Exkluzív interjú Szőke Szandrával
Meg nem mondom, talán már volt másfél éve is, mikor egyszer csak felhívott egykori közvetlen munkatársam, a szuper énekesnő-oktató Pocsai Kriszta és megkért arra, hallgassam meg annak az énekesnő palántának a demóját, aki Cseke Gábor közvetítésével került ki hozzá Csobánkára. Aztán pár nap múlva megjelent nálam Szőke Szandra (1985) és elhozta a háromszámos demót, személyesen. Mondtam neki, adja csak ide, és majd meghallgatom. Gondolom, itt már legyintett is a dologra magában… Oszt amint elment meghallgattam. Aztán pár óra múlva már hívtam is, hogy nagyon tetszik a hangja és a „Memory Palace” címú dala. No meg, hogy azonnal küldje be a Jazzy Rádió Dalversenyére. The rest is history, ahogy a műveletlen skótfelföldi tőzegbányász mondaná.
1) Volt a családban valami előzménye a zenének?
Nem kifejezetten. Nincs a családomban olyan, aki zenéléssel foglalkozna, de mindig szólt a zene, klasszikus, jazz, blues, Sting, Pink Floyd... Az anyai nagymamámnak állítólag nagyon szép hangja volt, illetve a nagypapám... olyan csodálatos, ő gyakran énekel, népdalokat, táncdalokat, telefonba, személyesen...
2) Járt valaha zeneiskolába? Már úgy értem, hogy kislány korában, vagy gimnáziumi évei alatt...
Nem, sajnos. Ennek felnőtt fejjel éreztem erősen a hiányát, már a Kőbányai Zenei Stúdióban. Itt nagy hátrányként éltem meg, hogy míg a hangszeresek már mindent tudtak zeneelméletből, én akkor találkoztam vele először. Voltak sírós szolfézsvizsgáim is. Akkor kezdtem el felfogni, milyen fontos is ez, amikor már a saját dalaimat írtam, és a gyakorlatban tudtam használni, amit a három év alatt megtanultam. Nem lehet mindent kizárólag ösztönből csinálni.
3) Hogyan lett magából angol tanárnő?
ELTE angol szakot végeztem. És voltak közben drámapedagógia-órák, kezdetben Földessy Margitnál, aztán az ELTE-n kurzusok. Valahogy a színpadot mindig becsempésztem magamnak, s a tanári lét is egyfajta színpad. Szeretek emberekkel foglalkozni, nagyon hálás feladat, feltölt, ha kreatív lehetek.
4) Mikor és ki vagy, mi indította el a jazz felé?
Sokféle műfajjal barátkoztam életemben, ki kellett próbálnom, hol fejezhetem ki magam a legszabadabban, mivel tudok a leginkább azonosulni. A jazznél lyukadtam ki. Tetszik az igényessége, a titokzatossága, a megfejthetetlensége. Közösséget érzek azokkal, akikkel játszom. „Hasonszőrűek” vagyunk. Erre sodródtam, és jó itt nekem, természetes.
5) A Cseke Gabesz volt a combo gyakorlat tanára Kőbányán? Egyáltalán mettől-meddig járt Kőbányára?
2010-től 2013-ig jártam Kőbányára. Gábor ének korrepetíciót tartott, ami műhelymunka, s abból áll, hogy az adott kötelező dal-anyagot csiszolgatjuk, próbáljuk. Kőbánya után egy évvel kezdtünk el dalokat írni, majd quintetként létezni, és itt vagyunk, másfél évre rá, és a kezünkben a lemez. Hihetetlen dolog!
6) Azon kívül, hogy két éve havi rendszerességgel fellépteti magát, illetve a quintetjét Hofi, az iF tulajdonosa, van-e máshol is rendszeres fellépési lehetősége?
A lemez megszületése kapcsán már több felkérés érkezett, s remélem, egyre több lehetőséget kapunk majd. Az iF-es koncerteken mű nagyon bensőséges hangulatú esték, már vannak ismerős, visszatérő emberek, otthon érezzük magunkat.
7) A budapesi jazz klubok közül eddig hol lépett fel?
Az Opusban tartottunk egy koncertet. Színvonalas, nyitott, kíváncsi helynek tartom, sokat járok oda, például MAO-ra, ami inspirál, és addiktív. A mi koncertünk szuper este volt, rengetegen jöttek, szerették. Nagy élmény volt a színpadon állni! Most pedig a Budapest Jazz Club vár ránk. Nagy álmom volt ez. De ez egy ilyen év, először a lemez, most a BJC...!
8) Tavaly májusban harmadik lett a VII. Jazzy Dalversenyen. Annak lett valami pozitív utózöngéje az életében?
Nagyon sok biztatás érkezett utána, szerették a muzsikánkat. Jó volt belevágni, megnézni, hogyan fogadják az emberek az első dalunkat, a Memory Palace címűt. Nem szeretek versenyezni, félek a kudarctól, de jó volt itt egy picit feszegetni a magam határait.
9) Hogyan tudta tető alá hozni ezt a lemezt, amit jövő hétfőn este mutatnak be a Budapest Jazz Klubban?
Egyszerűen eljött az ideje. Ahhoz, hogy egy együttes működjön, újabb és újabb célokat kell felállítani. Most tanulom én is. Készen álltunk egy lemeznyi anyaggal, frissek voltak, sajátok, szerettük, hát belevágtunk a lemezkészítésbe. Azt tapasztaltam, hogy ez a projekt bevonzza a hozzánk hasonló embereket. Sok mindenkinek a munkája, barátsága, támogatása van abban, hogy ez a lemez elkészülhetett, és ez a személyes „buborék” érezhető az anyagon, és mindenen, ami körülveszi.
10) Mennyi időt töltött stúdióban? Ki jelenteti meg a CD-t? Van/vannak támogatója/támogatói?
A lemezt hétfői és keddi napokon vettük fel. Az előtte levő pénteken úgy elment a hangom, hogy nem bírtam megszólalni. Miközben a fiúk a hétvégén rendíthetetlenül próbáltak nélkülem, én otthon bőgtem, némán üvöltve. Végem volt. Hála Dr. Balázs Boglárkának és egy bögrényi antibiotikumnak, visszakönyörögtük a hangomat, és hétfőn már minden flottul ment. A Hunnia Records adja ki a lemezünket. Konkrét anyagi támogatónk nincs, de mindenki azt teszi hozzá, amit tud.
11) Kik lépnek fel a február 2-i lemezbemutató koncerten?
A felállás: Cseke Gábor zongora, Fekete István trombita, Oláh Péter nagybőgő, Pusztai Csaba dob és ütőhangszerek, Szőke Szandra ének. Illetve van egy pici esőfám, de Csabié komolyabb, és ha hozza, akkor az enyém nem jut majd szóhoz (esőhöz). A dalok szövegét én, a zenéjét pedig Cseke Gáborral közösen írjuk.
Schindl Gabriella fotói
