ERNIE WATTS nyomában
A Bartók Konzi-ban (Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium) került megrendezésre a sorrendben tizenhatodik Fon-Trade Szaxofonos Nap. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem gyakorlóiskolája adott új otthont a hosszú évekig a mátyásföldi Rácz Aladár Zeneiskolában rendezett eseménynek. Csider Károly a Szaxofonos Nap létrehozója örül, hogy a májusi szaxofonos ünnep bekerült a főváros szívébe. A hagyományoknak megfelelően idén is volt sztárvendége a napnak, Ernie Watts tartott bemutatót, majd Oláh Kálmánnal átmentek a nem túl messzi Budapest Jazz Clubba, hogy egy felejthetetlen koncertet adjanak Balázs Elemérrel és Egri Jánossal kiegészülve.
A Nagymező utcában az egyik teremben hangszerkiállítás várta az érdeklődőket. Belépve rögtön szembe tűnt az egyik asztalon szépen elrendezett összeállítás, a nemrég elhunyt Csepregi Gyula emlékére.
A többi asztalt szaxofon erdők borították, a kiállított hangszereket ki lehetett próbálni, kicsiknek, nagyoknak egyaránt.
Ottjártamkor éppen Elek István tanár úr és Vidákovich Izsák tesztelt egy gyönyörű darabot.
A Ferencsik teremben közben folyamatosan váltották egymást a különböző műfajú koncertek. Közös bennük a szaxofon volt, hallhattunk kortárs és népzenét, klasszikust, pop slágereket, és természetesen jazz-t is. Felléptek a tanárok és növendékeik, a megyei szaxofonversenyek helyezettjei, a külföldön tanuló magyarok, a Götz Szaxofon Kvartett, Salamon György, Majthényi Csilla és Balázsovits Lajos, Elek István, Szokolay Dongó Balázs, Herold Péter, Borbély Mihály és Bacsó Kristóf. Érdemes volt belekóstolni a déltől indult programokba, sok érdekes darabot ismerhettünk meg.
Csider Károly és szaktanácsadói, Benke Imre és Ráduly Mihály, változatos műsort állítottak össze. Délután öt óra felé egyre kevesebb szék maradt szabadon, közeledett a várva várt ERNIE WATTS workshop időpontja.
Az amerikai szaxofonos legenda meg is érkezett. Érdeklődve nézte a kiállított szaxofonokat, majd átment a koncertterembe, és Oláh Kálmánnal színpadra lépett. Nem látszott rajta, hogy októberben fogja ünnepelni hetvenedik születésnapját, fiatalos lendülettel mesélt zenészi pályájáról, a szeretett hangszeréről, és annak titkairól. Bölcsen, olykor jó humorral fűszerezve beszélt, magával ragadta a közönséget. Megtudhattuk, hogy bár nagyon sok zseniális szaxofonost tisztel (Eric Dolphy és Charlie Parker nevét említette), de a nagy példakép John Coltrane volt és marad. Az olimpiai bajnokok példáját kell a zenészeknek is követniük, nem telhet úgy el nap, hogy a kitűzött célt szem elől tévesszük. Edzeni, azaz gyakorolni kell minden nap, mert csak így tudunk a legjobbak között maradni.
Zenével illusztrálta mondandóját, ebben Oláh Kálcsi zongorán volt a segítségére. Azonos témát mutattak be különböző megközelítésekben. Az elemzések után végül egy darabot duóban eljátszottak a közönség nagy örömére.
A zongoránál Krisztián váltotta édesapját, lehetőséget kapott, hogy a világ egyik legjobbjával zenéljen. A mesternek nagyon tetszett ifjú zongoristánk játéka, a végén széles mosollyal ölelte meg az ütemes taps alatt.
Ernie Watts szertartásosan elpakolta hangszerét és tartozékait, hogy a BJC felé vegye az irányt, de a következő zenekar kedves invitálásának nem tudott ellenállni. Kipakolt, újból összerakta a hangszert, és beállt a Keilwerth Saxophone Quartet tagjai közé, Szokolay Dongó Balázs helyére. Zsemlye Sándor, Kuzbelt Péter és Stencli Tamás társaságában játszott egy darabot a friss kottából.
Ezt a szép gesztust ismét nagy tapssal hálálta meg a lelkes közönség, akik közül sokan követték a szaxofonost a következő fellépésére. ERNIE WATTS és a TRIO MIDNIGHT koncertje a Budapest Jazz Clubban este nyolckor kezdődött. Erről bővebb beszámolót Márton Attila cikkében olvashatnak, de ide is került néhány felvétel erről a csodálatos eseményről.
