JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 29.
Saját hangon2024. március 29.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.

Hírek

Ízletes fülbemászás, avagy a Szakcsi Jr. Quartet a BJC-ben 2015. 03. 20-án - Fényképelés & szövegezés: Sztraka Ferenc

Péntek esti jazzkoncertre hívott a müezzin, akarom mondani, Maloschik Robi. Szerintem nem tudta, hogy az egyet fizet, kettőt kap elv alapján multifunkciós élménykomplexumba invitál ezen a kellemesnek ígérkező tavaszi estén.

A BJC felé közeledvén legelőször is azzal szembesültem, hogy lomtalanítás van a környéken. Ráadásul, nem csak egy amolyan futottak még kategóriájú külvárosi limilomi, hanem masszív, méretes, a frankfurti tőzsdén is magas árfolyamon jegyzett egzotikus kirakóvásár lepte be a Hollán Ernő utca környékét. Ha előre tudom ezt, talán erre az eseményre is váltottam volna jegyet, mert egyrészt a látvány is megéri, másrészt pedig a parkolás is igazi dzsungelbéli kalandtúrává nemesedett a koncert  - illetve a jazzklub – előtt. Mindegy, túléltem, ezek után mi jöhet még?


15-03-20-0027m.JPG


A meghirdetett műsor szerint Szakcsi Lakatos Robi zongorázott volna (konkrétan Szakcsi Lakatos Róbert Quartet koncertként volt meghirdetve… - a szerk.), helyette bátyja, ifjabb Szakcsi Lakatos Béla ült a hangszerhez, de ez a csere egyáltalán nem volt zavaró számomra. Ha a költői Hal-Álom nevű, kedvenc balatoni halsütőmbe tévedvén azzal szembesülök, hogy harcsa helyett fogas, vagyis süllő sül a serpenyőben, az sem jelent semmiféle gondot, mindkettő kiváló és ízletes fogás, nem érdemes hasonlítgatni. Béci minden hangja zamatos volt, szebben és ízlésesebben feldíszítette a dalokat, mint a hollywoodi díszlettervezők a karácsonyi műfákat, pedig azok is tudnak ám csillogni, mindössze a mélység hiányzik a filmvásznon.


15-03-20-0081m.JPG

Trombita...


15-03-20-0114m.JPG

...szárnykürt, you know!


Pecze Balázs esetében komoly gondban vagyok, ugyanis fogalmam sincs, hogy trombitált és szárnykürtözött, avagy pedig trombitázott és szárnykürtölt? Talán a nagybetűs zenetörténet majd megoldja ezt a misztikus és kardinális kérdést. Lényeg, hogy mindkét hangszer rézből készült, és Balázs mindkettőn rendkívül finoman, és melodikusan játszott. Impresszionista trombitás. Úgy 1985 táján Berlinben laktam egy ideig. Az egyik nap elmentem egy Chet Baker koncertre, óriási élmény volt. Egy picit azt a hangulatot éreztem Balázs játékában. A hangszer is gyönyörű, lírai tónusban szólt. Külön örültem, hogy sikerül Balázst “normálisan” is lefényképeznem. Eddig ugyanis mindig a BJO big band koncertjein találkoztunk, és ott a BJC színpadán csak bozótvágó késsel lehet a trombitásokat megközelíteni. No nem azért, mert olyan barátságtalanok lennének – ellenkezőleg – inkább nincs hely a kétoldali tüdőgyulladásnak fényképezésnek. Javasoltam is Balázsnak, hogy legközelebb, ha a BJO-val játszik, beszéljék meg a trombitakórussal, hogy jöjjenek fél órával korábban, és einstandolják a szaxisok helyét az első sorban.


15-03-20-0004m.JPG


Pecek Lakatos Krisztián bőgőzött. Ha jó a bőgős, vagy a basszusgitáros, mindig úgy érzem, mintha Jack Kerouac „Úton” című regényében, az egyik mélyhangú motoron ülnék. Süt a Nap, előttem pedig a végtelen út. Biztosan tudom, bárhová eljuthatok így, és ez megnyugtat, ugyanakkor a motor és az út apróbb rezdülései mégis birizgálják az idegeimet, ami kifejezetten stimuláló érzés. Krisztián ilyen hangulatot penderített a mai estére is, jó volt hallgatni, s közben érezni a sodrást.


15-03-20-0070m.JPG


Csízi László dobolt. Mindig is az olyan dobosokat kedveltem, akik nem gépiesen szétütni, szanaszét virtuózkodni akarják az együttzenélést. Lacit már többször hallottam játszani, ő eddig mindig maximálisan illeszkedett a zenekarhoz, élmény volt a játéka ezúttal is.

Ezúttal jófajta mainstream bop került az étlapra. Béci a koncert előtt nyilván bement a Szabványügyi Hivatalba, ahonnét elbugázott néhány míves standard-et. Ezekben a “régi” dalokban az az érdekes, hogy nem kell leporolni őket, mert valahogy nem fog rajtuk az idő, a por sem telepszik meg rajtuk, a takarítónők biztosan imádnák az ilyet. Azonnal megragadott a zene dallamossága, erről Béci és Balázs gondoskodtak az egész koncert során, Krisztián és Laci pedig – mint két sztahanovista aknamunkás - az áradásban tevékenykedtek.

A quartetből külön kiemelném Bécit, Balázst, Krisztián és Lacit, gyönyörűen muzsikáltak ma is, elringattak, bizsergettek, ahogyan köll. A szó legjobb értelmében voltak ízesek, csillogók és fülbemászók.

Az elhangzott Szabványok pedig a következők voltak:

“Poor Butterfly” – Hubbell & Golden

“Stella by Starlight” – Victor Young

“Au Privave” – Charlie Parker


Szünet után jött a

“September in the Rain” – Warren & Dubin

“Round About Midnight” – Thelonious Monk

“Oleo” – Sonny Rollins.


Mind jó volt, a Stellát kicsit lassabban játszották az átlagtól, de így még szebben szólt.


15-03-20-0038m.JPG


15-03-20-0067m.JPG


15-03-20-0083m.JPG


15-03-20-0086m.JPG


15-03-20-0110m.JPG


15-03-20-0125m.JPG


A koncert után még beszélgettem a zenészekkel, közben Egri Jancsit láttam felhágni a jam-es placcra. Én is fölszivárogtam utána, nem is bántam meg. Egy nyurga, csendes, nagyon szimpatikus srác ült a zongorához. Gondoltam, belehallgatok pár percet, de amint játszani kezdett, földbe gyökerezett a lábam. Ki ez a gyerek? Úgy játszik, mint a nagyok, és csordultig van muzikalitással! Hamar helyére kerültek a dolgok. Kiderült, Oláh Krisztián zongorázik. Én most hallottam őt először játszani, de nagyon remélem, hogy még sokszor lesz alkalmam megcselekedni ezt. Oké, volt honnan tehetséget örökölni, ez evidens. De lassan itt az idő, amint a pódiumon nem Oláh Kálcsi fiaként, hanem Oláh Krisztiánként fogják bekonferálni a jó fülű műsorközlők. Kár lett volna kihagynom ezt a szettet is.

Hazafelé nagy lelki megnyugvással tapasztaltam, hogy az autómhoz nem kell régészeket hívni, hogy kiássuk a lomok alól. Szép kulturáltan, három oldalról körbevették az alig használt stelázsi maradványok, karosszék karfák, kalaptartók, meg efféle praktikus holmik. Láttam egy kidobott állólámpát is. Gondoltam, esetleg hazaviszem. Ha elkezdenék én is zenélni, szolid átalakítással cintányértartónak bizonyára megfelelne.

Vissza a hírekhez