JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 29.
Saját hangon2024. március 29.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.

Hírek

Trio Kontraszt (Grencsó – Tickmayer – Geröly) - A mögöttes idő

Kölcsönveszem Szabados György letisztult gondolatrendszerének néhány elemét a pontosabb megfogalmazás érdekében.

Úgy vélem, hogy igen hosszú időtávon az emberiség ezen a bolygón a rubatóból halad a staccato felé. Egyre rövidülő időszeletkékbe préseli bele életvitelét. Ez ugyanúgy vonatkozik a felejthető és nyom nélkül maradó emberkék hétköznapjaira, mint az egész országokat, kontinenseket érintő nagy horderejű változásokra is. Az életviteli mainstream szerint ma már pár perc elég, hogy megrendeld és elfogyaszd az enni-inni valódat. Már nem ostromolnak várakat ráérősen évekig - villámháborúk vannak. A munkahelyek - kis túlzással - már csak ideig-óráig léteznek. A jövőt szinte már nem is tervezzük.

Ehhez a gyorsuláshoz képest viszont sokkal több információt használunk, dolgozunk fel. Jól vagy rosszul.

SMS-ben, Youtube-on akár percenként eshetnek be az ismerősök üzenetei, gondolatai, alkotásai. Szinte bárhol elérhetnek minket, és szinte bárhonnan képesek vagyunk mi is másokat elérni.

Jellemző a dolgokra szánt idő rövidülése. Ennek megfelelően a gondolkodás, az adatközlés is tömörödik. A hajdani dudorászás, majd a nagyívű éneklés ma már rap-pé rövidült. Ez a folyamat nemcsak a dallamok extra rövidségébe és az ütemek gyorsulásába torkollik, hanem az egységnyi idő alatt "elénekelt" szövegek zsúfoltságába is. Azaz meglepő módon e tekintetben adat túlburjánzás lépett fel. Míg a klasszikus operákban hallható nagy áriák szövegét tekintve, egyetlen rap versszak annak több tízszerese is lehet. Miközben időben az áriához képest csak egy villanás.

Kissé sarkítva a fentieket, az mondható el, hogy manapság az ember arra kényszerül, hogy tovább gondoljon. Megkap egy sms-t, ami pár szó csupán és azok egy része is rövidítés, új metanyelvet használva íródott. Mégis aránylag pontosan kikövetkeztetjük a teljes mondanivalót.

Számomra a Trio Kontraszt lemezen a fent leírt világ tökéletesen jelenik meg.

Kívül, belül. Azzal a művészi teljesítménnyel kibővülve, hogy a rubato fontosságát, annak megtartó és nemesebbé tévő erejét is megmutatja.
Kívülről a CD, mint matéria is követi a staccato világát. Ugyanis 10 fragmentum zenei adat szóródik szét a lemezen, a 4 hosszabb lélegzetű kompozíció és a 2 ostinato darab mellett. Ahogy a túlhajszolt, staccatós világ is olykor-olykor megakad és tehetetlenségében nem képes mást csinálni, mint ismételni önmagát, miközben változik, úgy jelent meg a zenetörténetben nem is oly régen az ostinato, mint entitás. A kísérletekből később egészen izgalmas, megújító zenei világ jött létre. De aztán ez is elakadt, és elérte fejlődése határait. Ezzel egy időben pedig megtalálta a helyét - jól használhatóságát - a világ zenéjében.

Tehát a CD-n felbukkanó ostinato darabok is szépen beilleszkednek a pusztán csak formailag vizsgált zenei anyag (track-ek) jelen világunkat leíró egységébe.

És most nézzük a tartalmat!

Ha a fragmentumokat tekintem, akkor az azokban megszólaló hangzás, hangok, végeredményben a Zene, valóban eléri a hallgatóban - a bevezetőben említett - tovább gondolás effektust. Van, amelyik emlékeztet régről ismert zenei világra, műfajokra, netán elhíresült zeneművekre. Van, amelyik zörejeivel megidézi hétköznapi életünket, azt, amiben élünk, ahol néha könyvet, A/4-es lapot, vagy újságot lapozunk. Ráismerünk élményeinkre, és eszünkbe jut róla a vers, amit utoljára olvastunk, vagy a szomszéd asztalnál ülő nő, aki finom ujjaival hajtogatta az étlapot.

A másik fragmentumban ellazít Geröly Tamás ütőzése, hogy aztán elbizonytalanítson: mégiscsak fogmosást hallunk és nem dobolást. Mikor is voltunk fogorvosnál?

Egy pillanatra a hatodik fragmentumban feltűnik Stevan Tickmayer zongorahangjaiban Szabados György preparált instrumentumának digitális soundja. Vagy máshol egy-egy futam erejéig a szabadosi improvizációs játékstílus. Mi ez, ha nem tovább gondolási lavinát beindító zenei gesztus!?

A Grencsó életmű egyik leggyönyörűbb szerzeménye - ami a „Gondolatok a régiekről” című albumon, kazettán jelent meg -, a „Madárszerető” is helyet kapott, mint záró szám a CD-n. Az eredeti rubatós, magasan, légiesen szárnyaló dallam tempója átalakult. Kicsit gyorsabb lett, majd a staccatóba hajló zongorakísérethez társul egy asszimetrikus délszláv ritmus, ami húzást, lüktetés ad a "madárnak". Mintegy megerősítésképpen tényleg átemeli a rubatóból a staccato világába.

A „Lassú utca” mágikus, andalító hangokkal, csillagkönnyekkel megálmodott ablakok alatt vezet kicsit hegynek fel, kicsit völgynek le. A rubato-idő méri ki az arra ballagó lépteit. Mígnem a zongora legmélye és magasa le nem zárja ezt a puha szépséget. Visszatér a szaxofon, de Geröly Tamás kopogó ütései kibillentik a lassúság dicséretéből. A tempó fokozódik, a zongora tördelt futamokkal lép fel. Amott egy akkordban mintha piros-fehér-zöld zászlót lengetett volna meg a feltámadó szél. A tragikumig fut ki a történet, hogy az utolsó ütemekben visszasejlő egyszervolt lassú utca épphogy csak inthessen egy rövidet elköszönés helyett. Már elköszönni sincs idő.

Összességében minden egyes kompozícióban ott érződik a rubato mögöttes ideje. Ez az, ami a legapróbb motívumok esetében is tovább gondolásra készteti a hallgatót. Helyesebben szólva tovább zenélésre, további zenei élményekre hívja, nyitja meg szívét, lelkét, fülét.

Ezért mondanak jóval többet, ezek a kis töredékek, újragondolt hosszabb idézetek. No meg azért is, mert rendkívül jól átgondolt, elzenélt, szigorú, de szabad kompozíciók. Éles kontrasztokat létrehozva önmagukban a bennük feszülő idők ellentétéből.

A bartóki tovább gondolási élményeket - a többivel együtt - meghagyom a hallgatóknak.

Vissza a hírekhez