benkő Róbert bőgőn, Miklós Szilveszter dobon játszott. A ráadással négy Szabados szerzeményt interpretáltak. Elsőnek az "Esküvő" című darabot  játszották, majd kis átkötéssel a szóló zongoráról együttesre áthangszerelt "Fohász" következett. Ezt a két darabot a Kollektív Mezei Szilárd brácsa játékával kiegészülve adta elő. Ezután Grencsó István színpadra szólította jó barátját, Dresch Mihályt, akivel a nagyobb lélegzetű "Adyton" című szerzeményt adták elő nagy vehemenciával, egymásra figyeléssel. Mintha Szabados György szelleme ott lebegett volna és "lángot adok, vidd tovább"- szólt volna... Ezek a remek muzsikusok valóban viszik tovább tanító mesterük, Szabados György lángját. Vastaps búcsúztatta őket. Így még eljátszották a "Szabó Irma vallatása" című balladát. Azt is feltörő taps kísérte.

Grencsó István visszajött a színpadra és megköszönte Jutka asszonynak (Szabados György özvegyének), hogy rendelkezésükre bocsátotta a kottákat, és mindenben segítette őket. Megköszönte Megyesi Gabinak és Csabának, hogy ez az est létrejöhetett.

A koncert után nem sokan döntöttek a hazatérés mellett, mert a Halmos Béla terembe átvonulva (már az aulában megkezdett heves beszélgetések után) alig talált helyet minden érdeklődő. Nagyon érdekes beszélgetés kezdődött a film témájául szolgált Szabados darab keletkezési körülményeiről, előadásmódjáról. A beszélgetést a korábbi műsorközlő, Balázs Attila vezette. Kobzos Kis Tamás számolt be a filmben is látott papírtekercsről (többek között), amiről a nehéz, hosszú szöveget időnként olvasta éneklés közben. (Amit korábban egy neves újságíró tóra tekercsnek nézett…) A koncert előadói (Grencsó István, Pozsár Máté, Benkő Robi, Miklós Szilveszter) is beszéltek arról, hogy ők hogyan ismerték meg Szabados Györgyöt, mit jelent számukra az ő muzsikáját játszani. De szót kapott még többek között Ráduly Mihály (aki a San Sebastian-i sikerben osztozott anno Szabadossal), Erdélyi György előadóművész, aki sok közös rendezvényt valósított meg Szabadossal. Szigeti Péter, aki a legendás Kassák Klubban a lemezklubot vezette. A film alkotói és nem utolsó sorban Szabados Györgyné, Jutka asszony, aki arról beszélt, hogy férjét nem tudta megtörni a mellőztetés, inkább újabb munkákra sarkallta.

Még tovább is folyt volna az érdekesnél érdekesebb beszélgetés, ha a portás nem toporgott volna az ajtóban. De így is hosszú távra szóló élménnyel távozhattak, akik ott voltak. Ez az élménydús este méltó emléket állított Szabados György munkásságának és a film segítségével az 1956-os magyar forradalomnak. Köszönet érte a szervezőknek, az előadóknak és a filmet létrehozóknak! Az est fő védnöke Szabados Györgyné volt.