A harmadik nap
Pénteken ért véget a LFZE Jazztanszékének háromnapos félévi vizsgasorozata, a Budapest Jazzklubban. Naponta hat formáció lépett a tanári kar és a közönség színe elé a koradélutáni órákban. Az utolsó napon egy kicsivel előbb indult a program: Lakatos Ági tanárnő „lányaiból” összeállt kórus kezdett, így a szokásos hathoz még egy alakulat csatlakozott.
Érdemes volt pontosan érkezni, ennyi széplányt egyszerre nem igen lehetett látni a BJC színpadán, ráadásul mindegyikük hangja is gyönyörűen zengett. A kórus hosszú ideje férfi hiányban szenved, így a mély szólamokat idén is az igazán nőies Matisz Flóra hozta. Mire végez, talán érkezik a Bartókból férfi utánpótlás az énekesekhez. Karosi Júlia vezetésével először egy balladát, Márkus tanár úr szerzeményét adták elő, mely Vukán György halálára íródott. Szomorú aktualitásként, a lírai dallal Csepregi Gyulára és Mohay Andrásra is emlékeztek. A ballada után Csuhaj Barna Tibor tanár úr hangszerelte forró latin ritmusok következtek, konga kísérettel. A később érkezőknek némi vigaszt jelenthetett, hogy a szép lányok kórusából kettővel még lehetett találkozni a délután során.
Egy a nagyközönség előtt is már többször fellépő, régóta összeszokott trió következett, kibővülve rezesekkel. Oláh Krisztián konferálta fel a bőgős Schildkraut Vilmost és a dobos Serei Dánielt, valamint a hozzájuk csatlakozott Uher Győrffy Bálint és Ördög Krisztián szaxofonost, Bille Gergő trombitást, valamint Barbinek Gábor harsonást. Műsoruk a tőlük megszokott magas színvonalon előadott, szellemesen hangszerelt zenével hozta lázba az egyre gyarapodó közönséget.
Barbinek Gábor maradt a színpadon, Bazsinka Mihály szaxofonon, Héjja György zongorán, Szeder Balázs basszusgitáron és Szabó Dániel Ferenc dobon csatlakozott hozzá. Az instrumentális szám után a szemnek és fülnek egyaránt tetsző Bazsinka Ágnes tovább forrósította a hangulatot. Aki a Lisztre felvételt nyert, és ebben az intézményben magas szintű képzésben részesült, nem meglepő, hogy van hangja, és tud énekelni. Egy énekesnél ezen kívül sok dolog meghatározó az összkép kialakulásánál, főleg ha nem csak CD-ről hallgatjuk, hanem a színpadon látjuk is őket. Sokat ronthat, ha valaki sután mozog, előnytelen ruhában áll ki, nem tud kontaktust teremteni a közönséggel. Ilyenre is akadt példa: volt, akinek az osztályzat helyett egy féléves divatlap előfizetést adtam volna, hátha sikerül ezalatt egy előnyösebb ruhát választania. A három nap tapasztalata alapján elmondhatom, hogy többségében ezekre a fontos részletekre is figyelő, színpadra termett fiatalokkal találkozhattunk. Ági is élvezte a színpadon töltött idő minden percét, öröm volt nézni, ahogy előadta jól válogatott dalait, finom karmozdulatokkal buzdította tapsra a közönséget egy-egy szóló után, és persze énekével is lenyűgözött mindenkit.
Ördög Krisztián szaxofonos mutatta be a következő csapatot. Először Paczári Viktorral (basszusgitár) és Serei Dániellel (dob) adtak elő egy számot, majd Kispál Balázs gitárossal folytatták.
Virtuóz gitárjátékot továbbra is hallgathattunk, Möntör Máté játszott a hangszeren, Uher Győrffy Bálint szaxofonozott, Farkas József zongorázott, Mihalovics Dávid basszusgitározott, és Siska Tamás ült a dobok mögé.
Udvardi Márton trombitás mutatkozott be, Mihalkovics maradt tovább basszusozni, a dobokhoz Kiss Tamás, a zongorához Balogh Gyula került. A gitáron is csere történt, Borbényi Dániel pengette a húrokat.
Szűkült a létszám, amikor Horváth Cintia lépett a színpadra. Őt több féléven át figyelhettem eddig is Bartókos kora óta. Most is elakadt a lélegzetem, amikor hallgattam. Ilyen kisugárzást, ilyen hangot, ilyen előadásmódot nemigen lehet magyar színpadon látni és hallani. Utolsó számként egy Ella Fitzgerald és Joe Pass által előadott balladát énekelt Borbényi kíséretével, félelmetes drámai erővel. Nehéz szavakat találni ilyenkor, így nem is keresgélek tovább, inkább idézem a nagyon tehetséges és általam nagyon szeretett Bolyki Sárából a koncert után önkéntelenül előtörő szavakat. „Széttörtek énekesi álmaim!” – szakadt ki a mondat belőle, de aztán jót nevetett ő is. Én is remélem, hogy Sára a széttört álmokat meghagyja a Syrius-nak.
Vidákovich Izsáknak sem törtek szét álmai, pedig ő a Syrius Legacy együttesben ápolja a legendás zenekar emlékét. Balogh Tamás zongorista bevezetőjével indult az utolsó vizsgakoncert. Izsák szaxofonozott és fuvolán is játszott, Bartók Vince basszusgitározott, és Hidász Tamás dobolt ebben a felállásban.
Sok tehetséges, felkészült fiatal zenésszel találkozhattunk a három nap alatt. Sokan közülük már ismertek a közönség által, sokan most válnak majd azzá. A nálam idősebbek a tiltás ellen harcolhattak, és örülhettek a tűrésnek. Az én generációm a tűrést élvezhette, és reménytelenül ábrándozott a támogatásról. Aczél elvtárs elhíresült három „Téjéből” a mostaniakra a támogatás kereteinek minél szélesebbre feszítése a feladata. A jazz egyre népszerűbb, így a közönség növekvő támogatását élvezhetik. Az anyagi támogatást nehéz megkapni, de ahhoz, hogy ez a zene életben maradjon, a zenészeknek is meg kell tudni élni. Reménykedem.
