Ablakos szelleme tovább él – Barcsik Lilla fotóriportja

Tegnap a Budapest Jazz Clubban az Ablakos Lakatos Dezső ösztöndíj program nyertesei koncerteztek.

A számomra legkönnyebben emészthető zenekarral vette kezdetét az este. Vörös Janka e-Series nevű együttesével érkezett (Vörös Janka – ének, Mits Márton – altszaxofon, Fövenyi Máté – gitár, Bögöthy Ádám – basszusgitár, Potesz Balázs – dob). A 2013-ban alakult formációt már többször is volt szerencsém látni, hallani. Lemezbemutatójuk majd a Richard Bona előzenekaraként való fellépésük óta egyre jobban tetszik és egyre inkább keveslem a koncertjeik hosszúságát. Könnyed profizmussal, pár percnek tűnő idő alatt játszották el 5 saját számukat és 2 feldolgozást. Tőlük még egy ráadást is kikövetelt a közönség tapsvihara!

Ezután éles váltás következett, Pozsár Máté az AMP Trióval. (Ajtai Péter - nagybőgő, Miklós Szilveszter - dob) Laikusként ehhez merek a legkevésbé hozzászólni. A free jazz képviselői önkívületi állapotban, teljes egymásra figyeléssel, improvizáltak és kerítették a közönséget hatásuk alá. (A dobverővel csikorgatott cin hangjától még most is ráz a hideg) 

Pecek Lakatos Krisztián egyedül állt ki a színpadra bőgője kíséretében.(Amin 9 éves kora óta játszik.) Először a nagybátyjának írt "In Memory of Géza Pecek Lakatos" című számát hallhattuk. A talán ebből fakadó intenzív, megrázó hangulat az egész előadását végig kísérte. Magába fordult, mély játékát legtöbben lehunyt szemmel hallgatták. Két szám után letette a bőgőt és egy basszusgitárt akasztott a nyakába. A virtuóz futamok és az üveghangok engem kimondottan Jaco Pastorius-ra emlékeztettek.