A HÁTTÉRZENE DISZKRÉT BÁJA
Lassan két éve tudósítok a Bartók konzi és a Liszt Jazztanszék vizsgáiról. Két év alatt sok tehetséges fiatalt ismerhettem meg, közülük többen is a kedvenceim lettek. Pályájukat megkülönböztetett figyelemmel próbálom kísérni, magamnak is önigazolást gyűjtve. Sikereiknek örülök, és büszke vagyok, hogy az elsők között ismertethettem meg őket ebben az internetes sajtóorgánumban. Bizonyos okok miatt Miles Davis és John Coltrane első szárnypróbálgatásairól lemaradtam, de biztos ebből a generációból is lesz olyan, aki idővel meghatározó egyénisége lesz a műfajnak.
Lakatos Ági lányai között is több kedvencem van, az egyik Horváth Cintia. Már Bartókos korában lenyűgözött hangjával, korát meghazudtoló drámai erejével, és ami egy énekesnőnél nem utolsó szempont, megjelenésével is. Egy év után már, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója állt a BJC színpadán a vizsgabizottság elé. Engem különösen elvarázsolt a vizsgadarabok között a Borbényi Dani gitárkíséretével előadott blues. Az Ella Fitzgerald és Joe Pass által (is) jegyzett „Gee Baby Ain't I Good to You” számot úgy adták elő, hogy Ella néni és Joe bácsi is elégedetten tapsolhatott a felhők között. Izgalommal teli indultam közös koncertjükre, örültem, hogy a szigorú vizsgarendben meghatározott pár számnál többet hallgathatok repertoárjukból.
Imagine - írta a híres jazz standard szerő, John Lennon
A Nagydiófa és Wesselényi utca sarkán található a Képzeld el. A szeptemberben nyitott hely minőségi borokkal, és borkorcsolyákkal várja vendégeit. Decembertől a borok mellé keddenként általában zenét is kínálnak. Öröm, hogy egyre több újonnan nyíló vendéglátóhely vezetői fantáziát látnak a jazz zenében, lehetőséget adva fiatal zenészeinknek a bemutatkozásra, és némi pénzkeresésre. A Képzeld el galériájával együtt sem tágas, minden négyzetmétert ki kell használni, hogy a fogyasztó vendégeknek jusson hely. A boroké a főszerep, a zene a háttérben szól diszkréten, nem zavarva az asztali beszélgetéseket. Azért aki figyelni akar a sarokban játszó zenészekre, megteheti. Cintia és Dani intelligensen idomultak a feladathoz. A hely kívánalmainak megfelelően, kellően visszafogottan adták elő az ismert és kevésbé ismert örökzöldeket, párszor azért megvillantva, felszínre engedve a bennük lévő kordában tartott érzelmeket.
Abban a reményben búcsúztam tőlük, hogy mielőbb találkozunk majd olyan alkalomkor, mikor főszereplők lehetnek. Elképzeltem!
