Bartók konzi énekes bemutató a BJC-ben 2015. március 23-án

Hétfőn este maradandó élmény volt a Budapest Jazz Clubban lenni! Köszönöm Lakatos Ági néni! No meg persze Urbán Orsi tanárnő és Csuhaj Barna Tibor tanár úr! Egyszerűen azt kell mondanom: kimagasló szintű munka folyik a Bartók konziban! Január óta is lórugásszerű fejlődésen mentek keresztül az énekesek! Valamennyiükön hallatszott, hogy átlépték azt a küszöböt, amit én a teljesítőképességük felső határának gondoltam. (Talán az első, nagyon elfogódott kislányt leszámítva...) Az első részből külön kiemelném Tzumo unokaöccsét: Farkas Zsolti májusban lesz még csak 16 éves, de már most hallatszik rajta, hogy nagy tehetség, nagyon jól scat-el! Aztán jött az erdélyi Horváth Hanna. Januárban még nagyon elfogódott volt (de már akkor megírtam, engem ilyen trükkökkel nem lehet becsapni...), most viszont olyanokat énekelt, hogy azt több 60-on felüli afro-amerikai blues énekesnő is megírígyelhetné! Rögtön utána következett a sorban legújabb kedvencem, Kisgyörgy Ilka. Örülök neki, hogy átjött Székelyföldről Budapestre. Egészen elképesztő tehetség! Konkrétan már most a Jazztanszéken lenne a helye! Mint mondottam, mindegyik énekeslány túlteljesített, de különösen örültem Csillag Júlia produkciójának. Úgy tűnik, már most kezd egy hozzáillő egyéni stílust megtalálni. Bravó! Egri Jancsika ezúttal azt is bebizonyította, hogy nemcsak egy virtuóz "scatter", hanem nagyon szépen tud balladát is énekelni. And then came szívemcsücske Bolyki Sára! Ilyen istenáldotta tehetség nagyon ritkán születik! A Gyárfás Péterrel duóban előadott "The Peacocks" című Jimmy Rowles balladát olyan átéléssel interpretálta, hogy több kolléganőjének könny szökött a szemébe, majd a szám befejezte után robbanásszerű tapsvihar áradt felé a színpadra. És akkor még nem beszéltem az "Old Devil Moon"-ról, amit a basszusgitáros más tempóban kezdett el, ennek ellenére nem zökkent ki és ismét megmutatta, mi is az igazi jazzéneklés. (Miközben az LFZE Népzene Tanszékének másodikos hallgatója...) Szóval megérte ott maradni háromnegyed 12-ig! (Így aztán elment az utolsó 75-ös trolim... Még szerencse, hogy Gyafiné hazakocsikázott. Útközben -no jó, már a szünetben is!- gratuláltam is neki kisebbik fiához, Gyárfás Péterhez, aki olyan ízlésesen kísér, hogy már most kis Cseke Gabesznek tartom!) (A szerk.)

A hagyományokhoz híven a Budapest Jazz Clubban tartották a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola esedékes vizsgáit. Hétfőn a konziban tanuló énekesek léptek a színpadra, hogy félévben bemutassák a tanultakat. A tanári karon kívül sok érdeklődő is kíváncsi volt a megmérettetésre, így teltház fogadta a fiatalokat.

Az elsősöktől a végzősökig minden évfolyam növendékei váltották egymást, így jó keresztmetszetet kaphattunk az utánpótlásról. Láthattunk érett, minden részletében profi produkciót, és láthattunk pár csiszolásra szorulót is. Ez természetes, akkor lenne baj, ha egy elsős ugyanazt tudná, mint egy végzős hallgató. Ezek a csiszolásra szoruló vizsgadarabok sem voltak viszont rosszak, sőt! Így írom inkább, jó, és még jobb vizsgaelőadások késztették tapsra a BJC közönségét. A taps a tanároknak is szólt, akik büszkék lehettek tanítványaikra. Köszönet Lakatos Ágnes, Urbán Orsolya és Szűcs Katalin tanárnőknek, akik a szaktantárgyat tanítják, és azoknak, akik a hangszerelésben segítettek, mint Csuhaj Barna Tibor és Juhász Gábor.

Az év végi vizsgától eltérően, ahol egy előírt listából kell választani dalokat, itt szabadon lehetett összeállítani a vizsgaműsort. Az egyéniségükhöz, ízlésükhöz közelálló anyagot hozhattak a tanulók, előírva csak a darabszám volt, ezt kettőben határozták meg. Volt, aki a klasszikus lassú/gyors szerint választott, de volt, aki mind a két számban balladát, vagy éppen két gyorsabb tempójú szerzeményt adott elő. Előfordult, hogy a választott szám ugyan nagyszerű, de nem ad lehetőséget az énekesnek igazán megmutatni tudását, mivel hangszerekre íródott elsősorban, ami jó egy önálló műsorban, de énekvizsgára talán nem szerencsés választás. Többségében azért jól választottak, színes palettát kaptunk, és az éneké volt a főszerep. Ráadásra a vizsga- és időrend nem adott lehetőséget, ezt először Horváth Hanna bánhatta, az ő fergeteges előadása hozta az első igazi vastapsot. Egy kicsit később mégis elénekelhette a harmadikat, igaz duóban, a szintén szép sikert aratott Kisgyörgy Ilkával. Az első részben Bolyki Sára konferálta társait, így következtek egymás után:

Girincsi Fruzsina: Infant Eyes + As Long as I Live

Farkas Zsolt: Lullaby of Birdland + This Masquerade (Surprise! Surprise!)

Németh Ibolya (Ezúttal is jól sminkelt, de most neki adom "A legszebben öltözött énekesnő"-díjat is!)

Horváth Hanna: God Bless the Child + It Don’t Mean a Thing (Yeah, man!)

Kisgyörgy Ilka: A Child Is Born + Breakfast in Bagdad (Great!)

Ilka és Hanna duó száma: Caravan (Fantastic!)

Hevesi Lia: Throw It Away + Woman’s Work (You're so cute...)

Lia és Csillag Julcsi duója: Favela (Jó volt hallgatni benneteket!)

A szünet után az összes növendék a színpadon állt. Cat Stevens „Morning Has Broken” című, hetvenes évek elején szerzett híres dalát énekelték, az Erkel Ferenc-díjas Márkus Tibornak ajánlva.

A kórus az „On Broadway” című szerzeménnyel folytatta

Hevesi Lia konferálta a második részt.

Varga Zita: The Saga of Harrison Grabfeathers + If I Should Lose You (Zita, nagyon jó voltál a második számban!)

Csillag Júlia: Close Your Eyes + All Right Okay You Win

(Julcsi, hidd el nekem, az a legjobb, amikor lehunyod a szemed és csak énekelsz, az már a Te stílusod!)

Eszes Viktória: Precious (Esperanza Spalding) (SP szerint viszont ő volt a legjobban öltözött!)

("A legbátrabb dalválasztás" különdíj)

Egri János Jr.: The Days of Wine and Roses + Good Life (Büszke lehetsz Jancsi a Jancsikára!)

Viki és Jancsi duó: Be Mine

Bolyki Sára: The Peacocks + Old Devil Moon (The Greatest!)

Bolyki Sára zárta a hosszú estét, akik az éjfél közeli időpontig kitartottunk, biztos megjegyeztük az énekesnő nevét, mert vele, és sokukkal biztosan találkozni fogunk a későbbiekben is. Előttük még a LFZE áll, a sokszor kemény kenyérharcot hozó zenészélet még pár év után következik. Köszönet illeti az énekeseket kísérőket is, több zenekar váltotta egymást a háttérben, sok kiváló szólónak tapsolhattunk. Találkozunk májusban az évzáró vizsgán!