A zenét játszod, a zenét éled, avagy Sylvain Luc az Opusban

"A zene valaminek a megosztása másokkal, de soha nem törekszik az emberek megosztására"- ezek Sylvain Luc magvas gondolatai. Az 1965-ben született francia gitárművész, zeneszerző és hangszerelő furcsa módon alig szerepel a nagyobb fesztiválokon - ezért (talán) kevésbé ismert. Pedig tudása alapján sokkal népszerűbb lehetne. Pénteken az Opus Jazz Club-ban szólóban élvezhettük művészetét, ahogy több lemezt is kiadott. (Legfrissebb kritikák + Lemezpolc: Standards)

Kis gyermekként, 4 évesen egy 3 húros játék-gitáron kezdett játszani - állítólag már akkor pontos akkordokat tudott produkálni. 9 esztendősen közreműködött testvérei albumán, majd szülővárosa, Bayonne Akadémiáján tanult fő hangszere mellett csellón, hegedűn és mandolinon is. 15 évesen alakította meg első saját zenekarát a "Bulle Quintet"-et; 2 évvel később már díjat nyertek a San Sebastian-i jazz fesztiválon. 1988 óta Párizsban él.
Zenésztársai voltak: Al Jarreau, Dee Dee Bridgewater, Michel Legrand, Richard Bona, Steve Gadd, Birèli Lagréne, Elvin Jones, Wynton Marsalis, Manu Katché, Michel Portal, Didier Lockwood, Richard Galliano, Victor Bailey, Larry Coryell, John McLaughlin, Al Di Meola és Billy Cobham – többek között. Mégsem sztárolják... Valószínű, hogy szerény személyiségéből fakadnak a "problémák".

Teljes teltház az Opus Jazz Club-ban. Rögtön az elején kiderült: a szóló akusztikus gitár és a vacsora "mellékzöngéi" nem férnek össze. Humoros reakció a leesett villa miatt - az átélést Nála semmi sem befolyásolhatja! Még akkor sem, ha a leghangosabb (8 személyes) asztalnál franciák "vidámkodnak" - a sors fintora.

Az első rész 45 percének közepén jön a "Godin": különleges hangzású és többféle mintavevővel ellátott elektromos gitár. Nekem nem állt össze...

Aztán újra az akusztikus, de a témák kevésbé ismertek, kicsit "nehézkesek",
Na, majd szünet után! Hát, akkor se nagyon... Egy-egy ismerős dallam előkerül, de én többet vártam. Félreértés ne legyen: nem gondoltam, hogy csak a "Summertime", meg a "Hulló levelek", de azért egy kis "könnyítés" mindenkinek jól esett volna (gondolom).
Kétszer háromnegyed óra színvonalas, tartalmas muzsikát hallottunk (+ a ráadás); egyéni hangvétel, jellegzetes stílus, elsőrangú technika, komoly átélés. Akkor meg mi a probléma? Nem igazán tudom, talán nagyobb volt a várakozás, vagy inkább jobb műsorválasztásra számítottam. Azért Sylvain Luc-nek ott a helye a legjobb európai gitárosok között!