A Muck Trió „happy jazz” koncertje a Vigyázó Sándor Művelődési Ház Jazz Presszójában január 18-án
A XVII. kerületi Pesti út 113-ban található Vigyázó Sándor Művelődési Házban (a legendás „Dózsában”) már huszonhárom éve működik a Jazzpresszó, ami kéthetente várja a jazz iránt érdeklődőket és a lelkes törzsközönségét. ( Igaz, hogy ebben a szezonban sajnos csak havonta egyszer tud kinyitni a Jazzpresszó a szűkös anyagi lehetőségek miatt.) Az eltelt hosszú idő alatt a főszervező Martonosi Györgynek rengeteg akadályt kellett leküzdeni ahhoz, hogy több mint 350 koncertet, több mint 1300 jobbnál jobb jazz muzsikus fellépővel, folyamatossá tegye az impozáns sorozatot. A most fellépő Muck Trió már az őszi szezonban szerepelt volna, de akkor sajnos betegség miatt, más együttes szórakoztatta a közönséget. Így örömmel értesülhettünk arról, hogy a 2015-ös év első fellépője a Jazz Presszóban a Muck Trió lesz. Egy üdítő meglepetéssel is szolgáltak. Előzenekarként egy bájos fiatal együttes, a J.M.J. trió játszott egy bő fél órát.
A fiatalos, zúzós jazz-rockot játszó trióban Joubert Flóra dobolt, Muck Éva (Muck Feri lánya) basszusgitározott és Jasper Andor tenor- és szopránszaxofonon, valamint EWI-on (szaxofonszintetizátoron) játszott. Az első nótájuk három darabból összegyúrt hosszabb egyveleg volt funky ritmusban, benne Pastorius „The Chicken” szerzeményével és hozzá dukáló slap-elt basszusgitár szólóval. Utána Jasper Andor papája szerzeményét hallhattuk „Mezzo” címmel lágyabb melódiákkal, szopránszaxofonon. Ezt egy a végletekig kicsavart standard, majd egy dallamosabb szelíd nóta követte. Itt mutatkozott be a „one man band”, Andor elővette az EWI különleges elektronikus fúvós hangszerét és a hangosítás „jóvoltából” is két őrületes hangrobbanással kezdett, ezt túlélve mindenféle elektronikus trükköket bevetve egyedül játszott el egy témát. Egy kemény jazz-rockkal zárta műsorát a két ifjú hölgyből és a fiatalemberből álló tehetséges trió. Az addigra már zsúfolásig megtelt Jazzpresszó közönsége viharos tapssal jutalmazta őket.
Kis átszerelés után a Muck Trió következett. A trió vezetőjét Muck Ferenc szaxofonost, a népszerű „Mucky”-t a Pege együttesből, a Besenyő Brass Band-ből, a Muck-show-ból, vagy a TV-showkat kísérő együttesekből ismerheti a jazzkedvelő közönség, aki ez alkalommal is tenor- és szopranino szaxofonon játszott. A trió bőgőse Gayer Ferenc, aki már a dobos legenda, Kovács Gyula együttesében is játszott, és évtizedek óta a Budapest Ragtime Band vezetője és bőgőse. A dobokon pedig az „Arany-dobverő” díjas Martonosi György játszott a trióban. Őt a Kaltenecker Trió, a Trio Olamar, a Muck Trió tagjaként, vagy Herencsár Viktória CD-jéről ismerheti a közönség. Ezeken túlmenően ő szervezi a Jazzpresszót és az idén jubileumi, huszadik Dobosok Farsangja nevű zenei gálát, Budapest legnagyobb dobos örömünnepét. (Ő kísérte a múlt héten lezajlott Nemzetközi Cimbalom Találkozón Herencsár Viktóriát is, aki a Cimbalom Világszövetség elnöke.) Tehát a trió tagjai olyan, sokat látott, a hazai jazztörténet szinte minden korszakát és nehézségét végig játszó kiváló jazzmuzsikusok, akiknek együtt játszása igazi jazz csemege. Ezért a gyertyafényes Jazzpresszót zsúfolásig megtöltő közönség ezúttal fokozottabb érdeklődéssel várta a trió játékát.
A Muck Trió műsorát túlnyomó részt a 2002-ben megjelent „The River of Dream” című CD anyaga képezte. A triónak már 1999-ben volt egy előzménye az az évi Dobosok Farsangján is bemutatkoztak egy „Elvin” című Muck szerzeménnyel. (Akkor ott a helyszínen és a CD-n is Horváth György bőgőzött.) Erről a harmóniahangszer nélküli trió összeállításról a CD borítójában így írt Fekete-Kovács Kornél: „Tony Williams óta a dobolás egészen mást jelent a mainstream jazz tekintetében. A zenekar motorja, irányítója, „karmestere” ez a hangszer, különösképpen a trió összeállításban. Kezében tartja az egész együttest, irányít, reagál és ötleteket ad, inspirálja a szólistát.” Így hát a szólistától, a basszuskísérettől is egészen más játékmódot igényel a zongorás trióhoz képest, hogy ne legyen a hallgatónak hiányérzete, ne hangozzék üresnek a trió zenéje. Ezt a minden pillanatban izgalmas, fordulatos muzsikát a Muck Trió maximálisan megvalósítja. Nem csak lenyűgöző játékmódjukkal, hanem a Muck szerzemények fülbemászó dallamosságával, változatosságával is. A trió vezetőjének derűs humora átsugárzik a zenéjükre, játékukra is, így találkozhatunk (a más esetben sajnálatosan ritka) zenei humorukkal is.
Az első két szám Muck szerzemény volt. („Elvin” és „Dancing Moon”.) A technikás hard bop és a zúzós fúziós jazz határán egyensúlyozva, forró hangulatban indult. „Mucky” ezután bemutatta az együttest és jó humorral vidám összekötő szöveget rögtönzött, nagyszerűen kommunikálva a közönséggel. Ezt Gayer Ferenc virtuóz bőgő szólódarabja követte, amit vonóval indított és egy spanyolos ritmusú bravúrdarabbal folytatta. Benne Rodrigo „Concierto de Aranjuez” című darabjának fő motívumával, amit Corea „Spain” című szerzeményében is fellelhetünk. Meggyőző játékát bőgőjének a kontroll hangszóróval időnkénti összebúgása sem tudta elrontani. Kitörő tapsot kapott. Itt egy friss szerzemény hangzott el „A mélység titka” címmel. Egy gyönyörű ballada következett szopranino szaxofonnal („The River of Dreams”), fugás bevezetővel, majd fülbemászó dallamokkal. Ezt egy lassú funky ritmusú népdalfeldolgozás követte, amit összekötöttek egy vérpezsdítő latinos szambával. Martonosi György bravúros ritmusokat produkált a csodás Tamburo dobfelszerelésén, úgy, hogy láb nem maradt nyugodtan. A befejezőnek szánt produkció szép bőgőszólóval indult, majd elhalkultak és közben Muck Feri kedves szavakkal bemutatta újra remek partnereit és még az ifjú előzenekar tagjainak is kért egy kis tapsot. Majd megköszönve a lelkes tapsokat, azt mondta „ez volt az utolsó…előtti ráadás számuk”. Eljátszották még a „Flues” című Muck darabot. A közönség vastapsa egy ráadás nótát is kikövetelt. Ez egy tenor bevezetővel kezdődő heavy jazz-rock volt, amiben a közönséget is megénekeltette Mucky. Meghajlás után a rá jellemző humorral azt mondta, hogy most egy másik oldalunkról is bemutatkozunk és megfordulva hátra is meghajoltak. Így vidám hangulatban ért véget ez a zeneileg is igényes nagyszerű koncert.
A Vigyázó Sándor Művelődési Ház legközelebb február 28-án a 20. „Dobosok Farsangjára” várja a jazz és dob rajongókat 14-órától kiállításokra, bemutatókra és kurzusokra, 18 órától 23.30-ig pedig nagyszabású koncertre.
