"Minden új nap új" - A Charlie-Tzumo-Egri Trió a BJC-ben 2015. április 9-én

Több mint húsz éve "találja ki" gondolatainkat, fejezi ki érzéseinket szólólemezein (elsősorban Horváth Attila segítségével) Charlie. A vele készült interjúkban mindig elmondja, hogy a dalok róla szólnak. Aztán 2001-ben "Jazz" címmel dupla CD-t jelentetett meg. Addig sem állt messze a műfajtól, de ettől kezdve - különösen a standard-ek feldolgozásával és újabb partnerek választásával - még közelebb került hozzá.

Néhány hete alakult a "Trio Special": márciusban tartották bemutatkozó koncertjüket itt, a BJC-ben - erről honlapunk részletesen beszámolt (Márton; Somogyvári; Sztraka - nekem ez utóbbi tetszett a legjobban /mint általában.../ - bocsánat!). Tehát: nem könnyű a helyzet - "utánuk" írni (vagy pláne fotózni...), bármit-bárkit is... Ismételni meg nem szeretnék. De "nyafogás" helyett inkább folytatom a gondolataimat.

"Essünk végre túl a..." - most nem a gyógyszereken, hanem a rövid életrajzon: Horváth Károly (Ónod, 1947. október 28.) (elsősorban) énekes, több műfajban is sikeres, Liszt Ferenc-díjas előadóművész. Fontosabb zenekarok: (Decca), Olympia, Generál, Tátrai Band. Egy betegség miatt nem lett balett-táncos; inkább a rock felé fordult. (Hírnevét tulajdonképpen a JazzMa.hu főszerkesztőjének köszönheti, akivel egy padban ült a Kölcsey Gimnáziumban az 1965/66-os tanévben. Ti. Róbert (it’s me, you know!) kiejtés szerint betaníttatta vele az angolnyelvű slágereket, így ő -hazai kortársaival ellentétben- nem kamuzott! Kitette maga elé a kottaállványt és szépen elénekelte, hogy aszongya „icsikú párk” (Itchycoo Park), mert a Small Faces volt az egyik nagy kedvence… – A szerk.)

"Valahogy mindig máshol a jó!"
Rengeteget dolgozott külföldön; a főbb állomások: 70-es évek: Afrika, Libanon, Lengyelország, NDK, Nyugat-Berlin; 80-as évek: Svájc, Skandinávia, Japán, Spanyolország, USA.

"Az otthon az valami más..."
Aztán 1990-ben hazatért és a Tátrai Band tagja lett. 1994-ben szólókarriert kezdett - azóta jelennek meg a saját neve alatt lemezei.

"Nevek, arcok, helyek..."
Az "alapoknál" már ott volt: László Attila, Szendőfi Péter, Lattmann Béla, Horváth Kornél, Csiszár Péter, Fekete István és Elek István; a "Jazz"-től kezdve: (még) Fekete-Kovács Kornél, Schreck Ferenc, Egri János, Halász János, Borlai Gergő - tehát a műfajra utalás nem véletlen...
Most pedig, Egri (bőgő) mellett, Oláh "Tzumo" Árpáddal (zongora, szintetizátor) egy trió formáció - mindenképpen bátor vállalkozás.
Emlékeimben kutatva: nagyon rég láttam-hallottam utoljára Charlie-t élőben: kapásból csak a Jazz Garden és a Tabán "ugrik be".

"Estefelé már szűk a szobám..."
Nagyon sokan eljöttek tegnap este is. Rajongók, barátok, ismerősök (sőt, még egy TV-stáb is). A lehető legfinomabban szeretnék fogalmazni: nem a tinik voltak többségben... Magyarul: a BJC-ben én még nem láttam ennyi idősebb korosztályhoz tartozó nézőt. Totál teltház, sőt még álltak is néhányan. Mintha egy kicsit szűk lett volna a terem...

"Ez is rólunk szól. A ködbeveszett napokról..."

"Egyszemélyes Föld" a nyitány - azonnal érezhető az összhang. Nem fogom felsorolni, hogy mit játszottak, mert nincs értelme. Jöttek egymás után a standard-ek és a régebbi, saját számok. El kell menni, meg kell hallgatni! Mert, szerintem, ez nagy "dobás"! A dalok a múltról szólnak, de a jelenben (is) hatnak. És a magunkénak érezhetjük mindet, egytől-egyig.

"...és csak azért irigyel engem, mert a zene az enyém..."
Hát, igen, ezt nem sokan mondhatják el magukról... És ide passzol még egy idézet: "...hogyan fonnak rád ma új ruhát..." - mert például a "God Bless the Child", a "Georgia on My Mind", a "My Baby Just Cares for Me", a "We Can Work It Out" és az "All of Me" legújabb (trió) változata igazi jazz volt (és a "Zenegép" is!) - új "köntösben"!

A két társról (is) csak jókat írhatok: nagyszerű muzsikusok; figyelték Charlie-t és egymást, szólóik élvezetesek voltak.
"...a szívemen is súly..."

"Nézz az ég felé" - az egyik legnagyobb régi sláger. Most más jelentése lett - szerintem sokan értik, hogy mire gondolok. Újabb bizonyíték a ma esti koncert: a zene segít!

"Csak egy sört innék."
Hogy ne szomorúan búcsúzzak: "ez egy szuper koncert volt" – mondták a végén mögöttem. Egyetértek. Most viszont megszomjaztam…