JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 29.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.

Hírek

Gyémánt függöny - Anthony Braxton a MüPá-ban 2015. május 17-én

"Diamond Curtain Wall" - ez a neve Braxton jelenlegi formációjának. A multiinstrumentalista (elsősorban a fafúvós hangszerek "bűvölője") főszereplő mellett Taylor Ho Bynum (kornett, szárnykürt, basszustrombita), Mary Halvorson (elektromos gitár) és Ingrid Laubrock (tenor- és szopránszaxofon) játszik a quartet-ben. Bátor vállalkozás, egyedi összeállítás, egyéni hangvétel - még akkor is, ha az avantgárd jazz-be sokminden belefér...

Anthony Braxton (1945. június 4. - Chicago) - néhány nap múlva lesz 70 éves. A 60-as évek vége óta "aktív"; egyik alapító tagja az AACM-nek (Association for the Advancement of Creative Musicians) - a beszédes nevű nonprofit szervezetnek. Az "összes létező" fafúvós hangszeren játszik, megszámlálhatatlan felvételen közreműködött.

Eddigi magyar vonatkozások: először 1982-ben Győrben zenélt. 1984-ben Debrecenben és 2004-ben Magyarkanizsán lépett fel Szabados György társaságában: két utóbbiból lemezfelvétel is készült ("Szabraxtondos" és "Trioton" - ez Vladimir Tarasov dobossal).
Izgalommal készültem a koncertre, mert élőben még nem hallottam Braxton-t. Rengeteg felvételét ismerem a szólóktól a "népesebb" formációkig; sőt, már akkor is kedveltem, amikor még csak ismerkedtem a free jazz-zel. Különösen az "In the Tradition" című lemezeit szeret(t)em - ezeket a mai napig etalonnak tartom a műfajban.
Viszont kicsit aggódtam is: egy beharangozóban a következőt olvastam: "...kiemelt szerepet kap a komputerek által generált zene." Hát, az nem biztos, hogy az én világom...
Félelmem alaptalan volt: a "kütyüknek" alig szántak szerepet, inkább csak "aláfestettek".
Telt ház a Fesztivál Színházban, nagyrészt szakértő közönség, több szakmabeli, zenész. A négy muzsikus úgy helyezkedik el a színpadon, mint egy vonósnégyes. Baloldalon Braxton, három különböző szaxofonnal (alt- és kétféle szoprán), melyeken felváltva, nagyjából egyenlő arányban játszott - és időnként vezényelt is. A "hátsó sorban" a két hölgy; jobbról, kicsit előbbre Ho Bynum.
Belekezdenek - és abba sem hagyják egy órán keresztül. Mit is hallunk? Nevezhetjük kortárs kamarazenének, avantgárd jazz-nek, free-nek - de úgy gondolom, hogy inkább mindezek elegye, "összefonódása". A (végre!) kitűnő hangosítás folytán minden apró rezdülést hallhattunk, élvezhettünk.
A zene egy része megkomponált, "nézik" a kottákat, de a jelentősebb hányad improvizáció. Visszafogott, borongós hangulat, nincsenek "kitörések", vagy, ha vannak is, azok sem jelentősek. Nekem ez egy kicsit zavaró: helyenként úgy érzem magam, mintha ugyanazon az úton járnék - többször, egymás után. Félreértés ne essék: négy kiváló muzsikus játszik, elsőrangú hangszertudással, ritkán hallható összhanggal - ebben a műfajban (is).
Az együttes megszólalást trió- és duó-szakaszok váltják - közben egy-egy komolyabb szólóval: ez egy bizonyos változatosságot biztosít. De az "alap" marad: kicsit fáj leírnom, hogy időnként egysíkúnak éreztem a produkciót. Akkor is vállalom a véleményemet, ha egyesek "elájultak".
A ráadás is hasonló volt - miért is lett volna más?
Mindent egybevetve: örülök, hogy végre élőben is láthattam-hallhattam az avantgárd egyik legnagyobb alakját, Anthony Braxton-t (és társait). Minden "pampogásom" ellenére nagyon tisztelem a tudását. Sőt, ha újra Magyarországra látogat, én biztos ott leszek. De a régebbi lemezeit akkor is szívesebben hallgatom...

Vissza a hírekhez