JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 28.
Névnaposok – Maja2024. március 28.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.
Taylor, Curtis: Taylor Made2024. március 14.

Hírek

BARTÓK BÉLÁTÓL HOLLÁN ERNŐIG - A MAGYAR JAZZ ÜNNEPÉNEK MÁSODIK NAPJA

A Bartók Béla út 17 szám előtt már kígyóztak a sorok. Vásárhelyi Pál kollégium, Syrius Klub. Mi páran, akik utáltunk sorban állni, már nagyon vártuk a dobost. A dobosok voltak a kedvenceink. Ahogy megérkeztek és kezdtek kipakolni az autóból, rögtön lecsaptunk. Nekik rengeteg darabból állt a felszerelésük, így mindenkinek jutott egy cintányér, dob és állvány a sok közül, amit a feje fölött tartva segítőkészen bevihetett. Egy szaxofon, vagy gitár beviteléhez nem kell több ember. Így a belépőt is meg lehetett spórolni persze, maradt pénz sörre. 1974 - jam session hajnalig. Csík Fogarasival kezd, a doboknál Kőszegi Imre.

Álmomból felébredve a Hollán Ernő utcai Budapest Jazz Club nézőterén találtam magam. Mintha az álom elevenedett volna meg, a Magyar Jazz Ünnepének második napján a fellépők között találtam Csík Gusztit, Kőszegi Imrét, és a Syrius zenekart. Persze a jelenben járok már, vége a múlt idézésnek. A legendás zenekar sem létezik már, tehetséges fiatalok keltik életre zenéjét, Syrius Legacy néven. Az aktuális műsornál maradva meg kell említenem Oláh Szabolcs együttesét is, ők másodikként léphettek színpadra.

Mivel már olvasható Márton Attila részletes beszámolója az oldalon a díjakról és díjazottakról, máris a koncertek fényképes bemutatására térek. Természetesen én is gratulálok minden jazz zenét szerető barátom és munkatársam nevében a kitüntetetteknek.


j-01.jpg


j-02.jpg


j-03.jpg


j-04.jpg


j-05.jpg


j-06.jpg


j-07.jpg


j-08.jpg


Sok korombeli rajongó szíve megdobbant, mikor Csík Gusztáv a zongorához ült. Azokban a hetvenes években még sűrűn láthattuk, aztán hosszú évekig eltűnt a hétköznapi pesti jazz életből. Hiányzott. Eleganciája a régi maradt, csak a haja őszült meg kissé. Tizenévesként akkor egy kicsit gyanakodva figyeltük hibátlan öltönyeit és fodrászt látott haját a hozzánk hasonlóan vállig érő hajú, kopott farmeres zenészek között. Zenéjét hallgatva persze rögtön megszerettük. A Magyarország és Németország között ingázó művész, ahogy szokta mondani, igazából útközben él. Ritkán, ünnepnapokon játszott hazánkban. A mostani felállásban újra a régi társ, Kőszegi Imre ült a dobok mögé, és egy jóval fiatalabb korosztályhoz tartozó virtuozitásáról híres tehetség, Horváth Plutó József bőgőzött. A statisztikát kedvelőknek elmondom, hogy ebben a trióban a legmagasabb az egy főre eső Szabó Gábor-díjak száma. Hármójuk közül Plutó még nem kapta meg ezt a rangos kitüntetést. „Nem látom, miként lehet boldogságot sugározni a zenében, ha csak az ember maga nem boldog azzal, amit csinál, mint amilyenek mi vagyunk” – nyilatkozta egyszer Oscar Peterson.

Ebben a szellemben játszott a zenekar, sugárzott a boldogság zenéjükből, boldoggá téve a közönséget is. Ezt az érzést tovább fokozta Joan Faulkner hangjával és temperamentumával, mikor a vége felé csatlakozott a fiúkhoz. A kirobbanó sikerű koncert után, az öltözőbe érve, a zongoraművésznő Laura gratulált elsőként a papának.


j-09.jpg


j-10.JPG


j-11.JPG


j-12.JPG


j-13.JPG


Oláh Szabolcs az új gitáros nemzedék egyik egyedi hangú képviselője következett. 2005-ben végezte el a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazzgitár szakát, Babos Gyula és Horányi Sándor növendékeként. A zeneszerző és hangszerelő tehetséggel is megáldott Szabolcs legutóbb a „Connection” című CD-jével hívta fel magára a figyelmet, 2013 novemberében. Már akkor elmondta, hogy a következő album anyaga is jórészt elkészült, a fiókjában lapul Akkor azt kívántam, hogy minél előbb a fiókból a korongra kerüljenek a szerzemények. Kívánságom teljesült, megjelent az a bizonyos következő lemez, a „Gleam”. Ebből az új albumból kaptunk ízelítőt. A quintet változatlan felállásban maradt, egy ilyen remek csapaton vétek lenne változtatni. Ávéd János (szaxofon és fuvola), Cseke Gábor (zongora), Soós Márton (bőgő) és Dés András (ütőhangszerek), gondolom elég jó a névsor. Dallamos, szellemes improvizációkban bővelkedő zenét játszottak. Érdemes meghallgatni az egészet honlapjukon, mert itt a szigorúan betartott műsorterv szerint csak egy részét tudták bemutatni a teljes anyagnak.


j-18.JPG


j-14.JPG


j-19.JPG


j-15.JPG


j-16.JPG


j-17.JPG


A második napot a Syrius Legacy zárta. Én láthattam az eredeti zenekart is. Ebből a szempontból szerencsés időben születtem. Engem ők, és a köreikben megforduló zenészek vittek el a jazz felé. Bercsényi, Építők, Vásárhelyi kolesz, Bem rakpart, Hajó és Tabán. A fiatal zenekar érdeme, hogy ezek a lassan elfeledett helyek újra eszembe jutottak. Jó volt tőlük újrahallgatni a legendás „Devil's Masquerade” lemez dalait, a „Széttört álmok”-at, Mészáros Márta „Szép lányok ne sírjatok” című filmjének betétdalát. Nem Orszáczky és Ráduly hasonmásokat láthattunk szerencsére. Őket nem lehet utánozni, ahogy a zenekar többi tagját sem. A zenét, és a zene üzenetét viszont életre lehet kelteni. Nem kellett leporolni, mert nem poros. Az értékeit megtartva sikerült mai nyelven megfogalmazni. Köszönet érte Vidákovich Izsáknak – fuvola, tenorszaxofon, Ludányi Tamásnak – szoprán- és altszaxofon, Fonay Tibornak – basszusgitár, Benkó Ákosnak – dob, ének. Egy név, a billentyűs neve kimaradt a felsorolásból. Szebényi Dániel helyett, aki nem tudott eljönni erre a koncertre, Tempfli Erik ugrott be. Egyszeri 3 órás kemény gyakorlás után hibátlanul sikerült beilleszkednie a csapatba. Le a kalappal!

Vissza a hírekhez