TALÁLKOZÓ AZ AMERIKAI DARAZSAKKAL ÉS MAGYAR TÁRSAIKKAL
A MÜPA-ban rendezett nagysikerű keddi lemezbemutató koncert után, szerda délután a BJC-ben találkozott a közönséggel a két magyar és két amerikai zenészből álló négyes. A „Bridges of Souls” című lemez most ősszel jelent meg a Dreamers Collective Records gondozásában. Ez a kiadó áll szerződésben a New Yorkban élő dobosunkkal, Németh Ferenccel, akinek az ötletéből született ez a produkció. A lemezre került 11 számot Los Angelesben vették fel, a stúdiómunkát a Grammy-díjas Rich Breen hangmérnök irányította. Grammy.díjban jól áll az együttes is, legalább is az amerikai fele. A billentyűs Russell Ferrante és a basszusgitáros Jimmy Haslip részesült már az elismerésben. A magyar részlegnek, László Attila gitárosnak, és Németh Ferinek pedig ezzel a lemezzel jó esélye van a díj elnyerésére.
Ferrante és Haslip alapította 1977-ben Robben Ford gitáros-énekessel a napjainkban ünnepelt és a legjobb együttesek között számon tartott Yellowjackets elődjét, a Robben Ford Group-ot.
A Los Angeles legjobb session zenészeiből álló zenekarból elsőként Robben Ford vált ki, helyét nem új gitárossal, hanem szaxofonossal pótolták. Ezzel zenéjük is a rhythm & blues vonalról a jazz funk felé vette az irányt. Marc Russo sem fújt sokáig együtt a darazsakkal, helyére az a Bob Mintzer lépett, aki 1991 óta tagja a csapatnak, vele még jobban a jazz hangzásvilágával fonódtak össze. A sok tagcserét megélt Yellowjackets töretlen íven repül tovább. Köszönhető mindez az alapító billentyűs-zeneszerző Russell Ferrante zenekarvezetői képességeinek. Az évek során mindig jó irányba váltott, a távozók helyére nagyszerű utódokat talált, Mintzer maga a főnyeremény. A kezdetektől 2009-ig vele játszó Haslip helyén a legújabb lemezükön már a fiatal Felix Pastorius játszik. (Igen, ő a nagy Jaco fia!) Haslip mindenesetre nem haraggal vált ki abból a zenekarból. Mutatja ezt az is, hogy erre a lemezre és a turnéra is örömmel csatlakozott egykori társához.
15 órára hirdették meg a találkozót. A pontos kezdésre külön felhívták a figyelmet, mivel este 20 órára Christian McBride együttesét várják, akik előtte valamikor a délutáni órákban fognak beállni a színpadra. Akkor még nem lehetett tudni, hogy a bőgő királya Zágrábból Bécsbe repülve lekési a Budapest felé induló járatot, és kilenc órás késéssel érkezve este fél tíz tájban egy gyors beállás után 10 óra körül fogja kezdeni koncertjét. Délután mindössze bő félórát kellett várni a „Workshop” kezdetére, pedig a zenekar időben fent volt a színpadon. Mivel a manapság elég gyakran használt kifejezést egy adott szakterület iránt érdeklődő emberek találkozójára használják leginkább, így nem igazán értem, hogy a találkozót megelőző próba miért zárt ajtók mögött zajlott. A kissé hosszú várakozás után végre megnyíltak az ajtók.
László Attila bevezetője után sorra megszólaltak az együttes tagjai, anyanyelvükön elmesélve életük főbb állomásait. Kérdéseket lehetett feltenni, tettek is, ezekre is kimerítő, olykor szellemes válasz érkezett. Jellegénél fogva ez egy közönségtalálkozó volt, a workshop tartalmából nem sok valósult meg. Ebben a formában is élvezhető volt, és jó volt ott lenni, mert napjaink zenéje egyik vonulatának a legkitűnőbb képviselőivel beszélgethettünk és ismerhettük meg személyesen is őket. Két számot játszottak, egyet az elején, a másikat a legvégén, de ez a színpadon született. László Attila játékra hívta társait, milyen zenei üzenetet küldenének magukról a jövőbe. Egyenként, szólóban fogalmazódtak az üzenetek, végül László Attila üzenetének utolsó hangjait megfogva Ferrante vezetésével az egész zenekar belépett, és együtt játszottak tovább. Az együtt játszás örömében remélhetőleg sokáig fog osztozni ez a formáció.
