Ma 4 éves a JazzMa.hu – Szerkesztőségi körkép
2011. március 1-én indítottam útjára a www.jazzma.hu-t (magyarul JazzMa.hu!), így a fejszámolóművészek kiszámolhatták, pontosan ma lett 4 éves a naponta többször is frissülő weblapunk. Persze felsorolhatnám a száraz adatokat, hogy ezen négy esztendő alatt hány koncertbeszámoló (többszáz), vagy hány interjú készült (többszáz), netán hány esemény került fel Koncertek rovatunkba (többezer). Sokak számára megdöbbentően nagy számok jönnének ki… Ezért csak a Lemezpolc számait teszem közzé: 521 írás került fel a polcra, döntő többségében magyar jazzmuzsikusok megfogalmazásában. A világ szinte minden táján olvassák jazz napilapunkat, legutóbb például a texasi Houston városában dolgozó altatóorvos Dr. Szabó Csaba írt az olvaso.jazzma.hu@gmail.com címre, hogy mennyire örül, hogy többezer kilométerre hazájától is naprakész információkat kap a magyar jazzéletről. Ez inspirált arra, hogy megkérdezzem szerkesztőségünk munkatársait (beleértve a gyakornokokat és a vidéki tudósítókat is!), hogy nekik mit jelent a JazzMa.hu. Alább ABC sorrendben a válaszok! (Csak zárójelben jegyzem meg, nem adtam arra utasítást, hogy csak dicsérni lehet a lapot!)
Barcsik Géza (Solymár):
Ha gyorsan naprakész információkat (helyszín, időpont) szeretnék a jó koncertekről, akkor a jazzma.hu-n megtalálok mindent, ha pedig több időm van, nagyon jó beszámolókat, interjúkat, lemezkritikákat találok.
Bereczki Bálint (Budapest):
A JazzMa.hu számomra elsősorban számtalan felejthetetlen koncertélményt jelent, amikről volt szerencsém beszámolni azoknak, akiket érdekel, hogy mi folyik a magyar jazzéletben. És persze Robi bácsi barátságát, aki rengeteg munkával és kitartással egy páratlan napilapot (!) szerkeszt immáron négy éve, minőségi tartalommal. Boldog szülinapot kívánok a JazzMa.hu-nak és legalább még négyszer négyszer négy (when it's 64) ilyen nagyszerű évet!
Csányi Attila (Budapest):
Gyorsan eltelt ez a négy év. Amikor megkeresett a főszerkesztő úr az internetes jazzújság ötletével, nem is kellett gondolkodnom azon, hogy a részvételre igent mondjak. Igaz, akkor már több mint 20 éve dolgoztunk együtt a Magyar Rádió legkülönbözőbb jazzműsoraiban, mégpedig nézeteltérések és összezördülések nélkül. A kapcsolat valamikor 1989-ben kezdődött, egy időben a rendszerváltással. Rövid idő alatt kialakult az újság szerkezete, hasonlóan az 1995-ben indult és kb. egy és negyed évig működő újsághoz, a szépemlékű MaJazz-hez. Gazdára leltek az egyes rovatok, és ahogy telt az idő, egyre több visszajelzés érkezett az olvasók és a muzsikusok részéről. Az olvasói érdeklődés a mi esetünkben is jól mérhető és nemsokára kiderült, hogy a Jazzma.hu olvasói bizony sokan vannak. Gyakran érkezik észrevétel külföldről is. Figyelemreméltó, hogy amikor –talán a második évben- kiderült, hogy a lap nem számíthat pályázati támogatásra, ezáltal nem tud fizetni a munkatársainak, az önkéntes szerzők és fotósok nem lettek hűtlenek és továbbra is jelentkeztek anyagaikkal.
Maloschik Róbert valószínűleg készít egy számadást arról, hogy hány szerző segítette a munkánkat, hány hanglemez ismertetés készült ezidáig, hány hangversenyről, ezen belül pl. hány növendékhangversenyről számoltunk be. Az sem érdektelen, hogy hány hely jazz program kínálatáról értesülhetett az érdeklődő olvasó. Azt pedig csak találgathatjuk, hogy hányan jelentek meg valamelyik rendezvényen, a Jazzma.hu Koncertek című összeállításai és információi alapján. A lap ugyanis nagy hangsúlyt helyez az aktualitásra és arra, hogy információi időben és ne valamikor a távoli jövőben jelenjenek meg. Aki időközben ismerkedett meg a Jazzma.hu írásaival, talán nem tudja, hogy korábbi írásokat is megismerhet, vagy akár újra olvashat a lap archívumából. Legyenek azok hanglemez recenziók, vagy egyéb cikkek. Ehhez nem kell mást tenni, mint a cím alatti baloldali felső kereső kockába beírni a szerző, vagy keresett előadó nevét. Egy sor régi írás fog előkerülni, köztük talán olyanok is, amelyek annakidején elkerülték a figyelmünket.
A munkatársak között találhatók gyakorló és pályakezdő muzsikusok, a jazzel régóta foglalkozó szakírók és kezdő gyakornokok, köztük néhányan olyanok is, akik első írásaikkal éppen ezeken a hasábokon jelentkeztek. Azt sem árt tudni, hogy nyitva az út minden értékelhető írás előtt.
Arra a kérdésre, hogy mit jelent a Jazzma.hu számomra, a válasz egyszerű: állandó napi programot, szórakozást és rengeteg hasznos információt.
Csécsi Attila (Budapest):
Boldog negyedik születésnapot a Jazzma.hu-nak!
Aki a jazz műfaját szereti, annak a (műfajban egyedülálló módon) naponta frissülő Jazzma.hu internetes újság alkalmas orientáló, tájékozódási pont lehet. Programajánlói, koncert tudósításai, friss lemez kritikái a választásban segítenek. A ma már jazztörténeti értékeknek számító régi jelentős, emlékezetes koncert emlékeket felidéző rovat pedig idősnek, fiatalnak felmutatja a jazztörténeti értékeket. Tehát érdemes naponta rákattintani.
A négy éve megszakítás nélkül működő Jazzma.hu minden kedves munkatársának további jó munkát és azoknak a döntéshozóknak, akik segíthetik a lap munkáját, több figyelmet és segítőkészséget kívánok!
Még sok sikeres évet a Jazzma.hu–nak!
Fazekas Csaba (Debrecen):
Van értelme kinyitni mindennap a levelezést és a JazzMa honlapját. Nagyon jó, de sokszor itt a vadkeleten elszomorodok, hogy mennyi mindenből maradok ki. A másik oldalon viszont örvendetes, hogy látom a fiatal generáció csodálatos teljesítményét, és már döngetik a világ élvonalbeli kapuit.
Sok sikert, eszedbe ne jusson abbahagyni, mert akkor saját mondatoddal élve lesz nagy irgum burgum!
Fazekas Sándor (Tatabánya):
Naponta frissülő információforrás a hazai jazzéletről. Kivételesen hosszú életű sajtóterméke a műfajnak. Még, még, még, ennyi nem elég! Éljen soká a www.jazzma.hu!
Gáspár Károly (Budapest):
"JazzMa, és holnap!"
Maloschik Róbert főszerkesztő úr kérésének eleget téve, 2013 szeptemberében volt szerencsém megírni első kritikám a JazzMa részére, Carla Bley "Trios" című lemeze kapcsán. Aztán jött a többi -jobbnál jobb- album, magyar és külföldi előadóktól egyaránt. Szakcsi Lakatos Béla, Dresch Mhály, Borbély Mihály, László Attila, Keith Jarrett, Chick Corea, Joshua Redman, Kenny Barron, és még folytathatnám a sort. Nagy öröm, egyben felelősség is ilyen kvalitású muzsikusok produktumairól értekezni. Merjem-e "papírra vetni", ha épp nem igazán tetszik egy világsztár aktuális anyaga? Azonban főszerkesztő úr több alkalommal is megnyugtatott, hiszen az volt a kérése minden esetben, hogy őszintén osszam meg véleményem a kedves Olvasókkal. Büszkén mondom el; rengeteg gratulációt, megerősítést kaptam/kapok, cikkeim elnyerik a muzsikusok, és az olvasó Közönség tetszését.
Érdekes, hogy egyfajta inspirációt ad számomra -aktív muzsikusként- az, hogy rendszeresen jelennek meg írásaim a JazzMa oldalain. Hiszen, ha van merszem, bátorságom nyíltan vállalni véleményem nagyszerű zenészekről, akkor a felelősségem is nagyobb, abban a tekintetben, hogy koncertjeimen mindig száz százalékos teljesítményt próbáljak nyújtani.
Négy éves a JazzMa.hu! Jó egészséget, és kitartást kívánok Maloschik főszerkesztő úrnak, aki áldozatos munkájával létrehozta, és életben tartja Magyarország első számú jazz magazinját! Természetesen a szerkesztőség minden tagjának, és -nem utolsó sorban- a kedves Olvasóknak is a legjobbakért fohászkodom; hogy még sok-sok évig működjön a lap, mindenki megelégedésére!
Végezetül engedjék meg, hogy egyik kedvenc "jazzviccemet" megosszam Önökkel, mely némiképp kacsolódik a születésnap témakörhöz.
Quartett játszik egy jazz clubban. Az első "set" végén odalép hozzájuk egy férfi és megszólal:
- Uraim! Lenne egy kérésem. Eljátszanák a "Happy Birthday"-t?
Erre a szaxofonos:
- Természetesen! Megkérdezhetem, kinek van születésnapja?
- Hát... nincsen senkinek.
- Nézze, akkor mondjon inkább egy másik számot.
Megvakarja fejét a vendég, aztán kiböki:
- Akkor legyen John Coltrane-tól a "Giant Steps"!
A zenekar szó nélkül elkezd játszani, sőt még énekelnek is:
- "Happy Birthday to you..."
Horváth László (Veszprém-Budapest):
Nem tudom, hogy van-e újabb tagja az oldalnak, mint én, aki január közepén kezdtem, mindenesetre az eltelt négy év nagyrészét én az olvasó szemszögéből éltem át. Úgy a hasznosságát, így a kellemességét látom jobban. Olvasóként mindig találtam jó koncerteket, amikre mehettem, vagy amikről olvashattam a beszámolókat, rengeteg új zenészt és zenekart ismertem meg és zártam a szívembe, többek között a Jazzma.hu segítségével. Mivel én alapvetően rajongó-típus vagyok, számomra a legnagyobb élmény testközelből látni, vagy beszélgetni olyan nagy zenészekkel, akiknek a pályáját régóta követem. Nekem ezek az élmények, illetve egy-két jóleső dicsérő szó a beszámolóimmal kapcsolatban már ilyen rövid idő alatt is bőven megérte az írás miatt ébren töltött éjjeli órákat. Nagyon örülök, hogy ilyen módon is részese lehetek ennek a világnak, bízom benne, hogy hosszabb távon is megmarad ez a kötelék. Boldog születésnapot a Jazzma.hu-nak!
Kaszás Ferenc (Budapest):
Kitűnő vállalkozás, fontos helye van a magyar médiapiacon. A magyar (és külföldi) jazz aktualitásai színvonalasan, egy helyen!
Gratulálok a születésnaphoz!
Márkus József (Székesfehérvár):
Sohasem tolakodtam azért, hogy valamilyen szerkesztőségbe bekerüljek – akár bel-, akár kültagként. (Legalábbis úgy emlékszem.) De ha már valahogy, spontán módon (?) benn találtam magamat, utána gyakran voltak ötleteim, új elképzeléseim.
1995 november végén a Kongresszusi Központban, a Modern Jazz Quartet hangversenyén, még a koncert kezdete előtt összetalálkoztam Maloschik Robival és Csányi Attilával is. Már nem is emlékszem, melyiküktől tudtam meg, hogy indítottak egy havonta megjelenő, szép kiállítású jazzmagazint MaJazz címmel, amelynek már két száma is megjelent. Szokásom szerint a jazzkoncerteken jegyzetelgetni szoktam – a belépőjegy vagy a szórólap szélére, zsebnaptárba, kis noteszbe – mikor mi van éppen kéznél. A mellettem ülők általában csodabogárnak, vagy hülyének néznek ilyenkor. A szünetben valahogy kikottyantottam a Robinak, hogy szívesen írnék a koncertről. Első nekifutásra az volt a válasz, hogy már van, aki írjon róla. Kis gondolkozás után mégis azt mondta: jó, ez nem is rossz ötlet: írjanak róla többen, hisz’ az újságban van elég hely, és az olvasók számára is érdekes lesz összevetni a különböző tollakból származó írásokat. Így a „Sztárok Budapesten” főcím alatt a ’96 januári számban két gyakorló zenész (én is annak számítottam), a februáriban pedig két hivatásos jazzrajongó élményeit olvashatták az érdeklődők. Rajtam kívül Friedrich Karcsi, Márton Attila és Dormán László voltak az „elkövetők”. Innen ered Márton kollégám „Hivatásos Jazzrajongó” fedőneve; ezt viselte a tizenöt évvel későbbi JazzMa.hu portál munkatársaként is, míg „le nem lepleztük”.
Eltelt három-négy hónap, és egy ötlettel álltam elő. Népszerű volt Robi fejtörőjátéka, értékes lemezekkel díjazta a legjobb megfejtőket. Felajánlottam, hogy a már működő fejtörők mellé készítek jazz témájú keresztrejtvényeket is minden hónapra. Öt ilyen keresztrejtvényt sikerült szerkesztenem a MaJazz-be, amelyekről jó néhány olvasói levélben kaptam pozitív visszajelzést. Aztán 1996 decemberével a magazin sajnos megszűnt.
Éppen most négy esztendeje indult útjára – az említett MaJazz folytatásaként – annak internetes változata, a „JazzMa.hu”. Robitól időben kaptam e-mail-értesítést erről, ám szégyenszemre be kell vallanom, hogy mint afféle nem mindenben naprakész számítógépes öregúr, akkor még fogalmam sem volt róla, mi fán terem az a szó, hogy „portál”. Lassanként azonban rájöttem, megismertem és meg is kedveltem. Különösen a jazztörténeti tárgyú cikkek érdekeltek, hiszen városom, Székesfehérvár jazztörténetét kutatom.
Április elején elolvastam a „Világsztárok Magyarországon” sorozatában Hivatásos Jazzrajongó „Az I. Magyar Jazz Fesztivál az Erkel Színházban és a Zeneakadémián 1965. április 20–23.” című cikkét, és megdöbbentem azon, hogy még mindig mennyi tisztázatlan kérdés van a hatvanas években rendezett Budapesti Ifjúsági Fesztiválokkal kapcsolatban. Ezek ugyanis a székesfehérvári „Interjazz” fesztiválok előzményének számítottak. Még az is vitatott, hogy kettő vagy három volt-e az említett fesztiválok száma. Egy olvasói levelet írtam e tárgyban, és talán ennek köszönhető, hogy Maloschik Robi másodszor is „felfedezett”, és azóta is rendszeresen kéri tőlem – ugyancsak a „Világsztárok Magyarországon” rovatba, (szigorúan időrendi sorrendben!) – az aktuális fehérvári fesztiválokra visszaemlékező cikkeket. Főnökünk egyébként doktori disszertációknak nevezi a cikkeimet – nem annyira az unalmassága, mint inkább a hosszúsága miatt… (Ami majdnem ugyanazt jelenti.)
A „Világsztárok…” rovatba azonban nemcsak a fehérvári fesztiválokról írok visszaemlékezést, hanem a főváros vagy a vidéki városok nemzetközi jazz-eseményeiről is – már amelyeken jelen voltam a közönség soraiban. Ha pedig nem sikerült annak idején egy-egy világhírű sztárt, vagy együttest megtekintenem, de birtokában vagyok régi dokumentumoknak (újságcikkek, fényképek másolatai, műsorfüzetek, belépőjegyek stb.), amelyek az emlékezetes eseményhez kapcsolódnak, szívesen kölcsönzöm azokat annak a cikkíró kollégának, aki jelen volt az eseményen.
Persze tisztában vagyok azzal, hogy a „Világsztárok Magyarországon” sorozat csupán egy kis szelete a JazzMa.hu rovatainak. A cikkek jelentős része az aktualitásokról szól. Élvezettel olvasom például a koncertekről készült friss, szellemes, fiatalos stílusban készült beszámolókat, és a sztárokkal, avagy ifjú sztárjelöltekkel készített interjúkat. A művészi igényű fotóriportokat is szívesen böngészem – legyen az alkotó akár híres fotóművész, akár fiatal, kezdő fényképész – amennyiben a képek jól tükrözik a jazzmuzsika igazi szellemét, lendületét, átütő erejét.
Végül további sok-sok évet és jóval több anyagi támogatást kívánok a Portálnak, további eredményes munkát a Szerkesztőknek, Kollégáknak, végül, de nem utolsó sorban kellemes, örömteli böngészést az Olvasóinknak!
Márton Attila (Budapest):
A JazzMa.hu számomra a műfajjal való állandó kapcsolatot, a naprakész, sőt még az ennél is frissebb tájékozottságot biztosítja. Általában naponta kétszer megnézem, hiszen a mai világban sokkal gyorsabban igényeljük az információt, mint korábban bármikor. Mindenről tájékoztatást kaphatunk, ami a hazai jazzel kapcsolatos, de a legfontosabb külföldi történésekről is, különösen, ha azoknak van magyar vonatkozása is. Vitathatatlanul az egyetlen hazai fórum, ami megfelelően gyors és szakszerű tájékoztatást nyújt, mert az egyéb hazai világhálós fórumokon egyáltalán nem, vagy csak több napos/hetes késéssel adnak hírt a jazz műfaj hazai és külföldi eseményeiről. (Aki nem hiszi, nézzen utána!)
Nagy Lajos (Tatabánya):
Számomra a Jazzma.hu a hazai jazzz-hírek - kötelező penzumként, két-háromnaponta rendszeresen fölkeresendő - legfőbb forrása. A lemezkritikákat szinte mindig végig olvasom.
Nem fővárosiként egyik szemem sír – a másik meg nevet a koncertek egy fővároshoz méltó sokszínűségén/bőségén. Magyar átlagemberként egyik kezemmel lapos zsebemet tapodom, miközben másikkal kobakomat vakargatom, hogy melyik jegyre futja. Jazz-kedvelőként élvezettel olvasgatom a hozzáértők sokszínű beszámolóit egy-egy jeles zenei eseményről. Főleg, amelyiknek jómagam is szem- és fültanúja lehettem. Szerfelett érdekel, hogy mit hallott egy értő fül és milyen benyomások érték.
Nagy megtiszteltetés szerény személyemre nézvést, hogy a főszerkesztő kedves fölkérő levelének számos tiszteletet parancsoló címzettje közt lehetek, és munkatársként szólíttattam fel gondolataim virtuális papírra vetésére.
Emlékezetes marad számomra a Fly Trio 2012. 04. 29-i koncertje, ami a komáromi monostori erőd falai közt zajlott. Főként zenei élmény szempontjából volt az, és mert arról számolhattam be első ízben a jazzma.hu Hírek rovatában.
Dr. Nagy Sándor (Budapest):
Mit jelent számomra a jazzma.hu?
A múltat:
Tavaly májusban egy álmatlan éjszakán írtam egy e-mailt a robert.maloschik@gmail.com címre: "Idén tizennegyedszer megyek a Montreux Jazz Festival-ra... Ha ez érdekes lehet..." A válasz 5:48-kor érkezett: "Természetesen..." Azóta "ide" tartozom.
A jelent:
Ezek szerint egy háziorvosnak is lehet véleménye a jazz-ről... Sőt, még meg is jelenhet Magyarország "legolvasottabb" honlapján. Megtiszteltetés - de tényleg. És, ha egy "világsztár" énekét az "ukrán libatoll-fosztókéhoz" hasonlítom - azzal sincs gond!!!
A jövőt (remélem):
Ami biztos: továbbra is nagy élvezettel fogom olvasni "kollégáim" írásait! Ha én is hozzájárulhatok majd a jazz népszerűsítéséhez - az meg igazán öröm! Például négy hónap múlva, amikor (terveim szerint) ismét Montreux-ből tudósítok...
Sánta István Csaba (Torino):
Röviden fogalmazva a Jazzma a hazai jazzélet tudástára. A műfajban egyedülálló orgánum, ami teljes részletességgel és naprakészséggel tájékoztat. Ugyanakkor fontos szerepe van ennek a rétegzenének a népszerűsítésében.
Somogyvári Péter (Budapest):
Első megjelenésem történetének felidézése egy boldog születésnapon.
A kezdést követő második hónapban, már májusban jelent meg első fotóm az azóta is napi rendszerességgel frissülő oldalon, bár azt a két képet nem én, hanem a képeken szereplő Szőke Niki küldte a szerkesztőségbe. Május 28-án Kurt Elling lépett fel a Budapest Jazz Club-ban. 2011-ben járunk, akkor még nem küldtem beszámolókat a Jazzma.hu részére, mivel csak annyit hallottam róla, hogy alakult egy interneten olvasható újság, mely a jazz hazai eseményeiről fog beszámolni. Pallai Péter jazzbarátainak küldött körleveléből értesültem az indulásról. Ezen a napon volt azonban a Bajnokok Ligájának döntője is, úgyhogy úgy döntöttem, a Barcelona–Manchester United mérkőzés után indulok a világ legjobb énekesének tartott Elling koncertjére, hátha még a végéből elcsípek valamit. A vastapsot sikerült is elcsípnem, de kárpótlásul Elling készségesen pózolt a fotósoknak fellépése után. Mosolyogva ölelte át Nikit, majd férjét, Barcza Horváth Jóskát is. Hazaérkezve még az éjjel átküldtem a felvételeket nekik, aztán egy év múlva egy böngészés során örömmel fedeztem fel, hogy a képek nagyobb nyilvánosságot kaptak annál, mintha csak egy családi fotóalbumban porosodtak volna. Ezeket mellékelte énekesnőnk a Jazzma oldalán május 30-án megjelent beszámolójához.
Zenészkörökben aztán egyre több szó esett a megjelent cikkekről, de igazán akkor kezdett a dolog érdekelni, amikor Egri Jancsi felhívta a figyelmem Márton Attila egyik írására, melyben megemlített. Mikor egy koncerten ismét találkoztam Attilával, megkérdeztem, hogy lehetne ide bedolgozni. Szomorú eseményen, Vukán György temetésén, - ahol természetesen a teljes szerkesztőség tisztelgett a nagy zongorista és zeneszerző emlékének- beszélgettünk a közös jövőről. Azóta a Jazzma.hu színeiben számolhatok be fővárosunk pezsgő jazzéletéről, nemzetközi sztárok feledhetetlen koncertjeiről, amelyek közé, nem győzöm hangsúlyozni, a magyar előadók is egyenrangú félként tartoznak bele. Nem csak a már hírnévnek örvendők szerepelnek a tartalomjegyzékben, a jövő generációjának első fellépéseiről is itt olvashatnak a zene iránt érdeklődők. Örömömre a Bartók és a LFZE vizsgáiról rendszeresen közlünk terjedelmes beszámolókat.
Szabó László (Tatabánya)
Minden nap megnézem a lapot. Elolvasom a nagyszerű stílusban íródott koncertbeszámolókat, végig böngészem a fényképeket. Érdekel, hogy milyen formációk alakulnak és játszanak.
A lemezkritikák különösen foglalkoztatnak, milyen albumokat érdemes beszerezni.
A koncertelőzetes pedig a szabadidős programok kialakítását segítik.
Gratulálok, csak így tovább.
Sztraka Ferenc (Budakeszi):
Ünnepi köszöntő a JazzMa.hu apropóján
„Már nem emlékszem pontosan, milyen körülmények között találkoztam először a JazzMa.hu-val? Lehet, hogy szembejött az erdőben, vagy a boltban előttem állt a sorban? Fene tudja. A ködös emlékekből csak annyi kandikál kifelé, hogy bizonyára valamelyik meztelen nős honlapot keresve, teljesen véletlenül akadtam erre a portálra. Tényleg, ezt illene tisztáznom is Robival, melyik ominózus keresőszónál nyomja le a JazzMa.hu a csajokat?
Magyarországon rétegműfajjal, szubkultúrával foglalkozni lehet, hogy reménytelen vállalkozás, de legalább anyagilag csőd. Mint a csúnya nőre gyúrni, aki legalább buta is.
Elképzelem, az én világomban hogyan festene ez az ünnepi aktus:
Legelőször is, mérgelődnék, mert az efféle állami - mit állami, össz-emberiségi - ünnepen a boltok mellett az iskolák is bezárnak, és így nekem kell kezdeni valamit az itthon maradó gyermekeimmel, meg az unokákkal. Reggeli (nem étel, csak torna) után elvinném őket a szokásos Alapítás Napja alkalmából megtartott felvonulásra, a Felvonulási térre, ahol a Városliget partján ringatódzó tribün előtt egy eredeti New Orleans-ból származó gumikerekes, “ráfos” lovas kocsival hajtatnánk el a tribünön trombitaréz talapzaton trónoló teljhatalmú ötletgazdát és alapítót bámulván.
Maga a felvonulás a legsziporkázóbb, amit csak el tudok képzelni. A Bourbon utca felől kezdenénk a parádét.
Legelőször is egy Armstrong nevű illető mellett kellene elhaladnunk. Ha valaki nem tudná, ő az a híres trombitás, aki elsőként ment a Holdra – buherált biciklivel. Mindenki megsüvegeli ezért a teljesítményért, bár a biciklit időközben lefoglalták a kábítószer ellenes rendőrök.
Az előírt protokollnak megfelelően integetnénk, minden második lengetés kicsit hangsúlyosabb lenne, meg egy csöppet hosszabb is, amint azt a megelőző hónapok során számtalanszor gyakoroltuk. A lovas kocsi hátsó traktusán tevékenykedne a poznani származású tailgate pozanos, aki kettős funkciót látna el, egyrészt játék közben nem bennünket nyomna telibe a mélyebb hangok képzésekor, másrészt az utánunk loholó többi ünneplőt is távol tartaná rendszeres időszakonként.
A sugárutat szegélyező fákra provizórikusan szerelt eredeti BEAG hangszórókból recsegne a swing, Benny Goodfriend Goodman és együttese nyomná, majd miután már majdnem elfújták az összes szelet, átadják a teret az “A” jelű gyorsvasúttal karavánban közlekedő igazi nemesnek, Ellington hercegének.
A régimódi lovas kocsik után kisebb jármű tűnik fel a macskakövön, 4-5 fős kétéltű rohamcsónak közeledik, a Charlie nevű kormányos gyönyörűen díszített Parker golyóstollat tart maga elé és azon játszik ördögi futamokat. Amint az elhaladó járművek hangja kissé csökkent, egy apró termetű, vékony teniszező érkezik fehér Ferrarival. Éppen a Davis-kupáról jön, jó pár mérföldet megtett, míg beérte, sőt megelőzte a többieket. Nem tudom, Mi lesz ezután, mert többen szeretnének középen bevonulni és ott is maradni a centrumban, de ez nem olyan egyszerű.
Ennyi látványosság, illetve hallhatóság és halhatatlanság közepette nem csoda, ha a tévétársaságok nem tudnak dönteni, a tribünt mutassák, esetleg az ünneplő tömeget, avagy a fölöttünk elhúzó 4-es, 8-as és időnként 12-es és formációba rendeződött vadászgépeket. Az egyik kötelék a négyes alakzatot ötösre bővítette, valami Brubeck nevű pilóta renitenskedett, azt mondják.
Egy magányos, kortalannak kinéző autóban egy fiatal srác, egy szinte még kis dzserrett torreádorkodik a fekete zongorára hajazó bikával. Elég nagyokat szúr is belé, a nézők között álló zongoristák néznek is, mert minden bökés talál. Mindenki őt fixálja, amint a mészárlás közben dúdolgat. A felvonulás közben egy pap, amolyan lelki pásztóriusz időnként bemondja az Időjárás Jelentést, majd összeszedik a csikkeket is, állítólag Koreában nagy az érdeklődés eziránt.
Külföldről is sokan eljöttek, főként a tengerentúlról. Sárga dzsekis srácok érkeztek Oregonból. Némelyek külön műsort is adtak, például egy Dexter nevű srác gordonkázott, egy másik felvonuló pedig a Colt pisztolyával rémisztgette a nézőket. Felbukkant egy bőgős is, Hollandiából, szerencsére Kárt errefelé nem tudott okozni. A rendezők különben is nagyon vigyáztak az alkohollal, akinél nagyobb volt a Mulligán koncentráció, már vitték is a következő transzferrel Manhattanbe. Találkoztam régi barátommal, Rolanddal és a barátnőjével, Hannával. Micsoda hangulat!
Egy ilyen ünnepnapon jazzklubba kell zarándokolni, de melyikbe? Mivel a városban gyakorlatilag megállt az élet, nincs más választás, repülőre kell pattanni, így mindjárt más a helyzet. Még gondolkodom, hová menjek.”
