Colin Stetson háborús történetei a Trafóban

Colin Stetson 1975-ben született Ann Arborban, tanulmányait a "University of Michigan School of Music" nevű intézményben végezte. Olyan (különböző műfajokban ismert) előadók lemezein közreműködött, mint Tom Waits, Laurie Anderson, Sinéad O'Connor, Angelique Kidjo, Anthony Braxton, vagy Mats Gustafsson (utóbbival duó: Stones, 2012). Több mint 10 éve jelent meg első szólóalbuma, az ezt követők közül a "New History Warfare"-trilógia a legjelentősebb (3. rész: Legfrissebb Kritikák - Lemezpolc).

Az összes nádfúvós hangszeren játszik, melyek közül talán a basszusszaxofon a legérdekesebb: nem sokan használják ezt az instrumentumot.
A körlégzés technikáját alkalmazva egyéni stílust képvisel – produkciója az avantgárd jazz műfajába sorolható, ha minden áron be akarjuk skatulyázni.
A Trafó "Electrify" sorozata 6. részének három koncertje közül a második rész Stetson-é. Zsúfolt teltház, főleg fiatalok.
Meghökkentő, "lélek-rázó" előadás. A lemezfelvételhez hasonlóan most is számtalan mikrofon és "no overdubs". Nehéz elképzelni, hogy amit hallottunk, az teljesen ott "készült", de igaz lehet. Pedig időnként olyan összetett hangzás (énekhang - kórusszerűen + dobogás - természetesen a szaxofon mellett) áradt a színpadról, hogy csak ámultunk. Csatazaj; aztán katonák vonulnak; majd: mintha halálhörgés töltené be a teret. 45 perc tömény muzsika, felváltva használva az alt- és a basszusszaxofont, mindegyiket 2-2 alkalommal. A "New History..." 2. és 3. részéből követte egymást négy darab - elsöprő energiával és átéléssel. Tomboló siker, ami nagyon meglep, mert ez a zene igazán nehezen befogadható, de az este három részes műsorának összeállításából adódóan nincs lehetőség ráadásra.
El nem tudom képzelni, hogy egy fiatalember miért "gondolkodik" hosszú évek óta a háborúról. Az viszont biztos: produkciója egyedülálló.