JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 28.
Névnaposok – Maja2024. március 28.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.
Taylor, Curtis: Taylor Made2024. március 14.

Hírek

SWINGES JAZZKARÁCSONY, AVAGY TÓTH VERA ÉS A BUDAPEST JAZZ ORCHESTRA A STEFÁNIA PALOTÁBAN 2014. DECEMBER 20-ÁN

Ahogyan közeledik a nagy ünnep, különféle programok sorjáznak, természetesen koncertek sokasága is. Nekem, mint a nagyzenekari jazz lelkes hívének (ami esetemben több mint fél évszázadra tehető), nem tudnék jobb karácsonyi jazzt elképzelni, mint amiben tegnap volt részem. Kedvenc big band-em, a Budapest Jazz Orchestra lépett pódiumra Tóth Verával (és néhány szám erejéig a vendégművész Mujahid Zolival), akik mindenki számára befogadható, remekül swingelő programot adtak elő a nemes szórakoztatás igényével. Az ilyen koncertek a fiatalabbaknak a korábbi korok értékeit mutatják meg, az idősebbeknek pedig felidézik a „régi szép időket”. És mindezt korszerű, friss, mai hangvételben.

Nekem már az 50-es évek második felében volt szerencsém olyan nagyzenekarokat látni, mint a Belgrádi Rádió, vagy Karel Vlach zenekara, akik a nagy amerikai big bandek (Glenn Miller-től Count Basie-ig, Goodman-től Ellington-ig) repertoárját és hangszereléseit adták elő frenetikus sikerrel a jazzre kiéhezett magyar közönségnek. Az „előkészítést” az akkori jugoszláv rádióállomások, és Willis Conover sokat emlegetett „Music USA” adásai jelentették.

Aztán jöttek a legendás Erkel színházi koncertek, amikor az említett ikonok zenekarait élőben is megismerhettük. Ezzel párhuzamosan aztán a nagyzenekari jazz progresszívabb produkciói is eljutottak hozzánk, részben lemezeken (mint a Thad Jones-Mel Lewis, vagy az Oliver Nelson Big Band) másrészt koncerteken is (mint például a Kenny Clarke-Francy Boland, vagy az UMO Big Band). Ami a legkorszerűbb nagyzenekari munkát illeti, abban a BJO is mindig az élen járt és jár. Viszont, nagyon lehet értékelni azt, hogy örömmel és komoly felkészültséggel adnak elő olyan, mindenki számára élvezhető darabokat is, amelyek a legszélesebb közönségnek szólnak, pláne így karácsony tájékán. Hogy ez mennyire így van, azt nemcsak a tegnapi koncertjük, de a most megjelent lemezük is bizonyítja, amely tíz – ahogy mondani szokás – kevésbé „lerágott” régi magyar sláger jazzes feldolgozását tartalmazza. (Ezzel kapcsolatban számtalanszor megtárgyaltunk már, hogy a Kis Magyar Daloskönyv számai semmivel sem kevésbé értékesek és főként használhatók a jazzben, mint a Nagy Amerikai Daloskönyvé. De erről a februári lemezbemutató koncert alkalmából biztosan értekezünk majd.)

Nos, a reprezentatív színházteremben már a színpadi karácsonyfa is célzás volt a közelgő ünnepnapokra. A zenekar tagjai is ennek megfelelően öltözve, sötétszürke egyen-öltönyben csokornyakkendővel jelentek meg. Az elhangzott darabok többsége – nagyon helyesen – nem a karácsonyi dalok közül került ki, kb. 40-60 % volt az arány az egyéb kompozíciók javára. Az indító szám kivételével mind vokális darabok voltak, tekintettel az est főszereplőire. Nagyon tetszett a kétféle repertoár ügyes vegyítése és az előbbiek közül is a swinges, nem feltétlenül szentimentális darabok előadása. Szimpatikus volt Vera kedves, közvetlen összekötő szövege, spontán sztorizása is.

De mit is hallottunk a közel két órás műsorban? Nem sorrendben és lehet, hogy egy-két számot nem is „véstem fel” a sötétben. Vegyük először a „karácsonyi készletet”: a „The Christmas Song”, a „Rudolph, the Red Nosed Reindeer”, a „Have Yourself a Merry Little Christmas”, a Vera-Zoli kettősök: a „Jingle Bells”, a „White Christmas” és a ráadás szám az „All I Want for Christmas Is You”.  (Ezzel kapcsolatban megjegyezném, hogy a karácsonyi témájú amerikai kompozíciók éppen olyan dalok, mint bármelyik más amerikai nóta, azaz, akik nem nagyon értenek angolul, a dallamvezetésből azt sem tudhatják, hogy karácsonyi dalt hallanak. Így a kifejezetten tradicionális – többnyire régi vallásos – dalokat leszámítva nagyon is alkalmasak egy swinges „énekes/ek/+big band” műsor számára. Tehát nagyon szerencsésnek tartom a karácsonyi repertoár tegnap esti megválasztását is.) Az egyéb kompozíciók közül mindenekelőtt Vera három nagy sikerszámát kell megemlíteni, amelyek akár jazz „standard”-ként is megállták a helyüket, ezek: a „Sorskerék”, a „Nem kell valaki másé” és a „Nem tudom…”. Aztán a „Let the Good Times Roll”, a „Besame Mucho”, vagy a „New York, New York”. A Mujahid Zoli által szólóban előadott két-három dalt nem ismertem cím szerint (pedig már többször élveztem előadását a BJO-val és a Jazzmánia Big Banddel is), de ez az én hibám, A remek hangszereléseket Csejtey Ákosnak, Skerlecz Gábornak, Hárs Viktornak és Zakar Zoltánnak köszönhettük. (Az előbbi két művész a zenekarban jelen is volt. Az utóbbi kettő közül Hárs Viktor jelenleg Londonban (!), Zakar Zoltán pedif Debrecenben él.)

A 17 tagú BJO (öt szaxofon, négy-négy trombita és harsona, zongora, gitár, basszusgitár és dob) ezúttal is a tőlük megszokott magas színvonalon muzsikált, vitathatatlanul az ország két vezető nagyzenekarának egyike (a másik a MAO). Az egymást követő, viszonylag rövid vokális számok nem tettek lehetővé hosszabb hangszeres szólókat, mégis hallhattunk néhányat a zenekarvezető Kollmann Gábor (altszaxofon), Csejtey Ákos és Zana Zoltán (tenor), Schreck Ferenc (harsona) és Birta Miklós (gitár) interpretálásában. Két remek trombitaszóló is elhangzott a „Besame Mucho”-ban (talán Pecze Balázs és Koós-Hutás Áron előadásában, ha nem jól tudom, elnézést kérek a trombitakórus másik két tagjától).

A zenekar együttműködése Tóth Verával három éve az MR2 Akusztik rádióműsorban indult, azóta többször szerepeltek együtt Budapesten és a vidéki nagyvárosokban. (Jómagam is láttam már őket együtt a BJC-ben.) Veránál megvannak azok az előadói és személyiség-jegyek, amelyek egy jó jazzénekesnőre jellemzőek: szép és erőteljes énekhang, remek intonáció, világos szövegmondás (akár magyarul, akár angolul). Bár a scat-elést nem nagyon kockáztatta meg, de amit ebből mutatott, az meggyőzött arról, hogy ehhez is megvannak az adottságai. A koncert után megkerestem, és arra biztattam, hogy folytassa ezt a „jazz-vonalat” is, mert bár rögös, de gyönyörű út a jazzéneklés.  Mindenesetre remélem, hogy még sokszor látom-hallom őket együtt majd a jövőben is!  Mujahid Zoli is hozta azt a rock-os, R&B-s vonalat, amiben ő kiemelkedő. A hazai férfi énekesek közül leginkább ő képviseli azt az Amerikában széleskörű (nálunk viszont annál szűkebb) vonalat, amit korábban Nat King Cole, Frank Sinatra, vagy Tony Bennett, újabban pedig Kurt Elling neve fémjelez. Mindkét énekesünk a szó legnemesebb értelmében vett „entertainer”, azaz szórakoztató személyiség, ami egyáltalán nem kis rang az előadóművészetek terén.

Végezetül már csak örökös szlogenem van hátra: érdemes koncertekre járni még a kötelező bevásárlás idején is, mert „az élőzenét semmi sem pótolja!”


dscn0006.jpg


dscn0011.jpg


dscn0012.jpg


dscn0025.jpg


dscn0033.jpg


dscn0055.jpg

Vissza a hírekhez