A Szaxofon Kolosszus elment!
Felhívom Olvasóink figyelmét, hogy Vasvári Pál (az én felkérésemre…) írta meg teljesen szubjektív (!), könnyekkel átitatott gondolatait! – A szerk.
Mit lehet írni a gyász és a fájdalom óráiban? Miért pont én? De ki, ha nem én? Hogy kezdjem?
Mit lehet írni?
Csepregi Gyula november 17-én elvesztette hatalmas küzdelmét! Elment! Minden idők egyik legnagyobb Magyar jazz muzsikusa, egy valódi Géniusz távozott 56 évesen! Nagyon korán!
Gyuszi a Barátom! Nem volt! Ma is az és az is marad! Nem zenész barát, hanem a felnőtt férfi lélek minden tekintetében, a Barát! Életem egyik legszörnyűbb kötelessége megírni ezt a néhány sort! Kapcsolatunk a szó valódi értelmében Testvéri volt, (van!). Osztozom családja mélységes fájdalmában!
Mit írhatnék?
Félelmetes zenei tudással rendelkezett. Hangszerén nem ismert lehetetlent. Elképesztő technikai tudása, a legmagasabb szintű zenei tudással párosult! Bármikor első látásra tökéletes frazírral lejátszott bármit. Számára soha nem kellett „szaxofon” kottát írnom, bármilyen kulcsban olvasott, úgy, mint más az újságot. Értette és tudatosan használta a zenét. Harminc (!) éve minden sikeres produkcióm záloga volt félelmetes, robbanékony játéka! 30 év nem rövid idő, de nem is hosszú egy világklasszis zenésszel.
Mit lehet írni ezekben a borzalmas órákban?
Gyűlölné, ha sírva búcsúznék! Lételeme volt a maró, éles humor. A halállal vívott drámai kilenc hónapos küzdelmét is hihetetlen humorral élte meg! Először 1984. április 1-én játszottunk együtt. Utoljára 2014. szeptember 28-án az Opus Jazz Klubban, születésnapján és egyben közös életünk fő műve, az In Line zenekar 25. születésnapján. Mi nem „zenész” barátok voltunk, kik addig vannak kapcsolatban, míg közös munkájuk tart. Jelen voltunk egymás életében, Ő számithatott rám mindenben, és én számithattam rá a privát életünkben is! Rengeteg lemezt készítettünk közösen, és mindig elégedetten zártuk le munkáinkat. Hátunkat egymásnak vetve minden és mindenki ellenében hajtottuk közös elképzeléseinket! Szerencsés vagyok, hogy megcsinálhattam vele élete utolsó koncertjét, melyet nagyon akart! A zenekar érezte, hogy talán ez az utolsó lehetőség. Úgy is játszott mindenki! Készült egy tökéletes, kétszer ötven perces, csodálatos anyag, föként Gyula szerzeményeiből! Igazi és nagyszerű lenyomata egy hatalmas művész pályafutása lezárásának! Bár nem így szerettük volna! Januárban ki fogom adni!
Nem akarok és nem is tudok többet írni! Megint jön a torokszorító érzés. Egy felnőtt férfi nem sír! DE IGEN! Magyar Jazz Quartet, Debski-Vasvári Group, Twin Lines Project és még sok minden elérhető lemezeken, a Youtube-on, de legfőképp az In Line. Nézzék sokan! Kötelességem, hogy megőrizzem és életben tartsam művészetét! Ezt fogom tenni!
Édes Gyulám, 30 éven át az őrületbe kergettél az új szaxofon, az új nád, az új fúvóka mutogatásával! Bár ma hallhatnám mindezt! Tegnap Lakatos Tony a hír hallatán azt írta, „Pali, megszakad a szívem”! Én is csak ezt tudom mondani! A gyász ideje van, nem a szavaké!
Drága Gyulám, legyen könnyű az átkelés! Nyugodj Békében!
