A VIG TOMMY VEZETTE „SOME JAZZMA.HU POLL WINNERS” EGYÜTTES KONCERTJE A BUDAPEST JAZZ CLUBBAN 2014. NOVEMBER 29-ÉN - Márton Attila előzetese
Bevonultunk a történelembe… Tavaszi népszerűségi listánk néhány (some) nyertese az egyes hangszer-kategóriákban arra ihlette az ötletekben kifogyhatatlan Vig Tommy barátunkat, hogy ezen a néven életre hívjon egy alkalmi együttest, ami részben a kategória győztesekből, részben más barátaiból tevődik össze. Ez év május 3-án a BJC-ben adott nagysikerű koncertjük ismétlése lesz ez a mostani, ugyancsak a BJC-ben sorra kerülő találkozásuk a közönséggel.
Miközben azon tanakodtam magammal, hogy vajon miért nem láttam a rólunk (mármint a Jazzma.hu-ról) elnevezett együttest tavasszal, rájöttem, hogy előjegyzési naptáram tanúsága szerint nevezett májusi szombaton egy sokkal korábban lekötött egynapos kassai kirándulás miatt nem lehettem ott a koncerten.
Mindenekelőtt az együttes felállása: Vig Tommy - vibrafon, dob, Fritz József - klarinét, Zana Zoltán - baritonszaxofon, Papp Mátyás - harsona, Csuhaj Barna Tibor - bőgő, Jeszenszky György - dob. Jómagam, mint afféle „nagyfogyasztó” igazán fájlaltam a dolgot, annál is inkább, mert régi barátság fűz Tommy-hoz. Érdekes, hogy arról milyen hamar tudtam, hogy él Amerikában egy ’56-ban eltávozott magyar vibrafonos, mivel a Down Beat-ben már a 60-as években írtak róla és a híres hangszergyár, a Deagan vibrafonjait is hirdette a lapban, mert ezt a márkát használta ő maga is. Aztán kezdett hazajárogatni, és ha tehettem minden koncertjén ott voltam. Élettörténetét Ézsiás Erzsébet „A Teleki tértől Hollywoodig – Vig Tommy pályafutása” című könyvéből ismertem meg részletesen, ami még 1994-ben jelent meg. Barátságunkat akkortól datálom, amikor 2006. január 28-án a Nyitott Műhelyben fellépett a Vukán trió kíséretével és röviddel ezt követően végleg hazatelepült. Azóta több lemezéről írtam recenziót, interjút készítettem vele 70. születésnapja alkalmával, valamint koncertjeiről is beszámoltam éppen a Jazzma.hu hasábjain. (Ezek sorában egyik legemlékezetesebb koncertje a régi Gödörben volt az Erzsébet téren 2011. december 4-én, ahol az öttagú fúvóskórusban Fritz Józsi is szerepelt.)
Akkor most szóljunk Tommy barátairól is. Fritz Józsi alias Joe Fritz, jól ismert, népszerű klarinétosunk, már csak azon okból is, hogy nem sokan művelik ezt a hangszert kis hazánkban. Józsi remek hangszeres művész, de emellett hihetetlen sokoldalú, nemcsak a legkülönfélébb polgári foglalkozásokat illetően, de jó tollú lemezkritikus is, kiadója volt a Jazzklarinét című kiadványnak, lemezei pedig igazán a hazai jazz gyöngyszemei. (Egyiken – a hírneves amerikai dalszerző művészete előtt tisztelgő – „Salute to Henry Mancini” című CD-jén Tommy is közreműködött.) Tommy-val egyébként néhány napja főszerkesztőnk készített interjút, ami honlapunk címoldalán olvasható.
Zana Zoli ugyancsak régi ismerősöm, mondhatom barátom. Nagyon szeretem kiegyensúlyozott játékát, rengeteg formációban láttam-hallottam másfél évtizedes pályáján a Budapest Jazz Orchestra-tól a Pataj Quintet-ig, vagy például több mint tíz éve Czirják Csaba Quartet-jében. (Nosztalgiázzunk csak: Csaba és Zoli mellett Szandai Matyi bőgőzött és Mohay Andris dobolt…)
Tommy, Fritz Józsi és Zana Zoli voltak tehát kategória győztesek a mi „poll”-unkon, az együttes másik felét képező muzsikusok pedig úgy gondolom, hogy – többek között – azon okból kerültek be a formációba, hogy már játszottak Tommyval korábban is.
Őszintén bevallom, hogy Papp Mátyásról (harsona) csak annyit tudok, hogy Schreck Feri 2 éve azt mondta róla (Matyi akkor mégcsak 17 éves volt), hogy már nem tudok neki mit tanítani…
Csuhaj Barna Tibort viszont régóta ismerem és igen nagyra értékelem játékát. Jeszenszky György pedig Tibor állandó ritmusszekciós partnere több mint két évtizede, egy all round zenész, aki minden poszton maximálisan helytáll.
Nos, ezt a szextettet látjuk-halljuk majd a BJC színpadán november 29-én, szombaton este 8-kor. Egy biztos: én ott leszek, mert ugyebár „az élő zenét semmi sem pótolja”!
És egy vadiúj riport Tommyval:
