"Mégiscsak van jövő!" - A Geröly Trió az Opus Jazz Clubban
A címben idézett mondat a zenekarvezető, dobos, ütőhangszeres Geröly Tamástól származik. Miért ilyen optimista? Mert - megítélése szerint - hosszú idő után újra vannak "radikális gondolkodású" fiatal muzsikusok. A magyar avantgárd, free- és kortárs kísérleti zene két ifjú képviselőjével hozta létre trióját öt évvel ezelőtt, melyet "szabadzenei társulás"-nak nevez. "Igazi ajándék"-nak tekinti a fiatalokkal való játékot - miközben Ő sem aggastyán...
Geröly Tamás Sándor (1954 - Kőszeg) (zenei) előélete büszkeségre ad okot: Grencsó István, Dresch Mihály és Szabados György muzsikustársa lehet(tett) - többek között.
Egy kb. 20 évvel ezelőtt dedikált CD-borító:
A Geröly Trió tagjai még:
Kováts Gergő (1986 - Csongrád): tenorszaxofon, klarinét; 2011-ben végzett a Zeneakadémia jazz tanszékén.
Ajtai Péter (1986 - Budapest): bőgő; számos hazai formáció (például: AMP Trió, Grencsó Kollektíva) tagjaként vált ismertté.
Rendszeres fellépéseik sorában a 2015. január 21-i a nagyszerű Opus Jazz Clubban került megrendezésre, ahol Rozmán Lajos (klarinét) és Gombai Tamás (hegedű) voltak a vendégek.
Az első részben kiderült, hogy a ragtime "át tud menni" igazi szabad zenébe. Az alapötlet a 70-es-80-as évek "Air" triójától származik: akkor a Henry Threadgill-Fred Hopkins-Steve McCall összeállítású csapat klasszikus darabokat formáltak a "saját képükre" - sikerrel.
Most a Geröly Trió - Gombai Tamás hathatós segítségével (különösen a 4. szám szólójában) – hasonló kísérletbe fogott: eredményesen.
A második rész öt önálló kompozíciót foglalt magába: maradt a magas színvonal, érdekes színekkel, színvonalas szólókkal. (Tamás bátyó, a múlt hétfői Bartók konzi tanszaki vizsgán azt mondta nekem, hogy a második rész öt darabja „ősbemutató” lesz… - A szerk.)
Ajtai tudását már nem kell külön elemezni, most is kiváló volt.
Kováts Gergő inkább visszafogott játékával tűnt ki (azzal is lehet!); személyes megjegyzés: szerettem volna, ha néha ott folytatja, ahol abbahagyta...
Geröly dobolását nagyon kedvelem: tiszta, érett, egyéni és nem "virtuózkodó".
Az utolsó darab ráadásként is felfogható volt: lassú tempó, gyönyörű dallam, teljes összhang.
Egy néző bekiabálása zárszónak is tökéletes: "FELEMELŐ!"