HÚSVÉTI ÖRÖMZENE VENDÉGEKKEL
A Bolgár Kulturális Intézet és a Budapest VII. Kerületi Bolgár Nemzetiségi Önkormányzat közös rendezvénye előzte meg az esti jazz gálát, mely a G3 rendezvényközpont támogatásával jött létre. A bolgár ortodox egyház naptára a tegnapelőtti napra jegyezte a húsvéti ünnepek kezdetét, a két szervezet néptánc bemutatóval, egy kis irodalmi ízelítővel lepte meg az érdeklődőket, akik a bolgár ételekkel is megismerkedhettek.
A SoulFool Band 2012 őszén alakult, Suba Attila vezetésével. Főleg a Rhythm & Blues korszak klasszikusait feldolgozó Vadvirágok frontembere az együttessel eltöltött hat sikeresnek mondható év után úgy döntött, új utakra lép. (A rajongókat megnyugtatva közlöm, a Vadvirágok is megmarad azért.) Egyre gyakrabban szerepelt a Benkó Dixieland Band vendégeként, és az autodidakta énekes fertőződött a jazz ellenállhatatlan vírusával. Gyógyíthatatlan betegségétől hajtva megtalálta a megfelelő zenészeket, (Hébenstreit Máté – zongora, Vidákovich Izsák – szaxofon, Sallay Jenõ – basszusgitár, Molnár Mátyás – dobok) így már semmi akadálya nem volt, hogy olyan szentélyekben is fellépjenek, mint például a Budapest Jazz Club. A pénteki napon a Király utcai CENTRAL PASSAGE színpadán adtak fergeteges koncertet, olyan ismert vendégekkel, mint Benkó Sándor (klarinét), Szalóky Béla (trombita), és Tátrai Tibor (gitár).
A közönség soraiban is találtam ismerősöket, a legismertebb kétségkívül Tommy Vig volt. Az Államokból hazaköltözött legendás vibrafonos és dobos jó orral szagolta ki, hogy itt nagy dolgok történnek majd. Üdvözölte a régi barátokat, Benkót és Szalóky Bélát, de hosszabb sztorizgatásra nem maradt ideje, mert a zenekar elkezdte műsorát. Az eredeti felálláshoz képest, egy változás történt, a dobokhoz Hermán Dominik ült a külföldön tartózkodó Molnár Mátyás helyett. Vidákovich és Hébenstreit szólói megalapozták a hangulatot, az első színre lépő vendég, Tátrai Tibor ezt még fokozta. Suba Attila nem „csak” énekelte, hanem elő is adta a számokat, nemegyszer a közönséget is bevonva azok értésébe. Hermán és Sallay is megmutathatta, mit tud. Tátrai után Benkó és Szalóky következett, a tini lányok sikongva tapsoltak a klarinét és trombitaszólók után. Tátrainál ez nem szúrt szemet, de a két jazz veterán esetében erre már fel kellett figyelnem. Eszembe jutottak Pallai Péter sorai, mikor Szőke Niki 30+1 születésnapi koncertjéről osztotta meg gondolatait itt a Jazzma.hu oldalán. „…szerettem volna felszólítani a közönséget, hogy álljunk le egy pillanatra, vigyék ki a teremből a pódium előtti asztalokat és székeket és, aki akar, táncoljon ott. Magamat is beleértve, mert nagyon akartam. A szívemben, lelkemben hősi halált halt a jazz-sznob… - legalább olyan fontos volt akkor a számomra, hogy a jazz, amit hallhattunk a különböző nyugati adókon, kiváltképp annak a big band variációja, zömében iszonyatosan táncolható volt. És abban a korában az ember táncolni akart…. ilyenkor teljesen az előadókon múlik, hogy mit hoznak ki a szerzeményekből. Mert lehet a B Verzió anyaga populáris, táncolható, fülbemászó vagy akármi, de volt benne annyi improvizáció is, hogy bennem abszolút jazz élményt keltsen. A csapat fenomenális volt.” Nos, ez a csapat is fenomenális volt. Itt a közönség szabadon mozoghatott a ritmusokra, a színpad előtt nem voltak székek és asztalok, engem csak a felébredő önkritikám gátolt meg abban, hogy a többiek közé vegyüljek született falábúként. New Orleans kissé elfelejtett blues alapú jazz hagyatékát dolgozták fel, mai stílusban és hangszerelésben, soul és a gospel dalokkal vegyítve. A 40-es, 50-es évek világában, akár egy 1958-as boogie-woogie klubban is érezhettük magunkat. A végén egy leány kórussal kiegészülve mindenki a színpadra lépett egy közös örömzenélésre. Suba Attila fáradhatatlanul nyomta a ráadás számokat, két óra folyamatos éneklés után is. A kortárs zenéből gyakran hiányzó örömteli érzés sugárzott a pódiumról, boldogok voltak a játszók, és boldogak a hallgatók. Kijelentem, nagyon szeretem a modern zenét, a kortárs irányzatok döntő többségét, nem ezek ellen írok, hanem egy olyan vonal mellett, ami azért mert könnyebben befogadható, nem talmi. A mai fiatalok, akik a rock elüzletiesedése és ellaposodása miatt egyre többen fedezik fel maguknak a jazz-t, szerethető, minőségi zenét kaptak, és ezt kapták a fiatal szívű idősebbek is.
Sok sikert kívánok az együttes június 29-i svájci koncertjéhez, a New Orleans Meets Zofingen Fesztiválon, remélve, hogy előtte és utána is találkozunk!
