A Gyárfás István Trió (vendég: Molnár Enikő) családiasan remek hangulatú, tavaszi évadzáró koncertje a Vigyázó Sándor Művelődési Ház Jazzpresszójában május 17-én
A XVII. kerületi Vigyázó Sándor Művelődési Házban működő Jazzpresszó a huszonegyedik évében jár. Az odalátogató, többnyire törzsközönség, ez idő alatt rengeteg nagyszerű koncertet élvezhetett itt Martonosi György szervezésében. A most vasárnapi koncert, több okból is különösen nagy érdeklődésre számíthatott, márcsak azért is, mert Gyárfás István maga is kerületi lakos. Jazzberkekben pedig köztudott, hogy ahol a népszerű Gyafi megjelenik, garantált a jó muzsika. A várakozásokat még az is fokozta, hogy egyik partnere nem más volt, mint a bőgősök korelnöke, a most is ragyogóan játszó Berkes Balázs. Dobokon pedig Cseh Balázs játszott. Volt egy üdítően kellemes hangú énekesnő vendégük Molnár Enikő személyében.
A zsúfolásig megtelt Jazzpresszó közönsége, fél kilenc felé közeledve, már felfokozott várakozással hívogatta tapsával pódiumra a művészeket. A felálló trió bele is kezdett egy lendületes Cannonball Adderley repertoár darabba (Victor Feldman „Azule Serape”) megalapozva a jó hangulatot. Ezt követően Gyafi kedves humorral bemutatta a partnereit. Berkes Balázst, minden bőgősök tanárának nevezte, mert, mint mondta, aki nem nála tanult, az nem is bőgős. (Triójának állandó bőgőse, Oláh Zoltán jelenleg igazoltan külföldön zenél.) Cseh Balázst a dobok zsonglőrjeként mutatta be. Elmesélt egy régi történetet a Jazzpresszó múltjából, amikor is a büfének szállító kocsi felborult, ezért Martonosi Gyuri bácsi összeírta az óhajokat és saját kezűleg szerezte be a betevő falatokat és az italokat, az igénylők megelégedésére -nahát ezért is szeret ő itt játszani- mondta. Folytatták a koncertet. A következő darabban a bőgőé volt a főszerep. Egy dögös swingben a témát is a bőgő hozta lélekig hatoló gyönyörű mély hangokkal, amire a gitár húzós improvizációval válaszolt. Ezt egy hangulatos bossa nova, Wes Montgomery száma, (a szerző Gyafi egyik kedvence), a „Cariba” követte. Minden részére élénken reagált tapsával a közönség.
A trió hármas blokkját a színpadra lépő vendég, az ifjú tehetséges énekesnő, Molnár Enikő szintén három darabból álló csokra követte. Őt úgy mutatta be Gyafi, hogy még csak most készül a Liszt Ferenc Zeneakadémia Jazz Tanszékére, de már látszik tehetsége, amit nyomban bizonyított is az „It Could Happen to You”, az „Angel Eyes” és a „Someday”című darabok remek előadásával. (Gyafinak egyik jó tulajdonsága, hogy felkarolja a tehetséges fiatalokat. Így már volt szerencsém hallani Molnár Enikőt a Gyárfás Trió kíséretében a Háló Klubban tavaly novemberben. Mondhatom, ott is nagy sikerrel mutatkozott be.) Ez az ifjú hölgy énekel (nem kiabál), méghozzá olyan jazz feelinggel, hajlításokkal, modorosságoktól mentesen, hogy az meglepő. Helyenként Billie Holiday-re emlékeztet a hangja. Még nem improvizál (scat-el), de minden adottsága meg lesz hozzá. Az ö számaival zárult az első rész.
A szünetben Martonosi Gyurival beszélgettünk. Többek között Gyafiék nagyszerű muzsikájáról, és ami a triót is és az énekesnőt is most segítette, a kitűnően sikerült hangosításról. (Bravó technikus kolléga!) Molnár Enikő meglepő jazz feelingjéről, szép hangjáról. Gyuri kicsit szarkasztikusan megjegyezte, hogy csak nehogy megtanítsák őt „kiabálni” a további tanulmányai során!
A második rész is három számból álló trió blokkal indult. Az első ismét a Gyafi kedvenc Wes Montgomery szerzemény, a „Sundown” volt fátyolos gitár bevezetővel, lírai előadásban, lépegető basszussal. Majd Gershwin „Soon” című szerzeményében Berkes Balázs varázslatos bőgője játszotta a témát és csak az improvizáció kibontásával jutott szerephez a gitár. Az amúgy is a bőgőre épülő darabot még egy szenzációsan dallamos bőgőszóló is fűszerezte (egy Hancock opus is felderengett benne). Természetesen vastaps kísérte. A blokk végén két Bonfa darabot fűztek össze. A „Black Orfeo” édesbús bossa nova-ját és egy fergeteges szambát a „Samba de Orfeo”-t, aminek a végén Cseh Balázs igazolta Gyafit, hogy ő a dobok zsonglőrje. Dobseprűvel olyan karibi ritmus kavalkádot varázsolt elő, hogy láb nem maradhatott nyugton. Kirobbanó tapsot arattak ezzel is.
A trió blokk után újra Molnár Enikő lépett pódiumra. Három dalt énekelt el. A „What Did I Do” kényelmes swingjével ringatott el. Jobin bossa nova-ja, a „Favela” újra a lábakat hozta mozgásba, ízléses nyújtásokkal, szép frazírozással adta elő az énekesnő. Az utolsónak szánt darab előtt Gyafi megköszönte a meghívást, a közönségnek a sok tapsot és újra bemutatta társait. Eljátszották a „Softly as in a Morning Sunrise”-ot az énekesnő magabiztos téma bemutatása után egyenként remek szólókkal búcsúztak el a fiúk is. Hatalmas tapsvihar kísérte játékukat. A késői óra ellenére nem tágított a közönség. Még egy „Lullaby of Birdland” is elhangzott, altatódalként konferálta Gyafi, de nem úgy hangzott a fülbemászó melódia a fiatal énekesnő kedves hangján és a remek szólókkal. A közönség nem akart nyugovóra térni. De a tapsok ellenére itt már nem volt folytatás.
Martonos Gyuri bá’ lépett a mikrofon elé és a jövőre nézve jó hírrel szolgált. (Ezt a tavaszi szezont a szűkös anyagiak miatt havi egy alkalmas Jazzpresszóval voltak kénytelen végig csinálni.) Szeptembertől újra a régi kéthetes periódussal találkozhatnak az ide látogatók. Valószínűsítette, hogy ősztől 19 órás kezdésre számíthatunk a 20 órás helyett. (Most is rohanni kellett a buszhoz, hogy még elérjük az utolsót.) Megköszönte a Gyárfás Trió és a vendég művésznő nagyszerű muzsikáját és a szeptemberi újra kezdésre invitálta hallgatóságot, mondván, hogy mindenki hozzon magával valakit! Kellemes nyarat kívánva búcsúztunk egymástól.
