Flageolet orgia, avagy a Jaco Pastorius Tribute Band szenzációs fellépése az iF Kávézóban
Földöntúli időutazáson érezhette magát az a szerencsés zenerajongó, aki véletlenül betévedt, vagy jól értesült internetböngészőként, illetve a banda lelkes követőjeként helyet foglaltatott szerda este a Ráday utcai iF kávéházba, a Jaco Pastorius Tribute Band mintegy másfél órás koncertjére. Jómagam Maloschik Robi barátommal voltam jelen, mindketten Pastorius-függőként - Robi évekkel ezelőtt (10 éves halálévforduló 1997-ben, you know!) szervezett egy emlékestet a basszusgitár-fenomén tiszteletére, ahol hivatalból, a Warner Music képviseletében voltam jelen, valamint szolgáltattam a színpadi dekorációt hatalmasra nagyított Jaco fotóval és a „Birthday Concert” album gigantikus borítója formájában.
A műsort Pastorius első, legendás szólólemezének, illetve a Weather Report-tal töltött időszak legjobb kompozíciói alkották. Első volt az „Opus Pocus”, melyben kitűnő gitár- és zongoraszólókat hallhattunk, majd a helyszín bensőséges hangulatának megfelelő kötetlen stílusban Benkó Ákos dobos és „szóvivő” elmesélte , hogyan fedezte fel Jaco-t egy floridai bárban ’75-ben Bobby Colomby (Blood Sweat and Tears), aki az EPIC Records-nál abban az időben talent scout minőségben tevékenykedett. Ezután a „Punk Jazz” következett a „Mr Gone” című Weather Report albumról, precíz ritmusszekcióval és remek gitárszólóval. Feltűnt, hogy a zenészek többnyire kotta nélkül is „vágták” ezeket a nótákat, remekül kézben volt az anyag. 3 összefűzött Pastorius-örökzöld következett aztán, az „Amerika”, a „Portrait of Tracy” és a „Continuum” előbb szóló basszussal, majd duóban billentyűsökkel aztán mindenki beszállt. A zenekarvezető, basszusgitáros Sallay Jenő szenzációs technikával szólaltatta meg az egyébként nagyszerű hangszínekkel megáldott Fender-t. A Jaco által megálmodott rengeteg zengő üveghang (avagy a magyar nagybőgőiskola nagyszerű szerzője Montag Lajos szóhasználatával élve flageolet), basszusmenet, ötujjas pengetéses futam, akkordbontás egytől-egyig megszólalt az eredeti felvételhez hű, vérbő, energikus hangorgiában. A nóták közötti ritmusváltásokkal ugyanakkor nincs minden rendben – kiabálta be a fülembe a bennem bujkáló influenzavírus, de egy második csésze zöld teával elhallgattattam. A basszusgitár-szólót talán jobban ki lehetett volna dolgozni, de a lemezhű kíséret végig hibátlan volt.
A szünet után a „Teen Town” következett a Weather Report repertoárból. Ebben Bartók Máté altszaxofonon szólózott nagyon invenciózusan, majd Gotthard Mihály alakított hatalmasat a Stratocaster-en immár sokadszorra, majd ismét visszakanyarodtunk a „Jaco Pastorius” című első lemezhez a „Used to Be a Cha-Cha” kedvéért, benne ismételten egészen elképesztő gitárszólóval és fantáziadús szaxofon rögtönzéssel. Ez a nóta aztán újabb szenzációval szolgált Gányi Miklós lezseren off-beates, hanyag eleganciájú, de egyben energikus, néhol latinos elemekkel, pazar szekvenciákkal vegyített improvizációja képében. Aztán Benkó Ákos énekelt (és dobolt egyszerre) nagyon nagyot a tőle már megszokott elementáris energiával a „Come On, Come Over”-ben, továbbra is stúdió- minőségben, a kemény funkyhoz elvárható szigorú, a közönséget is megmozgató lüktetéssel. A befejező szám, a legnagyobb Pastorius-„slágernek”nevezhető „Chicken” hozta el a koncert hangulati tetőpontját laza szaxofon improvizációval, avantgarde ízű, rockos gitár-őrülettel, szellős zongora stilizálással, valamint sodró lendületű basszus-, illetve dobszólókkal. Rejtő Jenővel szólva: „az úri közönség táncol”, illetve mivel totális teltház volt, tapsolt. De nagyon. Hautorgasmus, noch einmal.
A zenekar tagjai voltak:
Sallay Jenő - basszusgitár, Bartók Máté - altszaxofon, Benkó Ákos - dob, ének, Gányi Miklós – zongora, Gotthárd Mihály – gitár.