JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 28.
Névnaposok – Maja2024. március 28.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.
Taylor, Curtis: Taylor Made2024. március 14.

Hírek

A 25 éves Trio Midnight az iF kávézóban

A méltán híres trió egy méltán híres sztárvendéggel lepte meg közönségét ezen a kedd esti koncerten. Az iF kávézóban teltház várta a zenészeket, teljesen megérdemelten.

dscf9313.jpg


Szép dolog a mai zenei világban, ha egy formáció sokáig életben marad, mi több, sokáig sikeres marad. A Trio Midnight 25 éves fennállása remekül bizonyítja, ha jól egymásra talál néhány zenész, milyen gyümölcsöző lehet a közös munkájuk. Ők hárman egyenként is a magyar jazzélet kiválóságai, rengeteg különböző formációban hallhatjuk őket zenélni, aki kicsit is követi ezt a zenei világot, egész biztosan ismerős neki a felállás.


dscf9328.jpg


Balázs Elemér az egyik legismertebb és legelismertebb jazzdobos kis hazánkban, ezen az estén is bizonyította, nem véletlen a közönség és a szakma elismerése. Kíséretben rendkívül jól érezték egymást Egri Jánossal (nagybőgő), sokszor hallhattuk külön kettejük játékát, amely minden alkalommal élményszámba ment. Egy-egy dalban olyan virtuóz volt a dobolása, hogy már-már az az érzésem támadt, akár egy egész estét tudnám hallgatni csak azt, ahogy ő dobol.


dscf9320.JPG


A basszus remek futamokat játszott, Egri János ujjai villámgyorsan járták a négy húrt, a szólói rendkívül dallamosak voltak, az „átlag” zenefogyasztónak is kedvére válhat ez a fajta játék.


dscf9305.JPG


Oláh Kálmánról szintén csak pozitívat lehet mondani, mindig is tudtuk, hogy nagyszerű zongorista, hiszen a Thelonious Monk Intézet jazz-zeneszerzői díját nem osztogatják csak úgy mindenkinek. Ezen a koncerten talán kicsit kisebb szerepet kapott, mint a trió többi koncertjén, de ez érthető, hiszen az est sztárvendége, Tim Ries sokszor átvette szaxofonjával a szólóhangszer szerepét.


dscf9295.JPG


Az amerikai zenész nagy népszerűségnek örvend saját hazájában és nemzetközi szinten is, többek között a Rolling Stones zenekarral is zenélt együtt, bár jazz-körökben feltehetően nem erről a legismertebb. Ries játékában valami megfoghatatlan finomság és elegancia volt, már ennyiből is kiderült, nagyon profi zenész. Sosem játszott túl sokat, de közben minden egyes hang a helyén volt, mintha évek óta zenélnének együtt ők négyen, és pontosan tudná, hova szúrjon be egy-egy futamot, vagy hol nyújtsa meg a hangokat.

A koncert nekem minden várakozásomat felülmúlta, mind muzikálisan, mind hangulatilag. Szó szerint örömzenélés volt a színpadon, és az ilyen jókedv a közönségre is átragad. Én személy szerint sokkal jobban szeretem élőben hallgatni (és nézni) a jazzt, mint otthon felrakni egy lemezt, és azt hallgatni. Ez a műfaj él, folyamatosan változik, és valóban lelke van, amit a zenészeknek kell megragadniuk és közvetíteniük a közönség felé. Engem a zeneiség mellett legalább olyan nagy örömmel tölt el, ha látom a zenészek arcát, miközben játszanak, vagy ahogy szavak nélkül kommunikálnak egymással a számok között, vagy épp egy-egy dalon belül. Ez a kettősség, hogy egy „régi”, jól megszokott zenekar egy új vendégzenésszel bővül, megadja azt a varázsát, hogy a koncert (és az összes dal külön-külön is) egyszerre tudatos és remekül felépített, ugyanakkor szükségszerűen improvizatív is. Amikor mind a négyen máshol és máshogyan akarnak befejezni egy dalt, aztán a végén valami közös megoldás születik, miközben mindannyian mosolyognak egymásra, legalább akkora élmény, mint egy tökéletesen szerkesztett és összetett lemezfelvétel, ahol minden a helyén van úgy, ahogy annak lennie kell. Az egész koncert ilyen, és ehhez hasonló kettősségekkel jellemezhető. Amennyire profi zenészek mindannyian, annyira lazák is voltak egyben, tényleg az látszott, hogy számukra is nagy élmény volt együtt zenélni. Tim Ries sokszor fel sem állt az asztaltól, hanem onnan, a székből hátradőlve fújta a szaxofonját, ami még a közönséget is meglepte. Aki pedig nagyon telhetetlen volt, és még egy ilyen kaliberű zenész után is további meglepetésekre várt, az szintén megkapta, amikor a ráadásban felhívtak két fiatalembert a színpadra. Egri János Jr. énektudását csillogtathatta meg, míg Oláh Kálmán fia, Krisztián a zongorát vette át édesapjától. A 25 évre visszatekintő Midnight Trio mellett tehát a következő generáció tehetségei is megmutathatták magukat ezen az estén.

A zenekar koncertjeire mindenkinek érdemes ellátogatnia. Aki régóta hallgatja és szereti a jazzt, az nem csalódhat a három kiváló muzsikusban, aki pedig még csak ismerkedik ezzel a műfajjal, az is talált egy olyan formációt, akik „emészthető”, ugyanakkor felettébb igényes zenét csinálnak. Bár a teltházat részben Tim Ries neve is generálta, a trió önmagában is bőven rászolgált volna. Remek koncert, remek este, izgatottan várjuk a következő 25 évet.


dscf9289.JPG


dscf9323.jpg


dscf9325.jpg


dscf9326.jpg

Vissza a hírekhez