JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 28.
Névnaposok – Maja2024. március 28.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.
Taylor, Curtis: Taylor Made2024. március 14.

Hírek

A MAGYAR JAZZ ÜNNEPE MÁSODIK NAPJÁNAK ELSŐ KONCERTJE, AZAZ A CSÍK GUSZTÁV TRIÓ FEAT. JOAN FAULKNER „PROJEKT” A BUDAPEST JAZZ CLUBBAN 2015. ÁPRILIS 17-ÉN SZÖVEG: MÁRTON ATTILA FOTÓK: SOMOGYVÁRI PÉTER

A magyar jazz egyik ikonikus figurája, a 70 éven túl is fiatalos külsejű és játékú Csík Gusztáv nyerte el a Szabó Gáborról elnevezett életmű-díjat és ebből az alkalomból adott emlékezetes koncertet pénteken este a nagyszámú és lelkes közönségnek. A 30 éves Tavaszi Fesztivál keretében rendezte meg a 25 éves Magyar Jazz Szövetség a 20 éves NKA támogatásával (csupa jubileum!) a magyar jazz három napos ünnepét a BJC-ben. Csütörtökön este különféle zenei intézmények, iskolák együttesei mutatkoztak be. Róluk Mohai Marcsi tudósítása olvasható honlapunkon.

j-1.JPG


A pénteki program az életmű-díjak ünnepélyes átadásával indult. Ezek között a legfontosabb a Szabó Gábor-díj, hiszen ezt aktív muzsikus kapja. Ezt most méltán kapta meg Csík Gusztáv, a régóta Svájcban élő és tevékenykedő zongoraművész, aki – ahogyan azt Bágyi Balázs, a Magyar Jazz Szövetség elnöke méltatásában elmondta – a magyar jazz hírnevének öregbítése terén kifejtett munkássága miatt érdemelte meg a kitüntetést.


j-2.JPG


A nem zenészek közül a magyar jazz érdekében végzett több évtizedes tevékenységéért Szigeti Péter kapta az idei Pernye András-díjat.


j-3.JPG


A jazz-oktatásban elért eredményeket értékelő – Gonda Jánosról elnevezett – díjat pedig zenepedagógiai munkásságáért László Attila vehette át.

A jazz mecénásoknak felajánlott díjakat hárman kapták: Nagyné Varga Melinda a fővárosi önkormányzat kulturális ügyek főosztályvezetője, Szabó Tamás az Alerant Zrt. vezetője (lásd a BJC Alerant-estjeit) és Kleinheincz Gábor vállalkozó, akinek áldozatos munkájáról már honlapunk elődje a MaJazz című folyóirat is beszámolt csaknem két évtizede…  

A rövid ünnepélyes díjátadások után azonnal a zenei program következett, hiszen három fellépő együttes plusz a szokásos péntek esti jam session az időbeosztás szigorú betartását követelte.

Az első zenekar azonnal meg is kezdhette koncertjét, mert ők már „beálltak” az egész rendezvény megkezdése előtt. Hagyományosan ugyanis az igazán szakmai díj nyertese adhat koncertet a díjátadást követően, mert a többi díjnyertes közül alighanem egyedül László Attila lett volna „koncertképes”.

Csík Gusztit, még itthon töltött évtizedeiből sokan ismerik és szeretik (jómagam is ezek közé tartozom), így sok régi ismerőse, barátja jött el koncertjére. Már a legendás Dália gyakori fellépője volt és később három formációban is élvezhettük játékát: a Csiky-Pege-Kovács, a Csík-Pege-Kőszegi és a Csík-Fogarasi-Jávori triók. Persze számos hazalátogatása volt hosszú külföldi tartózkodása során is. Magam is több felvételét őrzöm: játszott Tony Scott-tal a Magyar Rádióban, Debrecenben egyik alkalommal Johnny Griffin-nel, majd egy másik évben, duóban a Vikinggel (Niels-Henning Ørsted Pedersen), saját triójával, amelyben vagy Jimmy Woode, vagy Reggie Johnson volt a bőgős és Alvin Queen, vagy Pecek Lakatos Géza dobolt. De már honlapunk több mint négy éves fennállása alatt egyszer mi is beszámolhattunk 2012. augusztus 25-én a MűPa (nem túl szerencsésen elnevezett) New Orleans-Swing Fesztiváljának keretében rendezett nagysikerű koncertjéről. Ott Reggie Johnson bőgőzött, Douglas Sides dobolt, Guszti felesége Joan Faulkner énekelt és Szalóky Béla trombitált. Partnereinek fényes névsorában még meg kell említeni a nagy tenor kolosszust Eddie „Lockjaw” Davis-t, a bebop úttörőjét Kenny Clarke-ot és még további két neves dobost: Ed Thigpen-t és Bobby Durham-t, akikkel lemezfelvételeket is készített.

Ezúttal is két amerikai zenészt (Reggie Johnson és Alvin Queen) hirdetett a két hónappal korábbi műsorfüzet, de – feltehetőleg – a rövid engedélyezett műsoridő miatt nem volt érdemes őket „mozgósítani”. Annál is inkább, mert két kitűnő hazai jazzman maradéktalanul látta el a kísérő funkciót. Horváth „Plutó” Józsit ezer éve nem láttam bőgőzni, hiszen ő a hazai basszusgitárosok koronázatlan királya, de hogy bőgőn is zseniális azt tegnap (ismét) bizonyította. A 70 éves Kőszegi Imre kvalitásait meg pláne nem kell bizonygatnom, ráadásul ő aztán igazán ismeri Guszti minden rezdülését. Hiszik vagy sem, már a 60-as évek közepén hosszú hónapokig (vagy talán több éven át) játszottak együtt Nyugat-Berlinben Pege Ali kvartettjében, mint a mellékelt „sztárfotó” mutatja.


img.jpg


(Balról jobbra: Lakatos „Ablakos” Dezső, Kőszegi Imi, /akkor még/ Csiky és Pege.) Magam is vagy fél évszázada ismerem Gusztit még miskolci egyetemista koromból a 60-as évek elejéről. (Egri születésű és Miskolcon folytatta zenei tanulmányait.)

A koncert úgy alakult, hogy mind az instrumentális, mind pedig a vokális számok többnyire saját szerzemények voltak: a Csík-házaspár kompozíciói. Guszti szinte minden koncertjét a „We Are Here” című lendületes számával kezdi, így volt ez most is. Őszintén szólva nem tudtam azonosítani repertoárjukat (pedig CD-im és videóim is vannak tőlük), mert konferálásra sem volt idő. A vokális rész kezdetekor Joan elmondta, hogy ezen az estén a saját kompozíciók dominálnak. Az biztos, hogy két standard azért elhangzott, nevezetesen Juan Tizol „Caravan”-ja és Parker-től az „Anthropology”. (De ha egy másik közismert bebop-nóta volt, akkor elnézést.) Guszti remekül adta elő azt a vérbő, virtuóz játékot, amely mindig is jellemezte és csodásan zengett ujjai alatt a klub Steinway hangszere. (Ilyenkor érzi igazán az ember, hogy ezzel szemben milyen szegényes hangzásvilágot nyújtanak a ma oly’ népszerű, és praktikusnak kikiáltott „zsebzongorák”.)

A vokális félórában Joan megmutatta, hogy éppen olyan temperamentumos, mint három éve volt. Még nem is ment fel a pódiumra, de az első sorban ülve csaknem táncra perdült és ütemes tapssal biztatta a zenészeket. És ami szintén írigylésreméltó, hogy milyen remekül kommunikál a közönséggel, hazai karótnyelt előadóművészeink tanulhatnának tőle egy csipetnyit legalább. (Még a közelmúltban elhunyt Fodor Péter is többször elmondta nekem, hogy több évtizednyi külföldi tartózkodás után nem képes megérteni a hazai előadók gyászos hangulatát a színpadon.)

Mint említettem a vokális számok is saját szerzemények voltak, és a hölgyeknek dedikálta őket Joan. A zeneszerző persze Guszti, a szövegeket pedig Joan írta, ez CD-ikről derül ki. Remek blues-ok és funky nóták sorjáztak, a közönség legnagyobb örömére. Nekem nagyon tetszett, annál is inkább, mert a klub intim atmoszférája sokkal kedvezőbb, mint a MűPa hatalmas nézőtere volt három éve. Csodás orgánuma, hatalmas hangereje és lenyűgöző előadásmódja osztatlan sikert aratott. A hatalmas ováció ellenére be kellett fejezniük koncertjüket, mert még további két együttes volt hátra.  (Ezekről Somogyvári Péter és Sztraka Ferenc számolnak be.) De legyen vigasz minden rajongónak, hogy az idei Bánki Jazzfesztiválon július 27-én, szombaton a Csík Gusztáv trió (Reggie Johnson-nal és Alvin Queen-nel), és természetesen Joan Faulkner-rel és figyelem (!) Scott Hamilton tenorossal lép a pódiumra! Én biztosan ott leszek, mert az „élőzenét” semmi sem pótolja.

(Azt már csak én teszem hozzá, hogy Guszti amerikaiasított kvartettjét a közönség már május 9-én is láthatja a Ceglédi Dobos Gálán! – A szerk.)


j-4.JPG


j-5.JPG


j-6.JPG


j-7.JPG

Vissza a hírekhez