Amerikából jöttünk…. Eastern Boundary Quartet USA turné 2014
2007 óta folyamatosan dolgozó amerikai - magyar négyesünk, több európai turné közepette, öt éven belül másodszor járt koncertkörúton az Amerikai Egyesült Államokban. Előző utunk középpontja akkor a Big Apple, azaz New York volt, pár Vermont-i koncerttel kiegészítve, főleg klubokban vagy kisebb hangversenytermekben léptünk fel.
Általában évenként egyszer találkozunk és dolgozunk együtt amerikai kollégáinkkal, a közbenső időszak szervezéssel telik, egy-másfél évre előre tervezünk. Idén májusban két alkalommal már játszottunk Magyarországon, az A38 Hajón adott budapesti koncertünkből film is készült. Az elmúlt két hétben pedig az USA keleti partjának közepén elhelyezkedő három államban, North Carolina-ban, Virginia-ban és Tennesse-ben léptünk fel. A turné különlegességét a neves egyetemi központokban megvalósult koncertek és az azokhoz szorosan illesztett oktatási tevékenység adta. Jellemzően a koncert napján délután találkoztunk az egyetemi jazz programban részt vevő diákokkal és tanár kollégákkal. A workshop-ok középpontjában zenekarunk tevékenységének lényegét adó, amerikai-magyar zenei mixtura bemutatása és magyarázata állt. Ezzel a sajátos eleggyel dolgozó csapatunk egyedi színt képvisel a world jazz kategóriában, két földrész, két merőben különböző zenekultúrájanak egyesítésével.
Borbély Misivel már összeszokott párost alkotunk, húsz éves ismeretségünk számtalan közös zenei élménnyel gazdagította kapcsolatunkat, különösen az elmúlt években az Eastern Boundary Quartet kapcsán. A rengeteg utazással, a huzamos idejű együttléttel járó turnézás során persze nem csak a muzsikusi kvalitások játszanak szerepet. A közös munkában fokozott szerepe van emberi tulajdonságoknak, a kollegalitásnak, az egymásra figyelésnek és egymás kölcsönös segítésének. Jól tudja ezt a csapat másik fele is, Joe Fonda bőgős és Michael Jefry Stevens zongorista harminckét éve barátok és zenei partnerek.
A párizsi és atlantai átszállással bonyolított berepülésünk után, ott tartózkodásunk első fele viszonylag nyugalmasabban telt, zongoristánk hazai terepén, Észak-Karolinában koncerteztünk. Mi a helyi közösségi élet aktív patrónusának számító, Elise Pratt énekesnő házában laktunk, ahol korábban számos jazz entitás, pl. Jamey Abersold is vendégeskedett már előttünk. A Lex 18 étterem és klub Asheville-ben igazi otthonunká vált, de koncerteztünk a White Horse-ban is Black Mountain-ban. A turné során használt régi Slingerland dobfelszerelést Rick Dilling kollégám bocsátotta rendelkezésemre, akit ezúton is köszönet illet. Cullowhee-ben a West Carolina University-n adott hangversenyünk során ismerkedtünk meg a program vezetőjével, a cseh Pavel Wlosok zongoristával, aki számos ismert amerikai zenésszel készít lemezeket. Virginia Államba átérve Harrisonburg-ben, a James Madison University-n eltöltött majd két napunk igen dolgos volt. Nagyszerű csapatként ismerhettük meg a helyi jazz department oktató gárdáját, akik előttünk a neves tenorost, Tony Malaby-t látták vendégül a programban. A pár órányi utazásra levő Roanoke College-i koncertünk előtt, egy interaktív beszélgetésen vettünk részt a végzős évfolyammal és mutattuk be zenekarunk munkáját Dr. Joe Blaha óráján.
Minden egyetemi helyen való fellépésünkre jellemzőek voltak az ideális körülmények, a jó minőségű, kivétel nélkül Steinway márkájú, hangversenyzongorák megléte, a jó akusztikájú terem. A csapat sikerét jelzi, hogy a lemezek is jól fogytak, sokan egyszerre vásárolták meg a három különböző albumunkat. Charlottesville-ben a Albemarle High School zenekari termében megtartott előadásunkat a fiatalabb generáció is érdeklődéssel fogadta. Itt is, mint mindenhol, közös zenélés során vezettük be őket például a páratlan metrumok rejtelmeibe. Aznap este a Fellini #9 klubban adtunk koncertet a helyi Jazz Society szervezésében, ahol találkoztunk Singer Dávid kultúrattasséval is a washingtoni követségről, aki tiszteletét tette az eseményen.
Virginia-t elhagyva, egy egész napos autózás után Tennessee következett. Murfreesboro igen mozgalmas város Nashville mellett. A Middle Tennesse State University-n megtartott délutáni workshop zeneileg talán a leginkább előremutató eredményt hozta kurzusaink sorában. Az ottani hangszeresek óriási lelkesedéssel vetették bele magukat a munkába. A sikeres délutáni session-nek hamar híre ment, estére a jazztanszak majd összes fiatal muzsikusa bent ült a koncertteremben. Sőt, a Nashville-i profi muzsikusok közül is többen ellátogattak meghallgatni bennünket. Itt találkoztunk Jeff Coffin szaxofonossal is, aki főleg a Béla Fleck and the Flecktones zenekarból ismert. Eztán tértünk vissza North Carolinia-ba, ahol búcsúkoncertünket adtuk a zsúfolásig megtelt Lex 18-ban.
A változatos környezetben és körülmények között zajló turnét igen élveztük, hol finom tavaszi időjárást fogtunk ki, hol meg, például Tennessee-ben, a fagy mellett havat is kaptunk a nyakunkba.
Örömünkre szolgált, hogy viszonylag nagy földrajzi területet bejárva, minél szélesebb körben mutathattuk meg együttesünk munkáját, kerülhettünk kapcsolatba az ottani jazzoktatási programokkal és a jazz vérkeringésében részt vevő amerikai kollégákkal. Fellépéseinket és előadásainkat szívet melengető érdeklődés és elismerés kísérte.
Utazásunkat a Nemzeti Kulturális Alap támogatta, a zenekar kinti koncertjeit pedig a Virginia Museum of Fine Arts.
